- Tehát ő a főbérlőm Chelsea Cooper, ő pedig itt egyik haverom, Rat. - mutatta be egymásnak őket Wenford. Rövid szia és hello köszönések hallatszottak, de a nagy beszélgetés elmaradt. Rat és Chelsea csak nézték egymást és nem tudtak mit mondani a másiknak. Aztán Rat beült a kocsiba és rövid ideig túráztatta a motort. Chelsea és Wenford míg vártak, beszélgettek.
- Tudod, hogy irtóra hálás vagyok neked. Köszi Wenford. - hálálkodott Chelsea.
- Ugyan már ! Nem kell...Én tartozom hálával. Hogy megpróbálod megmutatni, milyen is a józan élet. De egyszer kipróbálom, esküszöm. - mondta Wenford és hirtelen, maga sem tudja mi okból, de megfogta Chelsea kezét.
- Komolyan ? - kérdezett vissza a lány.
- Komolyan. - vágta rá Wenford anélkül, hogy végig gondolta volna.
- Nem bánod meg. - suttogta Chelsea és a szemei furcsán ragyogtak. Mintha lázas lenne. Wenford is lázba jött, ahogy a lány gyengéden szorította a kezét. Felvillanyozódott és lelkes lett. Valami fontosat kellett volna most mondani, vagy tenni ! Olyat, amiről Chelsea azonnal tudná, hogy mi a helyzet. Mert hát helyzet az volt... Méghozzá nem is akármilyen...A felismerés villámcsapásként érte Wenfordot és talán tudat alatt mindig is sejtette, csak nem gondolt jobban bele. De most már megfogalmazódott benne, mi is ez az egész. A lehetőség...egy rendes élet alapja, mindvégig ott volt előtte, ott élt vele egy lakásban, ő barom meg észre sem vette.
Igen, a francba ! Szerelmes lett Chelsea-ba ! Mégpedig végérvényesen és vissza vonhatatlanul ! Most pedig ezer fokon égett a szíve és szárnyalt belülről. Micsoda nagy dolog, sosem gondolta volna, hogy a drogon kívül érezhet még erős szeretetet bármi, vagy bárki iránt. Ezzel meglepte önmagát is.
Chelsea viszont láthatóan megijedt a saját érzelmeitől. Zavarba jött és kitépte kezét Wenford szorításából. Wenford értetlenül bámult rá, válaszra várva, de Chelsea elfordította a fejét. Wenford pánikba esett, elborította a kétségbe esés és a melegség. Kiverte a víz. Cselekednie kell, ezt diktálta magának. Chelsea addigra már az autó elé sétált és figyelmesen nézte, mit csinál Rat a kocsiban.
Wenford gyorsan mellé lépett és a lány vállára rakta a kezét.
- Igazad van Chelsea. Biztos nem fogom megbánni. - mondta halkan és mosolyogva, majd maga felé fordította a lányt és szájon csókolta. Chelsea ledöbbent és éppen szólni akart valamit, de Rat kiordított a kocsiból.
- Lehet beszállni !
Chelsea még mindig csodálkozva állt és csak bámulta Wenfordot.
- Hát akkor...menjünk...- dadogta és beszállt. Wenford követte és az autó hamarosan kigördült a garázsból.
- Merre menjünk ? - nézett rájuk Rat a vissza pillantó tükörből. Wenford és Chelsea csak a vállukat vonogatták a hátsó ülésen. Nem igazán érdekelte őket, merre megy velük az autó. Chelsea-t sokkolta az előbbi esemény, de Wenford sem tudott igazán figyelni. Az agyában kavarogtak az események és az érzelmek. Chelsea-t figyelte, de a lány az ablakon bámult kifele. A haja kócos volt, az arca piros, kopottas kék farmernadrágja és zöld kötött pulóvere igazán jól áll rajta. Formás alakja volt és egyáltalán nem tűnt fel a kis fogyatékossága. Wenford megállapította, bitang jó nő és a gyomra szorítani kezdett izgalmában.
- Hé, éltek még ? - mordult rájuk Rat, miután nem kapott választ a kérdésére.
- Menj csak egyenesen... - válaszolta szórakozottan Wenford, majd közelebb húzódott Chelsea-hoz.
- Haragszol rám mi ? - kérdezte szomorúan.
- Nem...Norman...azt hiszem nem...- felelte Chelsea.
Wenford grimaszolt.
- Nemár...Norman ? - vigyorodott el.
- Miért szólítsalak Wenfordnak, az olyan hivatalos ? Szívesen hívnálak a kereszt neveden. - mondta szelíden Chelsea.
- Mindenki úgy hív hogy Wenford, amióta az eszemet tudom. Azt hiszem, a Normanre nem is hallgatnék...- poénkodott Wenford.
Chelsea bólintott.
- Legyen ahogy akarod ! Akkor ezentúl is így hívlak.
- Oké, az úgy jó is lesz. - helyeselt Wenford és látta, hogy Chelsea is mosolyog.
Aztán hallgattak, csak az autó motorjának zúgása és az autórádióból áramló zene hallatszott. Végül Wenford legyőzte a saját bátortalanságát, össze szedte magát, vett egy nagy levegőt és ismét megszólalt.
- Kérdezhetek valamit ? - érdeklődött.
- Nyugodtan. - felelte Chelsea és az elsuhanó utcákat bámulta.
- Tetszem neked, akár csak egy kicsit is ? - kérdezte Wenford és csodálkozva tapasztalta, hogy a hangja remeg. Szerencsére Rat nem hallotta a párbeszédet a hangosan ordító rádiótól. Chelsea elpirult.
- Ez most komolyan kérdezted ? - nevetett fel zavartan.
- Hát persze hogy komolyan ! - bólogatott hevesen Wenford.
- Istenem...- sóhajtott fel Chelsea.
- Kérlek őszintén felelj ! Akkor is ha...
- Azt hiszem...igen...Tetszel nekem Wenford...- vágott Wenford szavába Chelsea. Wenford úgy érezte, mázsás súlytól szabadult meg a görcs a gyomrában engedni kezdett. Izzadt tenyerét nadrágjába törölte.
- Ez kurvajó...- fújta ki a levegőt, majd igyekezett értelmesen megfogalmazni amit érez.
- Izé...Tudod...Nehéz ezt elmondani, de te is tetszel nekem. Az utóbbi időkben elég sokat agyaltam, hogy kellene nekem valaki, aki segít, aki velem örül, velem sír, szóval egy társ a mindennapokra. Mi lenne, ha megpróbálnánk együtt. Mi ketten. Tudod, mire gondolok...- Wenford össze vissza dadogott és érezte, hogy pulzusa és vérnyomása az egekben. De amit mondott, igaz volt. Hirtelen tört rá a felismerés, de élet mentő lehet, ha kihúzza őt abból a mocsárból, amibe süllyedt a drogok által. Társra vágyik, igazi partnerre és nem a Susy Andrews fajtájúak közül akar választani. Chelsea bejön neki, akárki akármit is mond vagy gondol, de bele szeretett ebbe a lányba. Nem tudta mikortól érez így, talán mikor meglátta hálóingben, vagy mikor megfogta a kezét. De az is lehet, hogy már az első másodperctől így érzett iránta. Kitudja...Kérdőn nézett Chelsea-ra, aki fél szemmel a tájat nézte, ahol elhaladtak. Már kint voltak a városból. Aztán hirtelen megszólalt.
- Tudod, nagyon örülök neki, hogy te mondtad el, megkönnyítetted a helyzetemet. Napok óta más sem jár a fejemben. Hogyan adjam a tudtára, hogy annak ellenére ahogy él, vonzódom hozzá és szeretném ha velem lenne ?! Igen Wenford, én is szeretném veled megpróbálni, de vannak kétségeim...A narkó, meg a pia. Ha velem akarsz lenni, ezeket el kell hagynod...
Wenford erős szívdobogást kapott a lány kijelentésétől.
- Persze ! Te érted bármit...- ígérte. Chelsea hamiskásan mosolygott, talán még ő sem hitte el, amit a fiú igért neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése