A drogok jók

Marcus akkorra már egy nagyobbacska komóddal bírkózott.
- Hé, Marcus Allberry ! - ordított rá Wenford. Marcus arca elkomodott és észre vette a tőle nem messze álldogáló fiút. Lerakta a bútort és elindult Wenford felé.
- Wenford, a kurva élet, mi a faszomat keresel te itt ?! - fakadt ki.
- Így kell köszönni ? Ez a te híres vendégszereteted, amitől annyit áradoztál a rácsok mögött ?! Új életet kezdtem itt, te bunkó, már hetek óta erre lakom. - felelte Wenford és kezet rázott a férfival.
- Az fasza, milyen rohadt kicsi ez a kurva világ, mivel én is itt kezdtem új életet...- dünnyögött Marcus egykedvűen.
- Azt látom. - biccentett Wenford. Marcus nem volt épp beszélgetős kedvében, ezért igyekezett rövidre zárni a dolgokat.
- Na jól van, nyögd ki, mit akarsz aztán húzzál el, ha nem látnád dolgozom. - morgolódott.
Wenford körbe nézett, aztán Marcushoz hajolt.
- Hát...beszélnünk kellene...Négyszemközt...Komoly az ügy. Tudom, hogy elég jóban voltál a drogokkal és le merem fogadni, hogy most is van anyagod...
Marcus döbbent képet vágott, aztán csendre intette Wenfordot.
- Pszt ! Fogd be a pofád, nem kell az egész városnak tudnia...
- Na ugye, gondoltam...Ismerlek ! - röhögött fel Wenford.
- Jaj, de jó neked, hogy ismersz. Most nem érek rá bájcsevegni, ha tényleg akarsz valami ilyesmit, azt ne itt vitassuk meg. Inkább hívj fel este 8 óra után, ezen a számon, ez a munkás szálló telefonszáma, ahol éppen lakom. - kotort elő a zsebéből egy piszkos kis cetlit Marcus. Wenford vigyorgott.
- Ez most komoly ?
- Ha mondom...- tárta szét a karjait a férfi.
- Oké, felhívlak, tudtam, hogy segíteni fogsz. - mondta felvillanyozva Wenford.
- Na, de most tényleg tűnés, elég szar így is a napom, nem akarom még a te ocsmány képedet is bámulni hozzá. - csattant fel Marcus. Az óra ekkor ütötte pontban a 7-et. Wenford elköszönt Marcustól és káromkodva rohant végig az utcákon. Teljesen kifulladva ért be a kocsmába. De legnagyobb meglepetésére, nem kellett a reggeli takarítással vesződnie, mert a helyiség teljesen tiszta volt. Frankie az asztalok körül szorgoskodott. A szokásos, piszkos trikó helyett, most elegánsnak tűnő, bár kissé régi vágású fehér ing volt rajta és fehér kötény. A máskor mocskos, terítő nélküli asztalokon, most piros-fehér kockás tiszta terítők virítottak.A hamutál sem hiányzott az asztalokról. Wenford azt hitte, rossz helyre érkezett.
- Elkéstél. - vetette oda Wenfordnak Frankie.
- Tudom...És ne haragudj, ígérem legközelebb nem fordul elő. - dadogta Wenford.
- Ha Steelsenék megveszik a bárt nem is fog, mert akkor az első ilyen esetnél úgy kirúgnak, hogy csak úgy füstölsz. És tudod mit, meg is érdemled, te léhűtő...- morgolódott Frankie.
- Miféle Steelsenék ? És egyáltalán mi bajod van ma reggel ? Mi a franc ez az elegancia ? Talán a harmad osztályú lepattant kocsmádból nagy hirtelen első osztályú luxus éttermet akarsz varázsolni ? - kérdezte némi gúnnyal a hangjában Wenford és lehuppant az egyik székre.
- Steelsenék, vagyis Fred és a fia, Ricky Steelsen egy nagy vendéglátó ipari cég vezetői, felvásárolnak kicsi, elhanyagolt bárokat és befuttatják. Minap össze futottunk, és szóba került, hogy esetleg megvennék a kocsmát. Kibaszottul örülök ennek, mivel éppen eleget bámultam mindenféle alkoholistákat és meg kell mondjam, elegem van ebből az egészből, kiégtem. - magyarázta Frankie.
- Oh, hát ezért vagy ennyire kicsípve ?! - húzta el a száját Wenford.
- Igen, talán ezért. Mi közöd hozzá ? Inkább fogd a másnapos fejedet és tűnj a dolgodra, tele a mosogató ! - adta ki az utasítást dühösen Frankie. 
Wenford káromkodott valamit halkan, majd elvonult dolgozni, de nagyon nem esett neki jól. A hülye kattogás nem szűnt meg, hiába próbálta elterelni a figyelmét róla. A nap irgalmatlanul lassan telt. Később Rat, Tommy és Fun boy is benéztek és ámulva hallgatták hogy Frankie dicshimnuszt zent a nagy Fred és Ricky Steelsenről. Persze éretlenül mindent kiforgattak és nem volt bennük semmi komolyság sem. A három srác egymást túlszárnyalva idétlenkedett és erre lehetetlenség volt nem oda figyelni.
- Hát ez nagyon szép. A jó öreg Frankie barátunk nyugdíjazza magát és felhagy az iparral. - visítozott Fun boy.
- Megjegyezném, hogy az ő esetében ez nem is árt. - tette hozzá Tommy.
- Sőt, az emberiség is hálás lesz érte ! - toldotta meg Rat.
- És te Wenford ? Mit szólsz a tényhez, hogy Frankie papa elhúz innen ? - érdeklődött Tommy.
- Na mit szóljak ? Repes a szívem ! - grimaszolt Wenford miközben a tiszta poharakat pakolta egy tálcára.
- Pedig ha ezek a Steelsenék megveszik a bárt, a te jövőd is veszélybe kerül. - mondta Rat.
- Meg a miénk is ugyebár. - bólogatott Tommy.
- Ha bele gondolok nem is olyan jó dolog ez. Fasza, földön futó leszek ! Se ingem, se gatyám...Mehetek a hajléktalan szállóra. - könyökölt a bár pultra Fun boy.
Egy percnyi csend támadt, de csak az újabb sületlen poén érkeztéig.
- Jaj haver, ha gatyád nem is lesz, a kis dákód még mindig itt marad veled. - vihogott Rat.
- Kicsi ?! Ha a szádba nyomom nem fogod ezt állítani ! - lökött egyet rajta Fun boy tettetett felháborodással.
És megint csak idétlen röhögésben törtek ki. Szerencsére sokáig maradtak és valahogy úgy jobban telt már a nap hátra lévő része és valamikor háromnegyed kilenc környékén, Wenford végre fel tudta hívni Marcust egy utcai nyilvános fülkéből.

Kattogás

Eltelt a szabad hétvége és Wenfordra újabb munka hét várt. Gyötrelmesen hosszúnak ígérkezett. Reggeltől estig munka, temérdek takarítani való, amit megfűszerezett Frankie okoskodása, meg a kocsmába járó alkoholisták baromkodása. De szerencsére az estéket Wenford egyedül töltötte. Ilyenkor ihatott és ivott is, amennyit csak tudott. Arra persze vigyázott, hogy nehogy Chelsea ezt meglássa. Nem akarta megbántani a lányt akitől jószándékot és bizalmat kapott és nem is szeretett volna magyarázkodni. Fun boy a hét elején még nem igazán tárgyalt vele, de csütörtökön beszüntette a mosolyszünetet és ismét a szokásos szövegeivel fárasztotta Wenfordot. Eljött a péntek megint és Wenford újra megjelent a discoban. De már nem azért ment, hogy nőt szerezzen. Mikor belépett, piát rendelt magának, majd leült egy asztalhoz és hamarosan tetemes összeget költött alkoholra. Éjfél előtt már frankón be volt állva. Csak ült ott magába roskadva, piás üvegekkel körbe bástyázva. És akkor olyasmi történt, amire nem számított. Meglátta Susyt ! Nem hitt a szemének, pedig a látvány nem hallucináció volt. A lány, aki múlt héten még az ő karjaiban táncolt, most egy vadidegen izomagyú férfival rángatózott a villódzó fényekben és szemmel láthatóan remekül megértették egymást. A férfi kéjes vigyorok közepette többször végig simított Susy mellén. Wenford agyán különös gondolatok cikáztak át, ismét megsemmisült, mint ahogy azon a hülye vasárnap reggelen, mikor Susy kiadta az útját, újra indulatba jött és úgy érezte, oda kellene menni a párocskához. Megpofozni azt a hülye ribanc Susyt és a pasijának is bevágni párat. De aztán nem tette. Ült maga elé bámulva és úgy érezte, ezen a kibaszott világon mindenki csak boldogabb lehet nála.
A szombat és a vasárnap a jól eső piásság és a nem annyira jól eső másnaposság vegyes érzéseivel telt. Aztán ismét hétfő lett és hasogató fejfájás, hányinger ébresztgette Wenfordot. És még valami, amit már nagyon régen nem érzett. Valami, ami félelemmel és rossz emlékekkel töltötte el. Ez volt a kattogás a fejében, a mérhetetlen vágyakozás a szer után, ami heroinista korszakából napjai nagy részét tette ki, nem kevés lelki és testi szenvedést okozva neki. Nem hitte, hogy valaha ismét érezni fogja ezt a borzasztóan erős késztetést, amit annyira gyűlölt. Megrettent a felismeréstől és csak feküdt az ágyában, gondolkodott, másnapos agyában újra kergették egymást az események, a péntek és a hétvége történései, Susy felkavaró látványa és természetesen az, hogy valahonnan kell szereznie valamit. Bármit...Fájdalom csillapítót, Speedet, füves cigarettát, vagy akár heroint...Váliumot...Wenford jól emlékezett, anyja is gyakran nyúlt ehhez. És mielőtt Wenford végleg lelépett volna tőle, akkor is ezt kapott útra valóul. Narkót a mamától. Más szülő kocsit, pénzt, vagy más hasznos dolgot szán gyermekének az önálló élethez, de Wenford anyja ezt adta egy szem fiának. Nem semmi...És ez a régi emlék kép még mindig felzaklatta. Nem szeretett az anyjára gondolni. Hát igen, Monica Wenford élete mind érzelmileg, mind szexuálisan nyitott könyv volt a fia előtt. 
Wenford nagy nehezen feltápászkodott az ágyból. Lázasnak érezte magát, mindene forró volt. Lüktetett az agya és nem volt semmi ereje sem, de azért oda ballagott a tükréhez és belenézett. Kiábrándító kép fogadta, ahogy erre számított is. Szemei karikásak voltak, az arca sápadt és nem túl feltűnő, de azért látható borosta jelent meg az állán. A pólója izzadtan tapadt a hátára. Na tessék, megint egy újabb nyamvadt munkahét ! És most ez a nyavalyás kattogás is ! Miért kezdődik előlről mindez ? Uralnia kell a helyzetet, nem szabad gyengének lenni, nem szabad feladni ! Csak azért sem ! Wenford erőt vett magán és kidobált pár ruhát a szekrényből, gyorsan felkapkodta magára, felhúzta a cipőjét, majd a karos székben heverő kordzsekije után nyúlt. Pillanatok alatt kilépett a lépcsőházba, beszállt a liftbe és már kint is volt az utcán. Szinte megszédítette a friss levegő. A város is ébredezett már. Wenford úgy döntött, hogy szét néz egy kicsit és bár az idő eljárt de a piacon keresztül indult el Frankie kocsmájába. El-elnézegette az árusok portékáit, de igazából egyik sem érdekelte különösebben és pénze sem volt. De legalább lefoglalta magát a nézelődéssel és addig sem visszhangzott olyan kibírhatatlanul a fejében, hogy keressen már valami narkót. A belvárosban tömeg fogadta. Az emberek munkába igyekeztek, lökdösődtek, idegeskedtek és nem ritkán káromkodtak. Az emberekből kihalt a jóság, állapította meg Wenford, majd keserűen elmosolyodott. Hiszen, ha csak magára nézett is ezt tapasztalta. Egyik üzlet előtt nagy fehér teher kocsi állt, tele bútorokkal. Rakodó munkások rohangáltak ide-oda, hol szekrényeket, hol íróasztalt, vagy bőr foteleket cipelve. 
- Azt a barna színű kis szekrényt vidd most be Marcus ! 
- Oké srácok !
Wenfordban meghűlt a vér és össze ugrott a gyomra. Marcus ! És a hang is nagyon ismerős számára. Ez nem lehet más, csak Marcus Allberry, akivel együtt ültek a sitten ! Cella társak voltak és talán egy kicsit haverok is. Mikor Wenford bekerült, Marcus akkor már jó ideje bent ült erőszakos közösülés miatt. Wenfordnak eleinte veszélyes fickónak tűnt, de hamar megtalálták a közös hangot. Marcus védte meg Wenfordot a hülye buzik zaklatásától és a kötekedő seggfejektől. Egy napon szabadultak, a börtön előtt még kezet ráztak egymással, aztán elváltak útjaik. De úgy tűnik, most ismét egymás felé sodorta őket a véletlen. Wenford szembe fordult a teher kocsival és most már megbizonyosodott róla, hogy nem fantáziált. A hapsi, akinek a hangját hallotta, tényleg Marcus Allberry volt. Az eltelt idő alatt semmit sem változott, ugyanolyan volt mint a börtönben. Kövér, borostás és igénytelen. Wenford viszont tudta, a kábítószert ő sem vetette meg, sőt...És ha valaki, ő biztos tud neki segíteni. Nem is akarta vesztegetni az idejét, egyenesen odament hozzá.

Én ilyen vagyok...

Fun boy kérdően nézett irányába.
- Mi a fasz van velem ?!
És Wenford már tudta, ebből nehezen fog kimászni.
- Az történt az előbb, hogy Fun boy a lakásán elővett egy puskát és hidegvérrel majdnem fejbe lőtt egy faszit az utcán. Kicsit hazavágott a jelenet. Azt hiszem, hogy Fun boynak valami nagyon nincs rendben a fejében...- elmélkedett Wenford. 
Közönyös csend fogadta szavait és bár Wenford kicsit nagyobb döbbenetre számított, de Rat és Tommy csak bámultak rá egy ideig, mintha nem értenék mit beszél.
- Ugyan a mai időkben kinek van minden rendben a fejében ? - kérdezett vissza Tommy. 
Ekkorra már Fun boy is ott termett Wenford mellett.
- Azt mondod, hogy begolyóztam ? - érdeklődött fenyegetően. Wenfordban még dolgozhatott a Speed, mert nem mérte fel kijelentései súlyosságát.
- Nem tudom mit gondoljak. Ráadásul össze-vissza beszéltél, valami férfiról aki elmeorvos talán. Nem erről volt szó ? - vont vállat.
- Ja igen, persze ! Őrült vagyok ! De annyira sosem vesztem el a tudatomat, hogy ne tudjam mit teszek. Nem akartam lelőni Terry Atkinst. Nem akartam, de megérdemelte volna azt a lövést a hülye fejébe. De mégsem tettem meg és ez itt a lényeg. Önkontroll ! Tudod, Wenford, ez az amit te nem tudsz, mert egy kibaszott nagy seggfej vagy ! - Fun boy teljesen bepörgött.
- Eszembe juttattad a dolgokat, és most elég szarul érzem magam...Ahogy ott álltam kiöltözve, kabátban, öltönyben, meg nyakkendőben egy zsaru kíséretében. Az orvos persze alaposan végig nézett mindent, hosszú diagnózist állított fel, amiből én csak szófoszlányokat értettem. Nem felel meg, nem tud beilleszkedni, zavart elmeállapot, skizoid hajlamok, meg erkölcsi korlátok. És egy pillanat tört része elég volt, hogy eldöntsem, én ezt nem akarom. Elég volt ennyi idő, hogy megüssem a rendőrt és belerúgjak az orvosba. Aztán csak rohantam végig a folyosón, ki a nagy sárga falú épületből. Sokáig csak futottam, aztán elrejtőztem egy sikátorban. Zúgott a fülem, folyt rólam a verejték és légszomjam volt. Menekülés...menekülés mindenáron...
- Hé, most már nyugodj meg...- szólt közbe Rat, de Fun boy közbe vágott.
- Igen, be akartak csukni egy diliházba ! De tudod mit, egy faszt ! Engem nem lehet bezárni oda ! Mert kibaszottul szabadnak születtem ! És az is maradok. Mindörökre ! - ordította Fun boy. Páran már oda is figyeltek, az asztaloktól sugdolózás hallatszott.
- Nyugi, inkább igyál még valamit. - csitította a kedélyeket Tommy.
- Nem kell ám berágni, csak úgy eszébe jutott Wenfordnak, de nem akart megbántani, nem szándékosan...- dadogta Rat hogy oldja a feszültséget, de Frankie ekkor idegesen oda lépett hozzájuk.
- Na jó, elnézem, hogy egész nap itt dekkoltok, vedeltek és nem szólok egy rohadt szót sem érte, de mi lenne ha halkabban lennétek ? Ez itt egy bár és senki nem kíváncsi a szánalmas magánéletetekre. Fun boy, ha nem tudsz viselkedni, tűnj a faszba a barátaiddal együtt. Oldjátok meg kint a problémátokat, menjetek egymásnak, mit bánom én ! - mondta felbőszülve és ez volt az a pont, mikor Fun boy fejében minden végképp össze kavarodott.
- Na, eltűntök ti a picsába ! - csóválta a fejét és sarkon fordulva kiment a kocsmából. Wenford csak nézett utána.
- Hát ezt jól elbasztam...- sóhajtotta.
- Tényleg jó kis dráma volt, de ne félj, megbékél. Tudod az élete, meg az egész múltja nem egy vidám dolog. És te is tudod, hogy ő milyen komolytalan, de néha nála is elpattan a húr. - magyarázta Tommy. Wenford bólogatott és közben csak bámult ki a kocsma ajtaján. Pont Fun boyt tudta megbántani ? Éppen őt, aki minden hülye balhéba bevette, megosztotta vele a gondolatait, ugyanúgy mint a füves cigijét. Nagy szemétség volt így viselkednie vele. De ezt már nem tudta meg nem történtté tenni. 

Élet s halál krónikája

Nagyon köszönöm a kommentet :) :) Itt a folytatás. Trágár beszéd!

- Mármint a fickót ?! - kérdezett vissza értetlenül nagy sokára és érezte, hogy elsápad.
- Látsz valaki mást is rajta kívül a környéken, te köcsög ? - kérdezett vissza dühösen Fun boy és látszott rajta, hogy mérges, amiért Wenford nem osztja határtalan lelkesedését.
- Felőlem...úgysem mered...- morgott halkan Wenford, mert átfutott az agyán, hogy a barátja nyilván csak viccel. Bár nem jó dolog ilyenekkel játszani, de olyat ő sem tenne, hogy csak úgy lelövi azt a fószert. Annyira nem lehet elvetemült, hogy ezt csinálja. Fun boy viszont ezen kijelentését igennek vette, mert célra tartott és összpontosított.
- Elintézem az állatot...- mondta és mielőtt Wenford bármit csinálhatott volna, már lőtt is. Nem tudni véletlenül, vagy teljesen szándékosan, de a golyó nem messze a chipset zabáló faszi mellett repült el, egyenesen a falba. A hapsi persze sokkot kapott, még a zacskó is kiesett a kezéből, a szája tátva maradt. Az arra járó autók megálltak a zajra és több ház ablakaiban emberek jelentek meg. Terry is feleszmélt a sokkból, mert ordítozni kezdett, bár úgy tűnt, fogalma sincs kinek.
- Kurva életbe ! Megbaszom anyátokat lóháton, csak kapjalak el titeket ! Ki akartok nyírni ? Gyertek csak, itt vagyok ! - a hangja betöltötte a környéket. Egy csomóan oda csődültek Terry köré, aki nagy hévvel magyarázta mi történt, és a falba fúródott lövedéket mutogatta. Fun boy vigyorogva húzódott az ablak mögé.
- Jobb ha eltűnünk. - jegyezte meg. Wenford alig fogta fel, mit tett a fiú. Az előbbi események még mindig előtte pörögtek, egyszer, tízszer, sokszor... A veríték kiült a homlokára.
- Te jó ég...- suttogta maga elé, de Fun boy ráérősen elpakolta a holmikat, mintha soha ott sem lettek volna. Wenford azonban nem tudott ilyen könnyen megnyugodni.
- Tudod, te mit műveltél az előbb ?! - kérdezte elcsukló hangon, majd még hozzá tette.
- Mi bajod van neked ? Te nem vagy normális esküszöm ! Kurvára de nem ! - és megtörölte izzadt homlokát. Fun boy nyugodtan bólintott.
- Ja...Emlékszem a hapsi szavaira. Nagyon hivatalos volt. Nem tud beilleszkedni a társadalomba, nem felel meg az erkölcsi normáknak. Ez az ember még egyszer katasztrófát okoz...
Wenford nem értette Fun boy szavait.
- Miről beszélsz ? Milyen hapsi ?
- Hosszú sztori, elmesélni meg nincs most idő. Felejtsük el !  - legyintett Fun boy és miután mindent elrendezett maga körül kifelé indult a lakásból. Wenfordot azonban nem hagyta nyugodni a dolog.
- Elmeorvos mondta ?
- Talán. Egyébként meg tök lényegtelen. Na gyere húzzunk el ! - tért ki a válaszadás elől Fun boy és kióvakodtak a lakásból. Úgy léptek ki a tízemeletes ajtaján, mintha semmiről sem tudnának. Terry még mindig a sztoriját beszélte egy kisebb csoportnak és észre sem vette, hogy a két fiú elslisszolt előtte. Egyenesen Frankie bárjához mentek. Tommy és Rat is ott támasztották a pultot egy-egy üveg sör társaságában.
- Hol voltatok ? Tökre eltűntetek...- érdeklődött Rat.
- Csak felugrottunk Fun boyhoz.- felelte szűkszavúan Wenford.
- Mi van ? Már megint a régi nóta ? - kérdezte gúnyosan vigyorogva Frankie, aki éppen az asztalokat törölte. Wenford sejtette hogy mire céloz.
- Szó sincs róla. - mondta komolyan.
- Innánk valamit, Frankie ide két sört ! - parancsolta Fun boy és elterpeszkedett a bárszéken.
Frankie dühösen nézett rá.
- Szolgáld ki magad fiacskám ! Nem érek rá a szarságaiddal foglalkozni. Ott a hűtő, szemed és kezed még talán neked is van. - ordította a bár egyik végéből felháborodva.
Fun boy lenéző pillantásokat mért a férfira, majd a hűtőhöz ballagott.
- Tűnj a gecibe Frankie...- morgott és kiemelt onnan két hideg sört. Egyiket maga elé rakta, a másikat Wenford kezébe nyomta. Aztán leült a többiek mellé és csend volt körülöttük. Csak a sörös üvegek koccanását lehetett hallani, amint az asztalhoz érnek. Wenford egykedvűen iszogatta a sörét.
- Hé, még mindig a barátnőd miatt vagy kiakadva ? - kérdezte együtt érzően Rat.
- Nem a barátnőm volt, hanem egy lotyó. De már nem érdekel. - mondta halkan Wenford.
- Aha...- bólogatott Rat.
Wenford pedig folytatta, mert nagyon nem fért a fejébe, ami nemrég történt.
- Egyébként nem Susy Andrews miatt vagyok kiakadva, hanem Fun boy miatt. Kicsit aggódok érte... 

Céloz...és lő?!

Frankie házának ajtaja nyitva volt, lihegve lépett be az ajtón. A konyhából hangokat hallott kiszűrődni, így arra vette az irányt. Belökte a konyhai ajtót és megtalálta a fiúkat. Ott ültek a konyha asztalnál és tele pofával zabáltak. Az asztal telis-tele volt készételekkel, hot-dogok, pizzák, zsírtól csöpögő zacskós specialitások hevertek előttük. Wenford gyomra felfordult a látványtól, hogy mennyi szemetet tömnek magukba. A többiek nem nagyon méltatták figyelemre egy ideig, de végül Fun boy megtörte a csendet.
- Á, Wenford ! Áruld már el, neked este meg volt Susyval ? - a hangja bántóan gúnyos és éles volt. Wenford nem felelt, leült egy székre. 
- Hallottuk ám, hogy tegnap éjjel felszedtél egy kiscsajt és valószínűleg keféltetek is. - bólogatott Frankie tele szájjal.
- Frankie, az nem egy kiscsaj volt, hanem a kurva Susy az ex huligán bandámból ! Tudhat valamit a nő, Wenford teljesen kifulladt ! - magyarázta vihogva Fun boy.
- Na és milyen volt a spiné? Nagy mellei voltak ? - kérdezte lelkesen Rat.
Wenford felsóhajtott.
- Csak egy kurva volt ! Igen, fel hívott a lakásába, felmentem, ittunk és aztán kefélni kezdtünk. És élvezte, nem csak én, ő is. Akkor minden tökéletes volt, aztán reggel hirtelen megváltozott, olyanokat mondott, hogy az élet csak játék, mindig új lehetőség, meg hogy neki minden napra másik férfi kell. 
- Mégis mi a faszt hittél ? - vágott közbe Fun boy.
Wenford vállat vont.
- Nem tudom...de biztos többet egy numeránál...- felelte halkan.
- Hm, Norman Wenford ez egyszer melléfogott. - csóválta a fejét Tommy, de Fun boy túl kiabálta.
- Én megmondtam hogy kurva ! Egy jó nagy kurva !
Frankie Wenford arcát fürkészte.
- Fogadjunk, hogy beszedtél valamit...- mondta gyanakodva.
- Nem is. - tiltakozott Wenford, de nem sikerült valami hihetőre.
- Ne hazudj, látom a szemeden ! - jelentette ki Frankie komoly fejjel.
- Csak egy Speed tabletta, Susy adta, semmiség. - legyintett Wenford.
Frankie gúnyosan bólintott.
- Semmiség, mi ? Lassan minden nap ez van, te begolyóztál a narkótól ! - okoskodott, de Wenford nem reagált erre semmit, ráhagyta Frankie-ra az ügyet. Nem akart beszélni. Sem Susyról, sem a narkóról, sem az egész elbaltázott életéről. Semmihez sem volt kedve, az előbb még azt hitte megváltja a világot, a Speedtől óriási erőt érzett magában, most meg csak ült a konyhában és nézte, ahogy a többiek esznek. A gondolatok össze-vissza csapongtak a fejében.
- Hé Wenford ! Jó reggelt faszikám ! - rikkantotta Fun boy röhögve. Wenford ekkor észhez tért, a konyhában már csak ketten voltak és úgy tűnt, mintha évek óta ülne azon a konyhaszéken a semmibe merengve.
- Mi van ? - nézett barátságtalanul Fun boyra.
- Semmi, de ha esetleg túl tetted magad a szajhán és nincs más dolgod, eljöhetnél hozzám...
- Mi a francnak ? - rántotta meg a vállát Wenford.
- Van egy kis meglepetésem ! Na, jössz vagy sem ? - kérdezte türelmetlenül Fun boy és már a konyha ajtaja felé indult. Wenford felállt a székről és Fun boy után ment. Útközben elszívtak egy füves cigit és néma csendben ballagtak el Fun boy lakásához, aki nem messze lakott Frankie házától, egy ugyanolyan, lepattant tízemeletes épületben, mint Wenford. Felkaptattak az ötödikre és iszonyatos rendetlenség fogadta Wenfordot, amint beléptek a kis lakás ajtaján. A földön temérdek doboz, ruhaneműk, újságok, tele szennyes kosár, mintha soha nem lett volna rend.
- Bocs, nem volt időm takarítani. - szabadkozott Fun boy könnyedén és a szobába ment. Wenford idegenkedve állt az előszobában és a virág mintás tapétát nézegette.
- Gyere már be, mit állsz ott ? - szólt ki a szobából Fun boy és zörgött valamivel odabent. Mire Wenford is a szobába ért, barátja már előbányászott egy fegyvernek látszó tárgyat és elégedetten simított végig rajta. Wenford gyomra össze ugrott és kiverte a veríték.
- A múltkor vettem ezt a vadászpuskát, na ki kellene kipróbálni...- mondta Wenfordra sem nézve és gyönyörködve pillantott végig a fegyveren.
- Megőrültél ? Itt akarsz lövöldözni ? - hüledezett rémülten Wenford, de Fun boy teljesen laza maradt.
- Kitudja...- vonta meg a vállát titokzatoskodva.
- Te frankón őrült vagy. - csóválta a fejét Wenford, de süket fülekre talált ijedtsége, mert Fun boy csőre töltötte a puskát és kinyitotta a lakás ablakát. Az utca zaja hirtelen bezengte az addig csendes lakást. 
- Micsoda táj, nézz körbe ! - lelkesedett Fun boy az ablakban könyökölve és Wenford nehezen hitte el, hogy a piszkos, zajos, tízemeletes házakkal teletűzdelt környék ennyire bejön neki.
- Csodálatos.- grimaszolt és unottan nézte ő is, az alattuk hömpölygő forgalmat.
- Látod azt a faszit ? - bökte oldalba váratlanul Fun boy. Az utca túloldalán egy kövér negyvenes fickó állt kezében egy chipses zacskóval és nagyon tömte a fejét.
- Mi van vele ? - kérdezett vissza Wenford.
- Terry Atkins. Itt lakik a házban az anyjával. Egy munkanélküli, köcsög alkesz, mindig beugat nekem valamit, már egy csomószor fel akartam rúgni. El kellene tüntetni az ilyeneket a föld színéről, mert csak elszívják a levegőt a normális emberek elől...- morgolódott felháborodva Fun boy és őszinte utálat volt a hangjában a férfi iránt.
- Aha. - kommentálta Wenford az elhangzottakat, de igazából nem érintette meg különösebben Fun boy meséje.
- Na mit szólsz ? Ugye hogy egy faszfej ? Akarod, hogy lelőjem ?! - kérdezte ekkor Fun boy és furcsa szikrák csillantak a szemeiben. Wenford nem tudott mit kezdeni a kérdéssel, de még a levegő is a tüdejében akadt.