Céloz...és lő?!

Frankie házának ajtaja nyitva volt, lihegve lépett be az ajtón. A konyhából hangokat hallott kiszűrődni, így arra vette az irányt. Belökte a konyhai ajtót és megtalálta a fiúkat. Ott ültek a konyha asztalnál és tele pofával zabáltak. Az asztal telis-tele volt készételekkel, hot-dogok, pizzák, zsírtól csöpögő zacskós specialitások hevertek előttük. Wenford gyomra felfordult a látványtól, hogy mennyi szemetet tömnek magukba. A többiek nem nagyon méltatták figyelemre egy ideig, de végül Fun boy megtörte a csendet.
- Á, Wenford ! Áruld már el, neked este meg volt Susyval ? - a hangja bántóan gúnyos és éles volt. Wenford nem felelt, leült egy székre. 
- Hallottuk ám, hogy tegnap éjjel felszedtél egy kiscsajt és valószínűleg keféltetek is. - bólogatott Frankie tele szájjal.
- Frankie, az nem egy kiscsaj volt, hanem a kurva Susy az ex huligán bandámból ! Tudhat valamit a nő, Wenford teljesen kifulladt ! - magyarázta vihogva Fun boy.
- Na és milyen volt a spiné? Nagy mellei voltak ? - kérdezte lelkesen Rat.
Wenford felsóhajtott.
- Csak egy kurva volt ! Igen, fel hívott a lakásába, felmentem, ittunk és aztán kefélni kezdtünk. És élvezte, nem csak én, ő is. Akkor minden tökéletes volt, aztán reggel hirtelen megváltozott, olyanokat mondott, hogy az élet csak játék, mindig új lehetőség, meg hogy neki minden napra másik férfi kell. 
- Mégis mi a faszt hittél ? - vágott közbe Fun boy.
Wenford vállat vont.
- Nem tudom...de biztos többet egy numeránál...- felelte halkan.
- Hm, Norman Wenford ez egyszer melléfogott. - csóválta a fejét Tommy, de Fun boy túl kiabálta.
- Én megmondtam hogy kurva ! Egy jó nagy kurva !
Frankie Wenford arcát fürkészte.
- Fogadjunk, hogy beszedtél valamit...- mondta gyanakodva.
- Nem is. - tiltakozott Wenford, de nem sikerült valami hihetőre.
- Ne hazudj, látom a szemeden ! - jelentette ki Frankie komoly fejjel.
- Csak egy Speed tabletta, Susy adta, semmiség. - legyintett Wenford.
Frankie gúnyosan bólintott.
- Semmiség, mi ? Lassan minden nap ez van, te begolyóztál a narkótól ! - okoskodott, de Wenford nem reagált erre semmit, ráhagyta Frankie-ra az ügyet. Nem akart beszélni. Sem Susyról, sem a narkóról, sem az egész elbaltázott életéről. Semmihez sem volt kedve, az előbb még azt hitte megváltja a világot, a Speedtől óriási erőt érzett magában, most meg csak ült a konyhában és nézte, ahogy a többiek esznek. A gondolatok össze-vissza csapongtak a fejében.
- Hé Wenford ! Jó reggelt faszikám ! - rikkantotta Fun boy röhögve. Wenford ekkor észhez tért, a konyhában már csak ketten voltak és úgy tűnt, mintha évek óta ülne azon a konyhaszéken a semmibe merengve.
- Mi van ? - nézett barátságtalanul Fun boyra.
- Semmi, de ha esetleg túl tetted magad a szajhán és nincs más dolgod, eljöhetnél hozzám...
- Mi a francnak ? - rántotta meg a vállát Wenford.
- Van egy kis meglepetésem ! Na, jössz vagy sem ? - kérdezte türelmetlenül Fun boy és már a konyha ajtaja felé indult. Wenford felállt a székről és Fun boy után ment. Útközben elszívtak egy füves cigit és néma csendben ballagtak el Fun boy lakásához, aki nem messze lakott Frankie házától, egy ugyanolyan, lepattant tízemeletes épületben, mint Wenford. Felkaptattak az ötödikre és iszonyatos rendetlenség fogadta Wenfordot, amint beléptek a kis lakás ajtaján. A földön temérdek doboz, ruhaneműk, újságok, tele szennyes kosár, mintha soha nem lett volna rend.
- Bocs, nem volt időm takarítani. - szabadkozott Fun boy könnyedén és a szobába ment. Wenford idegenkedve állt az előszobában és a virág mintás tapétát nézegette.
- Gyere már be, mit állsz ott ? - szólt ki a szobából Fun boy és zörgött valamivel odabent. Mire Wenford is a szobába ért, barátja már előbányászott egy fegyvernek látszó tárgyat és elégedetten simított végig rajta. Wenford gyomra össze ugrott és kiverte a veríték.
- A múltkor vettem ezt a vadászpuskát, na ki kellene kipróbálni...- mondta Wenfordra sem nézve és gyönyörködve pillantott végig a fegyveren.
- Megőrültél ? Itt akarsz lövöldözni ? - hüledezett rémülten Wenford, de Fun boy teljesen laza maradt.
- Kitudja...- vonta meg a vállát titokzatoskodva.
- Te frankón őrült vagy. - csóválta a fejét Wenford, de süket fülekre talált ijedtsége, mert Fun boy csőre töltötte a puskát és kinyitotta a lakás ablakát. Az utca zaja hirtelen bezengte az addig csendes lakást. 
- Micsoda táj, nézz körbe ! - lelkesedett Fun boy az ablakban könyökölve és Wenford nehezen hitte el, hogy a piszkos, zajos, tízemeletes házakkal teletűzdelt környék ennyire bejön neki.
- Csodálatos.- grimaszolt és unottan nézte ő is, az alattuk hömpölygő forgalmat.
- Látod azt a faszit ? - bökte oldalba váratlanul Fun boy. Az utca túloldalán egy kövér negyvenes fickó állt kezében egy chipses zacskóval és nagyon tömte a fejét.
- Mi van vele ? - kérdezett vissza Wenford.
- Terry Atkins. Itt lakik a házban az anyjával. Egy munkanélküli, köcsög alkesz, mindig beugat nekem valamit, már egy csomószor fel akartam rúgni. El kellene tüntetni az ilyeneket a föld színéről, mert csak elszívják a levegőt a normális emberek elől...- morgolódott felháborodva Fun boy és őszinte utálat volt a hangjában a férfi iránt.
- Aha. - kommentálta Wenford az elhangzottakat, de igazából nem érintette meg különösebben Fun boy meséje.
- Na mit szólsz ? Ugye hogy egy faszfej ? Akarod, hogy lelőjem ?! - kérdezte ekkor Fun boy és furcsa szikrák csillantak a szemeiben. Wenford nem tudott mit kezdeni a kérdéssel, de még a levegő is a tüdejében akadt.