Betépve

Drága kommentelőmnek :)

A Speed tartotta benne a lelket, ugyanakkor hihetetlen agressziót váltott ki belőle. Legszívesebben szétverte volna az első útjába kerülő telefonfülkét, vagy szemeteskukát. De nem tette, csak belül forrongott és gyűlölete Susy iránt egyre nagyobb lett. Haza ment. Mi mást tehetett volna ?! Legnagyobb meglepetésére, Chelsea otthon volt, éppen reggelit készített. Wenford nem akart vele találkozni, gyorsan beköszönt neki, majd egyenesen a szobájába sietett. A szokásos, homályos, nyomasztó kép fogadta. Remegő kezekkel tépte fel a beépített szekrényt, hogy megmaradt alkohol után keresgéljen, de tudta, hogy sikertelen lesz a kutatása, mivel tegnap este mielőtt a discoba indult volna, mindent megivott. 
- A picsába... - dühöngött az üres üvegek láttán, majd csalódottságában földhöz vágott egyet. 
- Minden rendben ? - hallotta Chelsea hangját, aki valószínűleg észlelte az üvegcsörömpölést. 
- Persze. - nyögte Wenford és szedegetni kezdte a földön lévő üvegdarabokat. Közben folyt róla a veríték és fázott is egyben, az ajkai teljesen kiszáradtak. Gondolatai máshol jártak és hangosan felszisszent, amint egy üvegszilánk fúródott az tenyerébe. 
- Remek...- suttogta és kábult tekintettel nézte az ujjain végig csorgó kövér vércseppet, ami egyenesen a szőnyegre hullott. Kicsit megszédült, majd rátört a mehetnék. Az összetört üveget egy üres zacskóba rakta, majd betette a szekrénybe, a vérző kezét pedig zsebre vágta, nem törődött vele, nem volt annyira nagy szám. Chelsea még mindig a konyhában volt.
- Szia ! - köszönt neki Wenford kifelé menet.
- Szia Wenford ! Nem kérsz reggelit ? - mutatott Chelsea az asztalon sorakozó friss omlettre és pirítósokra. 
- Nem...köszi...nem vagyok éhes...- hárította el a kedves invitálást Wenford.
- Te tudod...Ja, el is felejtettem mondani, kerestek a barátaid. Valami Frankie meg Tommy, a másik kettő nevére sajnos nem emlékszem. Azt üzenték neked, ha ráérsz menj fel Frankie lakására, ott lesznek és várnak téged. - mondta Chelsea.
Wenfordra hirtelen ráomlott az egész tegnap éjjel előtti élete. A barátai, Frankie kocsmája, ami egyben a munkahelye is, mintha tegnap óta minden egy kicsit háttérbe szorult volna a Susy ügy miatt. Teljesen megfeledkezett ezekről az emberekről.
- Köszi. Rögtön indulok is. - bólogatott, Chelsea ránézett és valószínűleg észrevette Wenford zavaros tekintetét.
- Ugye nem vettél be valami drogot ? - érdeklődött kissé rémülten.
- Mi van ?! Miről beszélsz ? - fordult el Wenford felháborodottan.
A lány a vállára rakta a kezét.
- Kérlek...Nézz rám ! 
Wenford kifakadt.
- Hát ez nem igaz ! Jobban ismersz, mint az anyám ! A kurva életbe ! Igen, bevettem egy tablettát, mert nehéz éjszakám volt, Kicsit kikészített valaki, akinek nem kellett volna hinnem, de hagyjuk is. Ez az egész nem nagy ügy, nem vagyok drogos, nem kell felfújni ! - magyarázkodott.
- Tudtam, hogy valami nem stimmel.- jegyezte meg Chelsea.
- És most mi lesz, kirúgsz ? - vont vállat keserűen Wenford.
Chelsea elmosolyodott.
- Nézd, én azt hiszem nem kérek sokat. Csak azt hogy ne igyál és narkózz annyit. Ez ésszerű kérés szerintem. Nem arról van szó, hogy félek tőled, vagy attól, hogy betépve kárt teszel bennem...Csak nem  gondolom, hogy ilyen fiatalon ezt az életutat kell járnod...Féltelek. Érted ?!
A szavai meglepték Wenfordot. Meg is állapította magában, hogy milyen rendes ez a lány ! Alig ismeri, mégis minden hátsó szándék nélkül, emberségesen és kedvesen beszélgetett vele. Embernek nézte. Lehet, hogy csak ő az egész világon. Most sem fordult el tőle, nem undorodott és ez jó érzéssel töltötte el Wenfordot.
- Nagyon rendes vagy, de nem kell félteni, jól vagyok. - mondta és zavarában a padlót, majd az ablakokat kezdte tanulmányozni. Lehet, hogy a Speed is szerepet játszott ebben, de ezektől a szavaktól az egész Susy dolog már nem is fájt annyira. A csalódás és keserűség helyébe ismeretlenül jó érzések költöztek és ezt Chelsea megértő viselkedésének köszönhette.
- Rendben, azért csak vigyázz magadra. - biccentett Chelsea és a fiú szemébe nézett. Olyan mélyen, hogy Wenford azt hitte, talán bele lát a gondolataiba is. Gyorsan az ajtó felé indult.
- Mennem kell. Majd később jövök ! - ígérte és még vissza nézett Chelsea-ra, aki az asztalhoz ülve nekilátott reggelizni.  
Wenford pedig elindult Frankie házához. Az úton végig futott, a Speed most váltotta ki igazán a hatását, meg sem kottyant neki a rohanás.