Én ilyen vagyok...

Fun boy kérdően nézett irányába.
- Mi a fasz van velem ?!
És Wenford már tudta, ebből nehezen fog kimászni.
- Az történt az előbb, hogy Fun boy a lakásán elővett egy puskát és hidegvérrel majdnem fejbe lőtt egy faszit az utcán. Kicsit hazavágott a jelenet. Azt hiszem, hogy Fun boynak valami nagyon nincs rendben a fejében...- elmélkedett Wenford. 
Közönyös csend fogadta szavait és bár Wenford kicsit nagyobb döbbenetre számított, de Rat és Tommy csak bámultak rá egy ideig, mintha nem értenék mit beszél.
- Ugyan a mai időkben kinek van minden rendben a fejében ? - kérdezett vissza Tommy. 
Ekkorra már Fun boy is ott termett Wenford mellett.
- Azt mondod, hogy begolyóztam ? - érdeklődött fenyegetően. Wenfordban még dolgozhatott a Speed, mert nem mérte fel kijelentései súlyosságát.
- Nem tudom mit gondoljak. Ráadásul össze-vissza beszéltél, valami férfiról aki elmeorvos talán. Nem erről volt szó ? - vont vállat.
- Ja igen, persze ! Őrült vagyok ! De annyira sosem vesztem el a tudatomat, hogy ne tudjam mit teszek. Nem akartam lelőni Terry Atkinst. Nem akartam, de megérdemelte volna azt a lövést a hülye fejébe. De mégsem tettem meg és ez itt a lényeg. Önkontroll ! Tudod, Wenford, ez az amit te nem tudsz, mert egy kibaszott nagy seggfej vagy ! - Fun boy teljesen bepörgött.
- Eszembe juttattad a dolgokat, és most elég szarul érzem magam...Ahogy ott álltam kiöltözve, kabátban, öltönyben, meg nyakkendőben egy zsaru kíséretében. Az orvos persze alaposan végig nézett mindent, hosszú diagnózist állított fel, amiből én csak szófoszlányokat értettem. Nem felel meg, nem tud beilleszkedni, zavart elmeállapot, skizoid hajlamok, meg erkölcsi korlátok. És egy pillanat tört része elég volt, hogy eldöntsem, én ezt nem akarom. Elég volt ennyi idő, hogy megüssem a rendőrt és belerúgjak az orvosba. Aztán csak rohantam végig a folyosón, ki a nagy sárga falú épületből. Sokáig csak futottam, aztán elrejtőztem egy sikátorban. Zúgott a fülem, folyt rólam a verejték és légszomjam volt. Menekülés...menekülés mindenáron...
- Hé, most már nyugodj meg...- szólt közbe Rat, de Fun boy közbe vágott.
- Igen, be akartak csukni egy diliházba ! De tudod mit, egy faszt ! Engem nem lehet bezárni oda ! Mert kibaszottul szabadnak születtem ! És az is maradok. Mindörökre ! - ordította Fun boy. Páran már oda is figyeltek, az asztaloktól sugdolózás hallatszott.
- Nyugi, inkább igyál még valamit. - csitította a kedélyeket Tommy.
- Nem kell ám berágni, csak úgy eszébe jutott Wenfordnak, de nem akart megbántani, nem szándékosan...- dadogta Rat hogy oldja a feszültséget, de Frankie ekkor idegesen oda lépett hozzájuk.
- Na jó, elnézem, hogy egész nap itt dekkoltok, vedeltek és nem szólok egy rohadt szót sem érte, de mi lenne ha halkabban lennétek ? Ez itt egy bár és senki nem kíváncsi a szánalmas magánéletetekre. Fun boy, ha nem tudsz viselkedni, tűnj a faszba a barátaiddal együtt. Oldjátok meg kint a problémátokat, menjetek egymásnak, mit bánom én ! - mondta felbőszülve és ez volt az a pont, mikor Fun boy fejében minden végképp össze kavarodott.
- Na, eltűntök ti a picsába ! - csóválta a fejét és sarkon fordulva kiment a kocsmából. Wenford csak nézett utána.
- Hát ezt jól elbasztam...- sóhajtotta.
- Tényleg jó kis dráma volt, de ne félj, megbékél. Tudod az élete, meg az egész múltja nem egy vidám dolog. És te is tudod, hogy ő milyen komolytalan, de néha nála is elpattan a húr. - magyarázta Tommy. Wenford bólogatott és közben csak bámult ki a kocsma ajtaján. Pont Fun boyt tudta megbántani ? Éppen őt, aki minden hülye balhéba bevette, megosztotta vele a gondolatait, ugyanúgy mint a füves cigijét. Nagy szemétség volt így viselkednie vele. De ezt már nem tudta meg nem történtté tenni.