- Ne szórakozzatok már, mint a hülye gyerekek, bármelyik percben befuthat a menetrend szerinti gyors ! - dadogta Rat és Tommyval együtt ők is a sínek mellé mentek. Aggódva figyelték az eseményeket, amiknek kimeneteléről Wenfordnak sem volt fogalma. De nyugodtságot erőltetett magára, és igazság szerint tényleg nem volt ideges. Leült a sín szélére, majd hirtelen hanyatt vágta magát. Kis zúgolódást hallott Rat és Tommy felől, ők nehezen hitték el, hogy ez történik. De semelyikőjük sem szólt rá. Wenford meg ott feküdt keresztbe a síneken és hallgatta a csendet, meg a szíve dobogását.
Egészen addig, amíg Fun boy idiótán közbe nem vihogott.- Hát csúcs vagy öreg ! Olyan jól mutatsz ott, hogy ha lenne nálam kötél még a kezeidet és lábaidat is oda kötném...
- Te megőrültél ! Komolyan begolyóztál Fun boy ! De te is Wenford. Kicsit többre számítottam tőled. Vagy belőtted magad ?! - kérdezte félelemtől elcsukló hangon Tommy.
- Még csak nem is szívtam napok óta. - felelte Wenford.
- Akkor mi a fasz ez az egész...- vonogatta a vállát Rat, de Fun boy közbe szólt.
- És mesélj, milyen érzés ?
- Jó...azt hiszem...Nem tudom, rendben van e így, de nem félek a haláltól. Megnyugtató érzés, hogy majd jön a megfordíthatatlan, a fellebbezhetetlen...- válaszolta Wenford.
Ekkor éles hang szelte át a levegőt, szinte Wenford csontjaiba hatolóan. Rat megdermedt.
- A vonat ! Jön az a kurva vonat ! - motyogta.
- Wenford, állj fel és gyerünk innen. Ne játszd a halhatatlant, mert nem vagy az ! - kiabált rá Tommy. Fun boy legyintett.
- Hagyjátok már ! Majd eldönti mit akar. Jön e...vagy marad...- mondta érzéketlen hangon. Wenford oldalra nézett és már látta a vonatot.
- Rohadt életbe ! Gyertek már ! Wenford állj fel, állj már fel ! - kérlelte sírásba csukló hangon Rat.
A vonat egyre közeledett és mintha Fun boy kezdeti nyugalma is elszállt volna. Egyre gyakrabban pillantgatott a vonat irányába.
- Na mi lesz ? Itt maradsz és meghalsz ?! - kérdezte és próbálta röhögéssel leplezni a rajta is elhatalmasodó félelmet. Mert megijedt. Wenford átlátott rajta.
- Még nem tudom...- felelte és már nem is hallott semmit, a vonat zaja elborította a környéket. Wenford pedig a szerencsére bízta magát. Felállni már nem lett volna ideje. Csak a zakatolást hallotta a fülében, az agyában, mindenhol. És nem félt.
Tommy és Rat ellentétben vele, nagyon is féltek ezért nem tétlenkedtek. Ordibáltak és vadul integettek a vonat vezetőjének, aki észrevette őket és meghúzta a vészféket. A sín szikrázott, a vonat fülsüketítően visított és megállt. Nem messze Wenfordtól. Mire feleszmélt, már síri csend lengett be mindent. Csupa verejték volt a homloka és alig kapott levegőt. Bizonytalan lábakkal talpra állt. A többiek úgy néztek rá, mintha akkor látták volna először. Még Fun boy is csak a szemeit meresztgette. Talán nem nézte ki Wenfordból ezt a lépést.
A vonat vezető magánkívül ordított.
- Kurva anyátokat, hülye kölykök ! Hogy dögöltetek volna meg, hát a sínekre fekszetek ?!
- Na gyerünk ! - vihogta Fun boy és ügyet sem vetve a káromkodó vezetőre, szaladni kezdett. A többiek persze utána. A nagy izgalmat egy állomás közeli kocsmában vezették le.
Wenford látta, hogy Rat és Tommy kurvára megijedtek. Tommy a kocsmába érve, egyből megivott két üveg sört némi kísérővel. Rat is ivott becsületesen és szinte mindegyik kört a saját pénzéből fizette. Fun boy persze továbbra is nevetgélt és kijelentette, hogy ő ezt előre tudta. Biztos volt abban, hogy Wenford nem hagyja magát kinyíratni. És egy külső szemlélő azt hitte volna, tényleg így vélekedik és nem rettegett. De Wenford észrevette, hogy miközben Fun boy játszotta a rossz fiút és lazán emlegette az állomáson lezajlott eseményeket, vagánykodva beszélt és nagyokat káromkodott, egész testében remegett. Wenford biztosra vette, hogy mindenkinél jobban megrémült. Wenford tehát hős volt és bátor, az egyetlen aki meg merte tenni ezt. Este nyolc óra tájban ért haza. Volt benne alkohol rendesen és ettől, vagy talán az állomáson átéltektől különlegesnek érezte magát. A lakás már sötét volt, mikor benyitott, csak Chelsea szobájából szűrődött ki halvány fény és a televízió hangja. Wenford úgy döntött, halkan beoson és nem csap zajt, de mikor keze már a szobája ajtajának kilincsén volt, hirtelen felgyúlt az előszobai villany és ott állt vele szemben Chelsea.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése