Kórház, mindennapok és a srácok, ahogy én látom őket

Percek teltek el mire Wenford szóhoz jutott. Kicsit földhöz vágta az igazság. 
- Gyerünk. - mondta kedvetlenül és elindult az úton. Tommy követte. Hamarosan megérkeztek a kórházba, Wenford gyomra már felfordult attól is, hogy beléptek a fertőtlenítő szagú váró terembe a baleseti részlegre. Nem volt ott senki, üresség kongott a folyosón. 
- Most merre ? - tanácstalanodott el Wenford, a sok egyforma fehér színű ajtó láttán.
Tommy válasz helyett az információs pulthoz ment. Egy középkorú, nagydarab nő eszegette ott a joghurtját fehér ruhában. Közönyösen bámult a két fiúra.
- Segíthetek ? - kérdezte unott hangon.
Tommy egy percre zavarba jött.
- Igen...a barátom feje megsérült ma futballozás közben.- bökött Wenford felé, aki szégyellősen bámulta a kórház szürke padlóját.
A nő lerakta a joghurtot és egy papírt húzott maga elé.
- Értem. Akkor mondja a nevét. - pillantott Wenfordra, aki össze rezzent.
- Norman Wenford.
A nő szorgalmasan körmölte.
- Születési hely, idő ? - jött Wenford felé az újabb tárgyilagos kérdés.
- Framlingham, 1974.október három. - mondta Wenford elcsukló hangon. A feje már nem is annyira fájt, viszont émelygett a kórház szagtól és menekülhetnékje volt. Egy beteg szállító kocsit toltak el előttük közvetlenül, rajta egy súlyos sérülttel, minden tiszta vér volt körülötte. Wenfordnak gyomráig hatolt az iszonyat.
- És mi történt pontosan ? - nézett a nővér Wenfordra, aki csak bámulta a tőle nem messze lévő sérültet.
- Hé, Wenford. - bökte oldalba Tommy.
Wenford álmatagon nézett rá, majd a nővérre, aki türelmetlen arccal várta a választ. A folyosó végéről csörömpölést hallott, egy fickó rohant a mellékhelyiségbe, miközben hányta a vért. Egy sóhaj szakadt ki Wenfordból.
- Én jól vagyok...- csak ennyit mondott, majd mint akibe nem tudni mi ütött, hanyatt homlok rohanni kezdett ki az épületből. 
- Hova szalad ? Megőrült ? - kiabált utána a nővér, de nem érdekelte, meg sem állt a következő sarokig, ott a falnak támaszkodott és csak kapkodta a levegőt. Tommy rövidesen utána futott.
- Ezt miért kellett ? - állt meg mellette szintén lihegve és értetlenül.
- Mert nincs semmi bajom. - válaszolta dacosan Wenford.
- Mi van ha mégis ? - tárta szét karjait Tommy.
- Csak aludni akarok. - csukta le egy pillanatra a szemét Wenford és akkor nem vágyott már másra csak az alvásra. 
- Oké, akkor elkísérlek. - mondta Tommy.
- Nem kell ! Menj a barátnődhöz, vagy ahova akarsz, én haza találok egyedül is. És köszi. - motyogta Wenford.
Tommy sértődötten vállat vont.
- Te tudod...
Wenford megvárta, míg elindul, aztán ő is útnak eredt. Rövidesen haza ért, megmosta a véres kezét és arcát, elbotorkált a szobájáig, aztán csak végig vágódott az ágyon. Még mindig Sandra járt a fejében és azok a bizsergető pillanatok. Több is lehetett volna ez, ha nem szúrja el. Még ha csak egy alkalom is, de ismét férfinak érezhette volna magát...Égett a szeme, fáradt volt, sérült és csak az álmokat várta, amik egy kis időnyi jót vetítenek majd a valóság helyébe.
A másnap sem volt jobb, mikor Wenford megjelent és Frankie szembesült azzal, mi történt. Rat, Tommy és Fun boy voltak olyan szivesek és beavatták. Ezekután ment is napokig a viccelődés és mindennek elkeresztelték Wenfordot, többek között a jövő futball reménységének és botlábúnak is. Frankie igyekezett a dolog miértjét firtatni, de Tommy egy szót sem szólt, a többiek nem tudták megmondani, Wenford pedig nem nyilatkozott. És írtó hálás volt Tommynak, hogy tartotta a száját.
Egyhangú napok következtek, szinte egybe folytak Wenford számára. Minden reggel 7-re ment a kocsmába dolgozni és estig egyfolytában dolgozott. Arra azonban mindig ügyelt, hogy meg legyen a napi ital adagja. Munka után legtöbbször bevásárolt és rémülettel figyelte, hogy egyre több italos üveget rak a bevásárló kosarába, de aztán gyorsan túl lépett ezen és otthon mindent megivott. Így rendszerint késő éjszakára igencsak mámoros állapotba került. Nem bánta, mint ahogy azt sem, milyen ital csúszik le a torkán, sör e, vagy tömény alkohol, lényeg, hogy sok legyen belőle és megfelelően kiüsse magát vele. A reggelek egyhangúságát megtörte Wenford hol ilyen, hol olyan mértékű másnapossága. Munka közben egyenlőre nem ivott, azért ott még nem tartott, igaz a kísértés megkörnyékezte, mikor a vendégek előtte ittak nyakra-főre. De még bírta...
Mindig az estékre gondolt, amikor eljött a korlátok nélküli vedelés ideje, ez volt az ő nyílt titka. Más azonban nem szakította meg az unalmas, csendes hétköznapokat. Egyvalamire jók is voltak ezek az időszakok. Wenford fokozatosan megismerte a srácokat, akik elég sokat lógtak a kocsmában, így volt alkalma dumálni velük. Már lassan bízni kezdett bennük, sőt talán barátok is lettek. Sokat megtudott a múltjukról, a korábbi ballépéseikről, családi hátterükről, és hogy mit miért tesznek úgy ahogy. Lassan össze állt a kép és Wenford a saját szemén keresztül így látta a srácokat:
Frankie : eléggé jóhiszemű alak, nekem is rögtön adott egy esélyt. Ha nincs oka rá, nem csinál zűrt. Persze neki is vannak rossz napjai, amikor nem érdemes a közelébe kerülni mert mindenkiben a hibát keresi, olyankor kicsit idegesítő tud lenni. Mielőtt a bárt megnyitotta volna szerencsét próbált Amerikában, vagy ahogy ő meséli a lehetőségek hazájában. Dolgozott ott mindenfélét és szerelmes lett egy lányba, akiért tűzbe ment volna. Családot akart, gyerekeket, kertes családi házat, meg minden ilyesmit, de az a lány elutasította. Így Frankie Azzurro vissza költözött ide, a jó öreg Angliába és itt alapozta meg az életét. Más nincs neki, azt hiszem ez az élete értelme. 
Rat: Öhhmmm...mit is mondhatnék róla ? Kicsit gyermeteg, és le van maradva pár körrel, de igazi haver és nagyon titoktartó, ha valamit mondasz és kéred hogy lakatot tegyen a szájára, hát az titok is marad. Oké, ő sem hibátlan, vannak beszólásai, de az csak az álca, mert valahol minden vágya hogy rossz fiú legyen, hogy elismerjék, tiszteletet kapjon. De, lássuk be nem megy ez neki. A felszín alatt én tudom-és rajtam kívül is mindenki sejti- hogy tökéletesen érző lélek, aki elvan a maga kis homályos valóságában, távol a realitástól. Nem veti meg az élvezeteket, gondolok itt a narkóra, de valahol meg is értem őt, rohadt nehéz gyerekkora volt és talán azokat a sebeket csak a kábulat tudja elfeledtetni vele kis időre...
Tommy: Külsőre elég semmit mondó a kinézete, már bocs ezért Tommy ! Pedig ezer arca van. Kicsit selyemfiús talán, megint csak bocs ! Meg mindenki azt mondaná a mama kedvence, de igazából ő egy vérbeli skót fiatal ember, aki mániákus foci rajongó. Önérzetes, büszke, jófej alak. Nem lehet könnyen megbántani, türelmes és béketűrő. Ja és imádja a csaját Anie-t. És boldogok is együtt. A zűrös gyerek kor után ennyit igazán meg is érdemel Tommy. Ja meg azt, hogy ott üljön a foci lelátón a kedvenc meccsén.
Fun boy : Hát stílusa az van neki ! Nem is mindennapos ! És a mottója is elég egyedi, valami ilyesmi kurva anyád bazd meg te köcsög ! Vagy hasonló. Kinéz vagy tizenhatnak de akkora a világ szemlélete ! Szeret feltűnni, meg vandálkodni. Szerinte az anarchia tök jó dolog. Néha kicsit durva a srác, olyankor nem tetszik a felfogása, pedig csak szereti magát elengedni és szórakozni kicsit a világban. És ehhez ugye kell a pia, narkó, foci szentháromság. Meg egy jó adag idétlenség. Szerinte nem kell komolyan venni az életet, mert az élet sem vesz minket komolyan. Rettentő tragikus élete volt eddig, tele botlásokkal, ki nem javított hibákkal és erőszakkal. Ha erről mesél, akkor is nevet. Pedig már sírna ezeken az emlékeken. De ő nem ilyen. Ő megmarad a komolytalan lázadónak talán még akkor is ha minden borul körülötte...És mi a garancia arra, hogy egyszer nem fog ?!
Mindent össze vetve furcsa fickók voltak mind, de Wenfordot örömmel töltötte el, hogy maguk közé fogadták. Jó volt végre tartozni valahova.

Öngól

Sandra, miközben vadul szemezett Wenforddal, meggyújtott egy szál cigarettát, de közben nem vette le a szemét a fiúról. Wenford kezdeti csodálkozása hamar mosolyba ment át, testét régóta nem érzett melegség borította el. Beleborzongott az egészbe, ahogy a lelátót pásztázta, azon belül is a szőkés hajú, erősen festett, farmer ruhás lányt. A bájos arcát, ahogy a cigit szívva méregette őt kéjes mosollyal, a vörösre kikent körmeit, a fekete színű harisnyáját. Hatalmába kerítette a vágy és arra gondolt, a meccs után meghívja egy italra, valamelyik közeli kocsmába, majd aztán felviszi az albérletbe, ahol tovább isznak, majd ha már elég részegek lesznek hozzá, talán szeretkezni fognak. Wenford a gondolatai végére őrülten meg kívánta a lányt. Teljesen belefeledkezett a nézésébe, minden mást figyelmen kívül hagyott. Még azt is, hogy a himnusznak régen vége és mindenki készen állt a kezdő rúgásra. A realitásba Tommy kiáltása zökkentette vissza.
- Wenford, a labda !
Mire a szavak Wenford agyáig eljutottak, már késő volt. Rosszul mozdult, baromira rossz helyen volt és nem számított ennek a következményeire. Vagyis, hogy az egyik izom agy sikeresen fejbe rúgja. Iszonyatos fájdalom hatolt a testébe és hallotta, a lányok sikoltozását a lelátó felől, valamint Rat felháborodottságát.
- Ez szabálytalan volt ti barmok !
- Dehogy volt az, csak a kis haverotok szemernyit sem konyít a futballhoz ! - védte meg a helyzetet a másik csapat egyik tagja.
- Testvér minden okés ? - hajolt hozzá Fun boy és Wenford érezte, hogy végig simít a homlokán.
- Semmi bajom. - mosolygott és igyekezett a lelátó irányába nézni, de a szemét elhomályosította a vére.
- Te vérzel ! Megsérült a fejed ! - ordibált magán kívül Rat.
Ismét a lányokat hallotta, ahogy döbbenten óbégattak.
Megpróbált felállni, Tommy segített neki és eltámogatta a kis padig.
- Csak egy kis időt kérek és minden rendben lesz ! - ígérte Wenford a fejét törölgetve, ahonnan szaporán csorgott a vér.
- Most akkor mi a francot csinálunk ? - türelmetlenkedtek az ellenfelek.
- Most mégis mit ? A meccsnek annyi, balfaszok ! - mondta Fun boy.
- Hé ez így nem ér...- zúgolódott valaki a másik csapatból.
Wenford elkapta Fun boy mezét, közel húzta magához.
- Miattam nehogy már feladjátok...- suttogta és a vérén keresztül látta, ahogy Fun boy Ratra, majd Tommyra nézett, akik bizonytalanul indultak a gyep irányába. Wenford követte őket a szemével, majd elsötétült előtte minden.
Az öltöző padon tért magához, fogalma sem volt hogy került oda, semmire nem emlékezett, a feje viszont nagyon lüktetett. A ruháján, a vállánál, mellkasánál vér foltok éktelenkedtek, a kezei is véresek voltak. Óvatosan megmozdult, mire hallotta Fun boy- t felröhögni.
- Á már éledezik ! 
- Foltok vannak a szemem előtt...mi a faszom ez ?! - kérdezte félhangosan Wenford még mindig kábán.
- Ember, te meg a kibaszott foci tudásod ! Már az első percben lesérülsz ! - vihogott Fun boy.
- És ez olyan kurva vicces ? - kérdezte Wenford.
- Eldőltél mint a fa ! - toldotta meg Rat.
- Így jött össze, de mi lett a meccsel ? - kérdezte Wenford.
- Mi azt akartuk, hogy legyen vége, de Charlie elhívta az öccsét, aki itt lakik egy köpésre, beállt hát hozzánk a kis szaros, de elég jól vágta a témát, mert nyertünk 3:2-re.  - újságolta Rat.
- Az jó. - sóhajtott Wenford.
- Jó bizony. - bólintott Tommy.
Wenford nagy nehézségek árán felült és körbenézett az öltözőben.
- Hol vannak a lányok ? - kérdezte csalódottan, mikor látta, hogy csak a három fiú volt a helyiségben.
- Á, már jobban van ! A farka beszél helyette ! - idétlenkedett Fun boy.
- A lányok már haza mentek. - felelte Rat.
- És talán mi is elindulhatnánk, későre jár. Hogy vagy ? - kérdezte Tommy.
- Mint akinek a fejébe rúgtak. - válaszolta Wenford gúnyosan.
- Hát elég ramatyul nézel ki, szó mi szó, Frankie holnap ki fog készülni, ha megtudja mi volt. - jegyezte meg Rat.
- Frankie-nek erről nem kell tudnia...
- Elég, ha a fejedre néz bakker...- vágott Wenford szavába Fun boy.
- Amúgy nem ártana, ha látna egy orvos, lehet hogy kell egy röntgen, vagy össze kell varrni a sebet. Na gyere, elkísérlek a kórházba. - ajánlkozott Tommy.
- Nincs szükségem kórházra. - morgott Wenford.
Tommy a kezét nyújtotta és felsegítette Wenfordot.
- Ne akadékoskodj ! Inkább gyere ! 
Wenford felkelt, a feje még mindig sajgott, de sokkal inkább fájt valami ott bennt, a szíve környékén.
Rat és Fun boy leléptek, így kettesben ballagtak Tommyval a néptelen utcán a kórház felé.
- Nincs egy cigid ? Tudod... - kérdezte Wenford sokat sejtető hangsúllyal.
Tommy elröhögte magát.
- Orvoshoz megyünk és te füvezni akarsz ?
- Mondtam már, hogy nem kell a kórház...- húzta el a száját Wenford.
Tommy vállat vont.
- De én nem vitázom veled Wenford. Értelmetlen.
Mentek hát megint szó nélkül, de Wenfordot nagyon nem hagyta nyugodni valami, egészen pontosan valaki.
- Tudod, hol lakik Sandra ? - kérdezte, miközben lassan lépkedtek.
- Itt nem messze...- felelte Tommy.
Wenford fellelkesült.
- Menjünk el hozzá ! 
- Tiszta vér a fejed, különben meg lehet otthon sincs, én inkább hanyagolnám ezt a Sandra ügyet. - csitította a kedélyeket Tommy.
- De most miért ? - torpant meg Wenford és szédelegve dőlt egy házfalnak. Tommy rögtön mellette termett.
- Figyelj, tudnod kell Sandráról, hogy...nos ő...pasijával és az öt éves lányával él. - felelte nagy sokára. Wenford fejébe mindennél erősebben hasított a fájdalom.
- Mi van ? - hüledezett.
- Jól hallottad. Sandra csak egy kis stílű munkanélküli, ingyen élő luvnya, aki reggel, miután a fickója elstartolt melózni, lepasszolja óvodába a gyereket és egész nap pasikkal lóg. Hagyd a francba ! Nem érdekled igazán, csak addig kellesz, amíg egy napon át fizeted a piáját, nem fekszik le senkivel, csak húzza a jó népet...- legyintett Tommy.
Wenford erre nem tudott mit reagálni, csak a csalódottságot érezte. Mi van, ha Tommy félre ismeri a lányt ?! Hiszen Sandra őt bámulta, egész biztosan és neki is voltak durva gondolatai, látszott az arcán...ő is akarta volna...A picsába...Ez öngól volt saját magával szemben. A legrosszabbik fajtából.

Lányok,na végre !

A dolog végül is jól sült el. Frankie, bár kicsit morgott és kérette magát, de a végén áldását adta a dologra. Másnap valamivel 5 óra előtt Wenford magára kapta a dzsekijét és elindult a stadion felé. Ismeretlen környéken ment keresztül, de ahogy a srácok elmesélték mi merre van, nem volt gondja a tájékozódással. Hamarosan meg is találta az épületet. A kék színű rozsdás vaskapu azonban zárva volt, Wenford körbe járta a stadiont, de csak egy kilyuggatott drótkerítést talált. Nem tétovázott, könnyedén beslisszolt rajta. Arra számított, hogy lesznek a stadionban, de egy árva lélek sem volt ott, unalmas délutáni üresség tátongott mindenfele. Wenford megállt a kitaposott zöld gyepen és csak nézett a lelátókra. Sehol senki...Már épp indult volna kifele, mikor Tommy utána kiáltott.
- Hé, csak hogy itt vagy ! Nyomás az öltözőbe !
Wenford elmosolyodott és fellélegzett. Hát még sem csapták be. Igaz hogy jó fejeknek ismerte meg a srácokat, de még nem bízott bennük teljesen. Eldobta a cigijét és elindult az öltöző fele. Ahol teljes volt a jókedv, köszönhetően az egyik padra helyezett sörös rekesznek, amiből már jócskán hiányzott néhány üveg ital.
- Sziasztok ! - nyitott be Wenford.
- Jött a jövő focistája ! - visítozott Fun boy az öltöző padon fetrengve egy cigarettával és sörrel.
- Ti is a kerítésen át jöttetek be ? kérdezte Wenford tanácstalanul.
- Naná ! - röhögött Rat.
Wenford körbe pillantott a helyiségben, meglepetésére, nem csak a fiúk, hanem három idegen lány is volt ott. Egymás mellett ültek a padon és nagyjából egyformák is voltak, mindegyiken farmer dzseki és rövid szoknya, a hajuk tupírozva, a sminkjük erős.
- Ja, akikre olyan kimeredt szemmel bámulsz, azok a csajok, Louise, Anie és Sandra ! Csajok, ez itt a haverunk Wenford. - mondta Tommy, mikor észrevette Wenford zavart viselkedését.
- Áh, szerintem nem csak a szeme meredt ki ! - szólt közbe Fun boy.
- Az biztos ! Láttátok, mindjárt elcsöppen a nyála ! - bólogatott Rat.
- Hoztál magaddal felszerelést ? - kérdezte Tommy.
Wenford a fejét rázta. 
- Sejtettem. - Tommy pár ruhát és egy cipőt nyomott Wenford kezébe.
- Kösz... - bólogatott Wenford.
- Öltözz át, mindjárt jelenésünk van ! - mondta Tommy.
Wenford az egyik padhoz vonult és lassú mozdulatokkal kezdte leszedegetni magáról a ruhákat. 
- Ennél lassabban nem tudsz öltözni bakker ? - morgolódott Rat.
- Lányok, ide süssetek ! Hiszen előttetek fog átöltözni, szemeket nagyra nyitni ! - vihorászta Fun boy.
Wenford dühösen fordult hozzá.
- Igazán befoghatnád már ! Szívességet teszek nektek azzal hogy eljöttem és megkíméllek titeket attól, hogy szarrá verjenek a srácok a harmadik utcából. Szóval le lehet akadni rólam, vagy haza megyek.
Kínos csend támadt, amit Sandra tört meg.
- És mivel foglalkozol ? - érdeklődött, miközben nem titkolt ámulattal nézte, ahogy Wenford öltözik.
- Takarítok egy kocsmában. - válaszolt halkan és szűkszavúan Wenford elkapva a lány tekintetét.
- Ugyan ember ! Ne szégyelld ! Legalább melózol és nem segélyért kuncsorogsz ! Én is így kezdtem és mára...
- És mára egész menő kis kurva lett belőled. - vágott Louise szavába Fun boy.
A lány sértődötten nézett Fun boyra.
- Fordulj fel, te szőke strici ! 
- Szeretnéd mi ? - vigyorgott Fun boy.
Tommy az öltöző ablakán kémlelt ki.
- Úgy látom, megjöttek ezek a seggfejek, szóval ha Wenford is elkészült indulhatunk is ! - mondta izgatott hangon.
Wenford vállat vont.
- Tőlem...
- Akkor irány a pálya ! - ordította Rat.
- Hé, hé fiúk várjatok ! - kiabált utánuk Louise.
- Mi van már ? - nézett vissza Fun boy.
- Itt álljatok meg ! Lefényképezlek titeket ! - kapott elő egy fényképezőgépet a lány.
A fiúk azonban nem igazán voltak fotózkodós hangulatukban. Rat és Tommy épp a várható eredményeket vitatták meg, persze nem a gép felé nézve, Fun boy, pedig igazi idiótához méltóan Wenfordot lökdöste.
A fotózás után a lányok helyet foglaltak a lelátón és megjelentek az ellenfelek is. Mind a négy srác nagydarab és igazi focista kinézetű, egyforma mezben voltak és halálosan komolyan gondolták az egészet, már így első blikkre is esélytelennek tűnt a meccs. Mindenki kezet fogott az ellenféllel és már igazán semmi sem állhatott a küzdelem kezdésének útjába.
- Hé és a himnusz ? nézett körbe Tommy.
Brian, Teddy, Charlie és Monthy kelletlenül rendeződtek egy sorba.
- Azt hittem foci meccs lesz, nem ének óra. - puffogott az egyik nagy darab fószer.
- Ezt mindenhol így szokás bunkókám. - mondta Fun boy.
- Nekem te ne ugass, kis buzi ! - fenyegetőzött az izmos delikvens.
A néző térről Anie kiabálása hallatszott.
- Kezdjétek már ! Hajrá Tommy ! 
- A barátnőd ? - kérdezte Wenford Tommytól.
- Hát...úgyis lehet mondani. - felelte kissé elvörösödve Tommy.
-Ugyan már, csak néhányszor berakta neki és a kis csaj még élvezte is ! - legyintett cinikusan Fun boy.
- Szét verem a pofád ! - fenyegetőzött Tommy és neki akart ugrani Fun boynak, de Wenford lefogta. Ekkor Rat elkezdte tök hamisan kornyikálni a himnuszt. Tommy, Fun boy, Wenford és az ellenfelek is, de semmi emelkedett hangulat nem volt az egészben. Inkább valami kabaréra hasonlított a szituáció. Wenford éneklés közben a lelátót szemlélte. Meg is akadt a szeme Sandra szőkés göndör haján. És nem...nem képzelődött a lány őt nézte ! Nem Ratot, Tommyt vagy Fun boy-t, hanem csakis, egyedül őt ! A felismerés pedig hideg zuhanyként hatott Wenfordra.

Mi van ? Foci ?

Aznap csakugyan megtapasztalta, amit Frankie mondott. Alja munka. Tényleg az volt, a koszos, repedezett italos poharakat elmosni, aztán szárazra törölve a tálcára rakni, majd a raktárban takarítani, ott ahol legalább tíz éve még csak fel sem sepertek. Undorító volt, de Wenford tudta, kell a pénz, rohadtul kell, és most már nem csak a munka, hanem az albérlet miatt is adósa Frankie-nek, nem hagyhatja cserben, tehát csinálnia kell, akkor is ha néha hányni tudott volna az egésztől. Napok teltek el és lassan bele rázódott a napi munkába. Abba, hogy reggel hatalmas felfordulás várja mindig, cigi hamus abroszok, üres üvegek és poharak mindenütt, a WC-ben hányás. Már nem lázadozott, tette amit kell, még ha nem is teljes bele éléssel. Mert a munka néha kemény volt és ezen csak az javított, ha Tommy, Rat vagy Fun boy beugrottak egy füves cigivel, amit a munka végeztével többnyire el is szívott. A fiúk legtöbbször délután érkeztek a kocsmába és Wenford még mindig nem tudta pontosan mit is csinálnak, úgy tűnt csak lógnak a vakvilágba, nem úgy nézett ki, mintha rendes állásuk lenne, de nem is érdekelte annyira. 
Azon a fáradt, egyhangú napon is délután robbant be a három srác és hülyén vihogtak, miközben azt lesték, hogy Wenford a felmosó vödörrel a kezében flangált a kocsma egyik sarkából a másikban.
- Mi a faszt röhögtök ? Fogadok, nem csináltatok még soha sem ilyet ! - morgolódott Wenford, mert már unta,hogy ő volt a viccek aznapi céltáblája.
- Igazad van, mi nem ilyen munka körben keressük a kenyerünket. - helyeselt buzgón Rat.
- Akkor meg miben, ha szabad kérdeznem ? - nézett fel Wenford.
- Nem szabad kérdezned. - vágott komoly képet Tommy. Wenford vállat vont és csinálta a dolgát tovább. De kisvártatva újabb röhögések csaptak fel a háta mögül.
- Te Wenford, milyen jól áll a kezedben a felmosó rongy ! - poénkodott Fun boy.
- Képen basszalak vele ?! - nézett fel Wenford.
- Ne, ne ! Inkább hallgass meg minket légyszi ! - kérte Fun boy és a szelíd hangnem meglepte Wenfordot. Kíváncsian fordult a három fiú felé. Tommy rövidesen bele is kezdett a mondani valójába.
- Holnap ráérsz délután ? 
- Dolgozom. Nem tűnt fel még eddig ? Én egész kibaszott nap dolgozom. - csóválta a fejét Wenford és Frankie irányába sandított, de a férfi épp a kiszolgálással foglalatoskodott.
Tommy elhúzta a száját.
- Ajj...az baj...Tudod, be kéne állni a foci csapatunkba.
Wenfordra a meglepetés erejével hatott a kijelentés.
- Foci ?
- Ja...tudod pár ember rugdos egy labdát egy pálya elnevezésű valamin és a cél, hogy bejuttassák a kapuba...- tagolta Fun boy.
- Tisztába vagyok azzal, hogy mi a foci fogalma, de pont belőletek nem néztem ki ilyesmit. Meg amúgy is mikor, hol és főleg minek...- értetlenkedett Wenford.
Fun boy erre gyorsan elmondta a tényállást.
- Az úgy volt, hogy kihívtak minket négy srác a harmadik utcából. Brian, Teddy, Monthy és az a féleszű Charlie. Hülye faszok, de focizni azt tudnak, viszont mi csak hárman vagyunk. És a tét elég nagy...
- Miért mi a tét ? - vágott közbe Wenford.
- Sör...egy egész láda sör ! - kiáltott fel Rat.
Wenford ismét Frankie felé nézett.
- És Frankie ?
- Hogy Frankie ? Ő nem játszik, már teljesen berozsdásodott a vén róka  - legyintett Tommy.
- Szóval, holnap délután olyan öt körülre beszéltük meg a városi stadionban. Nincs innen túl messze, könnyen oda találni. Szuper meccs lesz, csak segíts rajtunk ! - kérte Tommy.
- Én mennék, de mi van ha Frankie nem enged el ? Én az alkalmazottja vagyok és nem kevéssel tartozom neki. Tudjátok...- mondta Wenford.
- Nyugi, nyugi. El fog engedni ! - bólogatott Rat.
- Miért vagy ebben olyan biztos ? - kérdezte Wenford.
- Régen ez a tag nagy focista volt ám, sok mérkőzésen játszott- mesélte Tommy.
Wenford a pultnál szorgoskodó Frankie-ra nézett, aztán grimaszolt egyet.
- Mérkőzésen ? 
- Nem nézed ki belőle ? Pedig tudott valamit a srác, csak hát az idő eljárt felette...- árulta el Rat.
- Összefoglalva tehát, ő maga is nagy futball rajongó és örömmel elenged. Akkor beállsz ? - nézett Wenfordra Fun boy.
- Mondjuk hogy igen. - bólintott Wenford és a régi időkre gondolt. Amikor nem töltötte ki minden percét a kábszer utáni vágyakozás és hajsza, akkoriban sokat izgult a lelátókon. 
- Nem is kérdeztük amúgy, mennyire értesz a focihoz, egyáltalán szereted ? - kérdezte Rat. Wenford vissza zuhant a valóságba, ahonnan a nosztalgia kicsit elragadta.
- Nem nagyon játszottam csapatban, ha erre gondoltok, de szoktam nézni mérkőzéseket. - vont vállat Wenford. Bár idejét nem tudta, mikor nézett utoljára sport közvetítést, mivel tv készüléke sem volt.
- Képzeld Wenford, én gyerekkoromban még ifjúsági válogatottban is játszottam. - lelkendezett Tommy.
- És hol ? - érdeklődött Wenford.
- Á csak másod osztályban, Glasgow mellett...- szerénykedett Tommy.
- Az is valami, bár meglepett hogy ott játszottál...
- Hát skót vagyok, mi tagadás. - mosolygott büszkén Tommy.
- Ez most olyan volt, mint ha gyomron rúgnának, tök szimpatikus alak vagy, fene sem gondolta volna hogy skót származású, ez ront az összhatáson, mivel nem rajongok a skótokért, fura népek...- mondta Wenford, valami ismeretlen okból nem bírta a skótokat.
- Hé, vigyázz mit beszélsz ! - gurult dühbe Tommy.
- Na itt a hazafi ! - vihogta Fun boy.
A hangoskodásra Frankie is megjelent. 
- MI folyik itt ? - nézett körbe.
- Semmi. - mondta Rat.
- Akkor húzzatok innen és hagyjátok Wenfordot dolgozni. - morgott Frankie.
Wenford a még mindig puffogó Tommyra nézett, aztán helyeselni kezdett.
- Igen, hagyjatok dolgozni és közben inkább mondjátok el Frankie-nak mi a tervetek velem ! 
- Miről vakeráltok itt össze-vissza ? - értetlenkedett Frankie, mire Rat barátságosan átkarolta és arrébb vezette, hogy elmondja a lényeget.
- Na ez le lesz zsírozva azt hiszem. - mondta Tommy.
- Helyes. - bólogatott Wenford.
- Akkor holnap öt óra, stadion ! Ott legyél, vagy bajok lesznek ! - fordult még vissza Fun boy majd Tommyval a pult felé igyekeztek Wenfordot a felmosó rongy mellett hagyva.