Mi van ? Foci ?

Aznap csakugyan megtapasztalta, amit Frankie mondott. Alja munka. Tényleg az volt, a koszos, repedezett italos poharakat elmosni, aztán szárazra törölve a tálcára rakni, majd a raktárban takarítani, ott ahol legalább tíz éve még csak fel sem sepertek. Undorító volt, de Wenford tudta, kell a pénz, rohadtul kell, és most már nem csak a munka, hanem az albérlet miatt is adósa Frankie-nek, nem hagyhatja cserben, tehát csinálnia kell, akkor is ha néha hányni tudott volna az egésztől. Napok teltek el és lassan bele rázódott a napi munkába. Abba, hogy reggel hatalmas felfordulás várja mindig, cigi hamus abroszok, üres üvegek és poharak mindenütt, a WC-ben hányás. Már nem lázadozott, tette amit kell, még ha nem is teljes bele éléssel. Mert a munka néha kemény volt és ezen csak az javított, ha Tommy, Rat vagy Fun boy beugrottak egy füves cigivel, amit a munka végeztével többnyire el is szívott. A fiúk legtöbbször délután érkeztek a kocsmába és Wenford még mindig nem tudta pontosan mit is csinálnak, úgy tűnt csak lógnak a vakvilágba, nem úgy nézett ki, mintha rendes állásuk lenne, de nem is érdekelte annyira. 
Azon a fáradt, egyhangú napon is délután robbant be a három srác és hülyén vihogtak, miközben azt lesték, hogy Wenford a felmosó vödörrel a kezében flangált a kocsma egyik sarkából a másikban.
- Mi a faszt röhögtök ? Fogadok, nem csináltatok még soha sem ilyet ! - morgolódott Wenford, mert már unta,hogy ő volt a viccek aznapi céltáblája.
- Igazad van, mi nem ilyen munka körben keressük a kenyerünket. - helyeselt buzgón Rat.
- Akkor meg miben, ha szabad kérdeznem ? - nézett fel Wenford.
- Nem szabad kérdezned. - vágott komoly képet Tommy. Wenford vállat vont és csinálta a dolgát tovább. De kisvártatva újabb röhögések csaptak fel a háta mögül.
- Te Wenford, milyen jól áll a kezedben a felmosó rongy ! - poénkodott Fun boy.
- Képen basszalak vele ?! - nézett fel Wenford.
- Ne, ne ! Inkább hallgass meg minket légyszi ! - kérte Fun boy és a szelíd hangnem meglepte Wenfordot. Kíváncsian fordult a három fiú felé. Tommy rövidesen bele is kezdett a mondani valójába.
- Holnap ráérsz délután ? 
- Dolgozom. Nem tűnt fel még eddig ? Én egész kibaszott nap dolgozom. - csóválta a fejét Wenford és Frankie irányába sandított, de a férfi épp a kiszolgálással foglalatoskodott.
Tommy elhúzta a száját.
- Ajj...az baj...Tudod, be kéne állni a foci csapatunkba.
Wenfordra a meglepetés erejével hatott a kijelentés.
- Foci ?
- Ja...tudod pár ember rugdos egy labdát egy pálya elnevezésű valamin és a cél, hogy bejuttassák a kapuba...- tagolta Fun boy.
- Tisztába vagyok azzal, hogy mi a foci fogalma, de pont belőletek nem néztem ki ilyesmit. Meg amúgy is mikor, hol és főleg minek...- értetlenkedett Wenford.
Fun boy erre gyorsan elmondta a tényállást.
- Az úgy volt, hogy kihívtak minket négy srác a harmadik utcából. Brian, Teddy, Monthy és az a féleszű Charlie. Hülye faszok, de focizni azt tudnak, viszont mi csak hárman vagyunk. És a tét elég nagy...
- Miért mi a tét ? - vágott közbe Wenford.
- Sör...egy egész láda sör ! - kiáltott fel Rat.
Wenford ismét Frankie felé nézett.
- És Frankie ?
- Hogy Frankie ? Ő nem játszik, már teljesen berozsdásodott a vén róka  - legyintett Tommy.
- Szóval, holnap délután olyan öt körülre beszéltük meg a városi stadionban. Nincs innen túl messze, könnyen oda találni. Szuper meccs lesz, csak segíts rajtunk ! - kérte Tommy.
- Én mennék, de mi van ha Frankie nem enged el ? Én az alkalmazottja vagyok és nem kevéssel tartozom neki. Tudjátok...- mondta Wenford.
- Nyugi, nyugi. El fog engedni ! - bólogatott Rat.
- Miért vagy ebben olyan biztos ? - kérdezte Wenford.
- Régen ez a tag nagy focista volt ám, sok mérkőzésen játszott- mesélte Tommy.
Wenford a pultnál szorgoskodó Frankie-ra nézett, aztán grimaszolt egyet.
- Mérkőzésen ? 
- Nem nézed ki belőle ? Pedig tudott valamit a srác, csak hát az idő eljárt felette...- árulta el Rat.
- Összefoglalva tehát, ő maga is nagy futball rajongó és örömmel elenged. Akkor beállsz ? - nézett Wenfordra Fun boy.
- Mondjuk hogy igen. - bólintott Wenford és a régi időkre gondolt. Amikor nem töltötte ki minden percét a kábszer utáni vágyakozás és hajsza, akkoriban sokat izgult a lelátókon. 
- Nem is kérdeztük amúgy, mennyire értesz a focihoz, egyáltalán szereted ? - kérdezte Rat. Wenford vissza zuhant a valóságba, ahonnan a nosztalgia kicsit elragadta.
- Nem nagyon játszottam csapatban, ha erre gondoltok, de szoktam nézni mérkőzéseket. - vont vállat Wenford. Bár idejét nem tudta, mikor nézett utoljára sport közvetítést, mivel tv készüléke sem volt.
- Képzeld Wenford, én gyerekkoromban még ifjúsági válogatottban is játszottam. - lelkendezett Tommy.
- És hol ? - érdeklődött Wenford.
- Á csak másod osztályban, Glasgow mellett...- szerénykedett Tommy.
- Az is valami, bár meglepett hogy ott játszottál...
- Hát skót vagyok, mi tagadás. - mosolygott büszkén Tommy.
- Ez most olyan volt, mint ha gyomron rúgnának, tök szimpatikus alak vagy, fene sem gondolta volna hogy skót származású, ez ront az összhatáson, mivel nem rajongok a skótokért, fura népek...- mondta Wenford, valami ismeretlen okból nem bírta a skótokat.
- Hé, vigyázz mit beszélsz ! - gurult dühbe Tommy.
- Na itt a hazafi ! - vihogta Fun boy.
A hangoskodásra Frankie is megjelent. 
- MI folyik itt ? - nézett körbe.
- Semmi. - mondta Rat.
- Akkor húzzatok innen és hagyjátok Wenfordot dolgozni. - morgott Frankie.
Wenford a még mindig puffogó Tommyra nézett, aztán helyeselni kezdett.
- Igen, hagyjatok dolgozni és közben inkább mondjátok el Frankie-nak mi a tervetek velem ! 
- Miről vakeráltok itt össze-vissza ? - értetlenkedett Frankie, mire Rat barátságosan átkarolta és arrébb vezette, hogy elmondja a lényeget.
- Na ez le lesz zsírozva azt hiszem. - mondta Tommy.
- Helyes. - bólogatott Wenford.
- Akkor holnap öt óra, stadion ! Ott legyél, vagy bajok lesznek ! - fordult még vissza Fun boy majd Tommyval a pult felé igyekeztek Wenfordot a felmosó rongy mellett hagyva.