- Gyerünk. - mondta kedvetlenül és elindult az úton. Tommy követte. Hamarosan megérkeztek a kórházba, Wenford gyomra már felfordult attól is, hogy beléptek a fertőtlenítő szagú váró terembe a baleseti részlegre. Nem volt ott senki, üresség kongott a folyosón.
- Most merre ? - tanácstalanodott el Wenford, a sok egyforma fehér színű ajtó láttán.
Tommy válasz helyett az információs pulthoz ment. Egy középkorú, nagydarab nő eszegette ott a joghurtját fehér ruhában. Közönyösen bámult a két fiúra.
- Segíthetek ? - kérdezte unott hangon.
Tommy egy percre zavarba jött.
- Igen...a barátom feje megsérült ma futballozás közben.- bökött Wenford felé, aki szégyellősen bámulta a kórház szürke padlóját.
A nő lerakta a joghurtot és egy papírt húzott maga elé.
- Értem. Akkor mondja a nevét. - pillantott Wenfordra, aki össze rezzent.
- Norman Wenford.
A nő szorgalmasan körmölte.
- Születési hely, idő ? - jött Wenford felé az újabb tárgyilagos kérdés.
- Framlingham, 1974.október három. - mondta Wenford elcsukló hangon. A feje már nem is annyira fájt, viszont émelygett a kórház szagtól és menekülhetnékje volt. Egy beteg szállító kocsit toltak el előttük közvetlenül, rajta egy súlyos sérülttel, minden tiszta vér volt körülötte. Wenfordnak gyomráig hatolt az iszonyat.
- És mi történt pontosan ? - nézett a nővér Wenfordra, aki csak bámulta a tőle nem messze lévő sérültet.
- Hé, Wenford. - bökte oldalba Tommy.
Wenford álmatagon nézett rá, majd a nővérre, aki türelmetlen arccal várta a választ. A folyosó végéről csörömpölést hallott, egy fickó rohant a mellékhelyiségbe, miközben hányta a vért. Egy sóhaj szakadt ki Wenfordból.
- Én jól vagyok...- csak ennyit mondott, majd mint akibe nem tudni mi ütött, hanyatt homlok rohanni kezdett ki az épületből.
- Hova szalad ? Megőrült ? - kiabált utána a nővér, de nem érdekelte, meg sem állt a következő sarokig, ott a falnak támaszkodott és csak kapkodta a levegőt. Tommy rövidesen utána futott.
- Ezt miért kellett ? - állt meg mellette szintén lihegve és értetlenül.
- Mert nincs semmi bajom. - válaszolta dacosan Wenford.
- Mi van ha mégis ? - tárta szét karjait Tommy.
- Csak aludni akarok. - csukta le egy pillanatra a szemét Wenford és akkor nem vágyott már másra csak az alvásra.
- Oké, akkor elkísérlek. - mondta Tommy.
- Nem kell ! Menj a barátnődhöz, vagy ahova akarsz, én haza találok egyedül is. És köszi. - motyogta Wenford.
Tommy sértődötten vállat vont.
- Te tudod...
Wenford megvárta, míg elindul, aztán ő is útnak eredt. Rövidesen haza ért, megmosta a véres kezét és arcát, elbotorkált a szobájáig, aztán csak végig vágódott az ágyon. Még mindig Sandra járt a fejében és azok a bizsergető pillanatok. Több is lehetett volna ez, ha nem szúrja el. Még ha csak egy alkalom is, de ismét férfinak érezhette volna magát...Égett a szeme, fáradt volt, sérült és csak az álmokat várta, amik egy kis időnyi jót vetítenek majd a valóság helyébe.
A másnap sem volt jobb, mikor Wenford megjelent és Frankie szembesült azzal, mi történt. Rat, Tommy és Fun boy voltak olyan szivesek és beavatták. Ezekután ment is napokig a viccelődés és mindennek elkeresztelték Wenfordot, többek között a jövő futball reménységének és botlábúnak is. Frankie igyekezett a dolog miértjét firtatni, de Tommy egy szót sem szólt, a többiek nem tudták megmondani, Wenford pedig nem nyilatkozott. És írtó hálás volt Tommynak, hogy tartotta a száját.
Egyhangú napok következtek, szinte egybe folytak Wenford számára. Minden reggel 7-re ment a kocsmába dolgozni és estig egyfolytában dolgozott. Arra azonban mindig ügyelt, hogy meg legyen a napi ital adagja. Munka után legtöbbször bevásárolt és rémülettel figyelte, hogy egyre több italos üveget rak a bevásárló kosarába, de aztán gyorsan túl lépett ezen és otthon mindent megivott. Így rendszerint késő éjszakára igencsak mámoros állapotba került. Nem bánta, mint ahogy azt sem, milyen ital csúszik le a torkán, sör e, vagy tömény alkohol, lényeg, hogy sok legyen belőle és megfelelően kiüsse magát vele. A reggelek egyhangúságát megtörte Wenford hol ilyen, hol olyan mértékű másnapossága. Munka közben egyenlőre nem ivott, azért ott még nem tartott, igaz a kísértés megkörnyékezte, mikor a vendégek előtte ittak nyakra-főre. De még bírta...
Mindig az estékre gondolt, amikor eljött a korlátok nélküli vedelés ideje, ez volt az ő nyílt titka. Más azonban nem szakította meg az unalmas, csendes hétköznapokat. Egyvalamire jók is voltak ezek az időszakok. Wenford fokozatosan megismerte a srácokat, akik elég sokat lógtak a kocsmában, így volt alkalma dumálni velük. Már lassan bízni kezdett bennük, sőt talán barátok is lettek. Sokat megtudott a múltjukról, a korábbi ballépéseikről, családi hátterükről, és hogy mit miért tesznek úgy ahogy. Lassan össze állt a kép és Wenford a saját szemén keresztül így látta a srácokat:
Frankie : eléggé jóhiszemű alak, nekem is rögtön adott egy esélyt. Ha nincs oka rá, nem csinál zűrt. Persze neki is vannak rossz napjai, amikor nem érdemes a közelébe kerülni mert mindenkiben a hibát keresi, olyankor kicsit idegesítő tud lenni. Mielőtt a bárt megnyitotta volna szerencsét próbált Amerikában, vagy ahogy ő meséli a lehetőségek hazájában. Dolgozott ott mindenfélét és szerelmes lett egy lányba, akiért tűzbe ment volna. Családot akart, gyerekeket, kertes családi házat, meg minden ilyesmit, de az a lány elutasította. Így Frankie Azzurro vissza költözött ide, a jó öreg Angliába és itt alapozta meg az életét. Más nincs neki, azt hiszem ez az élete értelme.
Rat: Öhhmmm...mit is mondhatnék róla ? Kicsit gyermeteg, és le van maradva pár körrel, de igazi haver és nagyon titoktartó, ha valamit mondasz és kéred hogy lakatot tegyen a szájára, hát az titok is marad. Oké, ő sem hibátlan, vannak beszólásai, de az csak az álca, mert valahol minden vágya hogy rossz fiú legyen, hogy elismerjék, tiszteletet kapjon. De, lássuk be nem megy ez neki. A felszín alatt én tudom-és rajtam kívül is mindenki sejti- hogy tökéletesen érző lélek, aki elvan a maga kis homályos valóságában, távol a realitástól. Nem veti meg az élvezeteket, gondolok itt a narkóra, de valahol meg is értem őt, rohadt nehéz gyerekkora volt és talán azokat a sebeket csak a kábulat tudja elfeledtetni vele kis időre...
Tommy: Külsőre elég semmit mondó a kinézete, már bocs ezért Tommy ! Pedig ezer arca van. Kicsit selyemfiús talán, megint csak bocs ! Meg mindenki azt mondaná a mama kedvence, de igazából ő egy vérbeli skót fiatal ember, aki mániákus foci rajongó. Önérzetes, büszke, jófej alak. Nem lehet könnyen megbántani, türelmes és béketűrő. Ja és imádja a csaját Anie-t. És boldogok is együtt. A zűrös gyerek kor után ennyit igazán meg is érdemel Tommy. Ja meg azt, hogy ott üljön a foci lelátón a kedvenc meccsén.
Fun boy : Hát stílusa az van neki ! Nem is mindennapos ! És a mottója is elég egyedi, valami ilyesmi kurva anyád bazd meg te köcsög ! Vagy hasonló. Kinéz vagy tizenhatnak de akkora a világ szemlélete ! Szeret feltűnni, meg vandálkodni. Szerinte az anarchia tök jó dolog. Néha kicsit durva a srác, olyankor nem tetszik a felfogása, pedig csak szereti magát elengedni és szórakozni kicsit a világban. És ehhez ugye kell a pia, narkó, foci szentháromság. Meg egy jó adag idétlenség. Szerinte nem kell komolyan venni az életet, mert az élet sem vesz minket komolyan. Rettentő tragikus élete volt eddig, tele botlásokkal, ki nem javított hibákkal és erőszakkal. Ha erről mesél, akkor is nevet. Pedig már sírna ezeken az emlékeken. De ő nem ilyen. Ő megmarad a komolytalan lázadónak talán még akkor is ha minden borul körülötte...És mi a garancia arra, hogy egyszer nem fog ?!
Mindent össze vetve furcsa fickók voltak mind, de Wenfordot örömmel töltötte el, hogy maguk közé fogadták. Jó volt végre tartozni valahova.
Leköt ez a novella.
VálaszTörlés