Öngól

Sandra, miközben vadul szemezett Wenforddal, meggyújtott egy szál cigarettát, de közben nem vette le a szemét a fiúról. Wenford kezdeti csodálkozása hamar mosolyba ment át, testét régóta nem érzett melegség borította el. Beleborzongott az egészbe, ahogy a lelátót pásztázta, azon belül is a szőkés hajú, erősen festett, farmer ruhás lányt. A bájos arcát, ahogy a cigit szívva méregette őt kéjes mosollyal, a vörösre kikent körmeit, a fekete színű harisnyáját. Hatalmába kerítette a vágy és arra gondolt, a meccs után meghívja egy italra, valamelyik közeli kocsmába, majd aztán felviszi az albérletbe, ahol tovább isznak, majd ha már elég részegek lesznek hozzá, talán szeretkezni fognak. Wenford a gondolatai végére őrülten meg kívánta a lányt. Teljesen belefeledkezett a nézésébe, minden mást figyelmen kívül hagyott. Még azt is, hogy a himnusznak régen vége és mindenki készen állt a kezdő rúgásra. A realitásba Tommy kiáltása zökkentette vissza.
- Wenford, a labda !
Mire a szavak Wenford agyáig eljutottak, már késő volt. Rosszul mozdult, baromira rossz helyen volt és nem számított ennek a következményeire. Vagyis, hogy az egyik izom agy sikeresen fejbe rúgja. Iszonyatos fájdalom hatolt a testébe és hallotta, a lányok sikoltozását a lelátó felől, valamint Rat felháborodottságát.
- Ez szabálytalan volt ti barmok !
- Dehogy volt az, csak a kis haverotok szemernyit sem konyít a futballhoz ! - védte meg a helyzetet a másik csapat egyik tagja.
- Testvér minden okés ? - hajolt hozzá Fun boy és Wenford érezte, hogy végig simít a homlokán.
- Semmi bajom. - mosolygott és igyekezett a lelátó irányába nézni, de a szemét elhomályosította a vére.
- Te vérzel ! Megsérült a fejed ! - ordibált magán kívül Rat.
Ismét a lányokat hallotta, ahogy döbbenten óbégattak.
Megpróbált felállni, Tommy segített neki és eltámogatta a kis padig.
- Csak egy kis időt kérek és minden rendben lesz ! - ígérte Wenford a fejét törölgetve, ahonnan szaporán csorgott a vér.
- Most akkor mi a francot csinálunk ? - türelmetlenkedtek az ellenfelek.
- Most mégis mit ? A meccsnek annyi, balfaszok ! - mondta Fun boy.
- Hé ez így nem ér...- zúgolódott valaki a másik csapatból.
Wenford elkapta Fun boy mezét, közel húzta magához.
- Miattam nehogy már feladjátok...- suttogta és a vérén keresztül látta, ahogy Fun boy Ratra, majd Tommyra nézett, akik bizonytalanul indultak a gyep irányába. Wenford követte őket a szemével, majd elsötétült előtte minden.
Az öltöző padon tért magához, fogalma sem volt hogy került oda, semmire nem emlékezett, a feje viszont nagyon lüktetett. A ruháján, a vállánál, mellkasánál vér foltok éktelenkedtek, a kezei is véresek voltak. Óvatosan megmozdult, mire hallotta Fun boy- t felröhögni.
- Á már éledezik ! 
- Foltok vannak a szemem előtt...mi a faszom ez ?! - kérdezte félhangosan Wenford még mindig kábán.
- Ember, te meg a kibaszott foci tudásod ! Már az első percben lesérülsz ! - vihogott Fun boy.
- És ez olyan kurva vicces ? - kérdezte Wenford.
- Eldőltél mint a fa ! - toldotta meg Rat.
- Így jött össze, de mi lett a meccsel ? - kérdezte Wenford.
- Mi azt akartuk, hogy legyen vége, de Charlie elhívta az öccsét, aki itt lakik egy köpésre, beállt hát hozzánk a kis szaros, de elég jól vágta a témát, mert nyertünk 3:2-re.  - újságolta Rat.
- Az jó. - sóhajtott Wenford.
- Jó bizony. - bólintott Tommy.
Wenford nagy nehézségek árán felült és körbenézett az öltözőben.
- Hol vannak a lányok ? - kérdezte csalódottan, mikor látta, hogy csak a három fiú volt a helyiségben.
- Á, már jobban van ! A farka beszél helyette ! - idétlenkedett Fun boy.
- A lányok már haza mentek. - felelte Rat.
- És talán mi is elindulhatnánk, későre jár. Hogy vagy ? - kérdezte Tommy.
- Mint akinek a fejébe rúgtak. - válaszolta Wenford gúnyosan.
- Hát elég ramatyul nézel ki, szó mi szó, Frankie holnap ki fog készülni, ha megtudja mi volt. - jegyezte meg Rat.
- Frankie-nek erről nem kell tudnia...
- Elég, ha a fejedre néz bakker...- vágott Wenford szavába Fun boy.
- Amúgy nem ártana, ha látna egy orvos, lehet hogy kell egy röntgen, vagy össze kell varrni a sebet. Na gyere, elkísérlek a kórházba. - ajánlkozott Tommy.
- Nincs szükségem kórházra. - morgott Wenford.
Tommy a kezét nyújtotta és felsegítette Wenfordot.
- Ne akadékoskodj ! Inkább gyere ! 
Wenford felkelt, a feje még mindig sajgott, de sokkal inkább fájt valami ott bennt, a szíve környékén.
Rat és Fun boy leléptek, így kettesben ballagtak Tommyval a néptelen utcán a kórház felé.
- Nincs egy cigid ? Tudod... - kérdezte Wenford sokat sejtető hangsúllyal.
Tommy elröhögte magát.
- Orvoshoz megyünk és te füvezni akarsz ?
- Mondtam már, hogy nem kell a kórház...- húzta el a száját Wenford.
Tommy vállat vont.
- De én nem vitázom veled Wenford. Értelmetlen.
Mentek hát megint szó nélkül, de Wenfordot nagyon nem hagyta nyugodni valami, egészen pontosan valaki.
- Tudod, hol lakik Sandra ? - kérdezte, miközben lassan lépkedtek.
- Itt nem messze...- felelte Tommy.
Wenford fellelkesült.
- Menjünk el hozzá ! 
- Tiszta vér a fejed, különben meg lehet otthon sincs, én inkább hanyagolnám ezt a Sandra ügyet. - csitította a kedélyeket Tommy.
- De most miért ? - torpant meg Wenford és szédelegve dőlt egy házfalnak. Tommy rögtön mellette termett.
- Figyelj, tudnod kell Sandráról, hogy...nos ő...pasijával és az öt éves lányával él. - felelte nagy sokára. Wenford fejébe mindennél erősebben hasított a fájdalom.
- Mi van ? - hüledezett.
- Jól hallottad. Sandra csak egy kis stílű munkanélküli, ingyen élő luvnya, aki reggel, miután a fickója elstartolt melózni, lepasszolja óvodába a gyereket és egész nap pasikkal lóg. Hagyd a francba ! Nem érdekled igazán, csak addig kellesz, amíg egy napon át fizeted a piáját, nem fekszik le senkivel, csak húzza a jó népet...- legyintett Tommy.
Wenford erre nem tudott mit reagálni, csak a csalódottságot érezte. Mi van, ha Tommy félre ismeri a lányt ?! Hiszen Sandra őt bámulta, egész biztosan és neki is voltak durva gondolatai, látszott az arcán...ő is akarta volna...A picsába...Ez öngól volt saját magával szemben. A legrosszabbik fajtából.