Öngól

Sandra, miközben vadul szemezett Wenforddal, meggyújtott egy szál cigarettát, de közben nem vette le a szemét a fiúról. Wenford kezdeti csodálkozása hamar mosolyba ment át, testét régóta nem érzett melegség borította el. Beleborzongott az egészbe, ahogy a lelátót pásztázta, azon belül is a szőkés hajú, erősen festett, farmer ruhás lányt. A bájos arcát, ahogy a cigit szívva méregette őt kéjes mosollyal, a vörösre kikent körmeit, a fekete színű harisnyáját. Hatalmába kerítette a vágy és arra gondolt, a meccs után meghívja egy italra, valamelyik közeli kocsmába, majd aztán felviszi az albérletbe, ahol tovább isznak, majd ha már elég részegek lesznek hozzá, talán szeretkezni fognak. Wenford a gondolatai végére őrülten meg kívánta a lányt. Teljesen belefeledkezett a nézésébe, minden mást figyelmen kívül hagyott. Még azt is, hogy a himnusznak régen vége és mindenki készen állt a kezdő rúgásra. A realitásba Tommy kiáltása zökkentette vissza.
- Wenford, a labda !
Mire a szavak Wenford agyáig eljutottak, már késő volt. Rosszul mozdult, baromira rossz helyen volt és nem számított ennek a következményeire. Vagyis, hogy az egyik izom agy sikeresen fejbe rúgja. Iszonyatos fájdalom hatolt a testébe és hallotta, a lányok sikoltozását a lelátó felől, valamint Rat felháborodottságát.
- Ez szabálytalan volt ti barmok !
- Dehogy volt az, csak a kis haverotok szemernyit sem konyít a futballhoz ! - védte meg a helyzetet a másik csapat egyik tagja.
- Testvér minden okés ? - hajolt hozzá Fun boy és Wenford érezte, hogy végig simít a homlokán.
- Semmi bajom. - mosolygott és igyekezett a lelátó irányába nézni, de a szemét elhomályosította a vére.
- Te vérzel ! Megsérült a fejed ! - ordibált magán kívül Rat.
Ismét a lányokat hallotta, ahogy döbbenten óbégattak.
Megpróbált felállni, Tommy segített neki és eltámogatta a kis padig.
- Csak egy kis időt kérek és minden rendben lesz ! - ígérte Wenford a fejét törölgetve, ahonnan szaporán csorgott a vér.
- Most akkor mi a francot csinálunk ? - türelmetlenkedtek az ellenfelek.
- Most mégis mit ? A meccsnek annyi, balfaszok ! - mondta Fun boy.
- Hé ez így nem ér...- zúgolódott valaki a másik csapatból.
Wenford elkapta Fun boy mezét, közel húzta magához.
- Miattam nehogy már feladjátok...- suttogta és a vérén keresztül látta, ahogy Fun boy Ratra, majd Tommyra nézett, akik bizonytalanul indultak a gyep irányába. Wenford követte őket a szemével, majd elsötétült előtte minden.
Az öltöző padon tért magához, fogalma sem volt hogy került oda, semmire nem emlékezett, a feje viszont nagyon lüktetett. A ruháján, a vállánál, mellkasánál vér foltok éktelenkedtek, a kezei is véresek voltak. Óvatosan megmozdult, mire hallotta Fun boy- t felröhögni.
- Á már éledezik ! 
- Foltok vannak a szemem előtt...mi a faszom ez ?! - kérdezte félhangosan Wenford még mindig kábán.
- Ember, te meg a kibaszott foci tudásod ! Már az első percben lesérülsz ! - vihogott Fun boy.
- És ez olyan kurva vicces ? - kérdezte Wenford.
- Eldőltél mint a fa ! - toldotta meg Rat.
- Így jött össze, de mi lett a meccsel ? - kérdezte Wenford.
- Mi azt akartuk, hogy legyen vége, de Charlie elhívta az öccsét, aki itt lakik egy köpésre, beállt hát hozzánk a kis szaros, de elég jól vágta a témát, mert nyertünk 3:2-re.  - újságolta Rat.
- Az jó. - sóhajtott Wenford.
- Jó bizony. - bólintott Tommy.
Wenford nagy nehézségek árán felült és körbenézett az öltözőben.
- Hol vannak a lányok ? - kérdezte csalódottan, mikor látta, hogy csak a három fiú volt a helyiségben.
- Á, már jobban van ! A farka beszél helyette ! - idétlenkedett Fun boy.
- A lányok már haza mentek. - felelte Rat.
- És talán mi is elindulhatnánk, későre jár. Hogy vagy ? - kérdezte Tommy.
- Mint akinek a fejébe rúgtak. - válaszolta Wenford gúnyosan.
- Hát elég ramatyul nézel ki, szó mi szó, Frankie holnap ki fog készülni, ha megtudja mi volt. - jegyezte meg Rat.
- Frankie-nek erről nem kell tudnia...
- Elég, ha a fejedre néz bakker...- vágott Wenford szavába Fun boy.
- Amúgy nem ártana, ha látna egy orvos, lehet hogy kell egy röntgen, vagy össze kell varrni a sebet. Na gyere, elkísérlek a kórházba. - ajánlkozott Tommy.
- Nincs szükségem kórházra. - morgott Wenford.
Tommy a kezét nyújtotta és felsegítette Wenfordot.
- Ne akadékoskodj ! Inkább gyere ! 
Wenford felkelt, a feje még mindig sajgott, de sokkal inkább fájt valami ott bennt, a szíve környékén.
Rat és Fun boy leléptek, így kettesben ballagtak Tommyval a néptelen utcán a kórház felé.
- Nincs egy cigid ? Tudod... - kérdezte Wenford sokat sejtető hangsúllyal.
Tommy elröhögte magát.
- Orvoshoz megyünk és te füvezni akarsz ?
- Mondtam már, hogy nem kell a kórház...- húzta el a száját Wenford.
Tommy vállat vont.
- De én nem vitázom veled Wenford. Értelmetlen.
Mentek hát megint szó nélkül, de Wenfordot nagyon nem hagyta nyugodni valami, egészen pontosan valaki.
- Tudod, hol lakik Sandra ? - kérdezte, miközben lassan lépkedtek.
- Itt nem messze...- felelte Tommy.
Wenford fellelkesült.
- Menjünk el hozzá ! 
- Tiszta vér a fejed, különben meg lehet otthon sincs, én inkább hanyagolnám ezt a Sandra ügyet. - csitította a kedélyeket Tommy.
- De most miért ? - torpant meg Wenford és szédelegve dőlt egy házfalnak. Tommy rögtön mellette termett.
- Figyelj, tudnod kell Sandráról, hogy...nos ő...pasijával és az öt éves lányával él. - felelte nagy sokára. Wenford fejébe mindennél erősebben hasított a fájdalom.
- Mi van ? - hüledezett.
- Jól hallottad. Sandra csak egy kis stílű munkanélküli, ingyen élő luvnya, aki reggel, miután a fickója elstartolt melózni, lepasszolja óvodába a gyereket és egész nap pasikkal lóg. Hagyd a francba ! Nem érdekled igazán, csak addig kellesz, amíg egy napon át fizeted a piáját, nem fekszik le senkivel, csak húzza a jó népet...- legyintett Tommy.
Wenford erre nem tudott mit reagálni, csak a csalódottságot érezte. Mi van, ha Tommy félre ismeri a lányt ?! Hiszen Sandra őt bámulta, egész biztosan és neki is voltak durva gondolatai, látszott az arcán...ő is akarta volna...A picsába...Ez öngól volt saját magával szemben. A legrosszabbik fajtából.

Lányok,na végre !

A dolog végül is jól sült el. Frankie, bár kicsit morgott és kérette magát, de a végén áldását adta a dologra. Másnap valamivel 5 óra előtt Wenford magára kapta a dzsekijét és elindult a stadion felé. Ismeretlen környéken ment keresztül, de ahogy a srácok elmesélték mi merre van, nem volt gondja a tájékozódással. Hamarosan meg is találta az épületet. A kék színű rozsdás vaskapu azonban zárva volt, Wenford körbe járta a stadiont, de csak egy kilyuggatott drótkerítést talált. Nem tétovázott, könnyedén beslisszolt rajta. Arra számított, hogy lesznek a stadionban, de egy árva lélek sem volt ott, unalmas délutáni üresség tátongott mindenfele. Wenford megállt a kitaposott zöld gyepen és csak nézett a lelátókra. Sehol senki...Már épp indult volna kifele, mikor Tommy utána kiáltott.
- Hé, csak hogy itt vagy ! Nyomás az öltözőbe !
Wenford elmosolyodott és fellélegzett. Hát még sem csapták be. Igaz hogy jó fejeknek ismerte meg a srácokat, de még nem bízott bennük teljesen. Eldobta a cigijét és elindult az öltöző fele. Ahol teljes volt a jókedv, köszönhetően az egyik padra helyezett sörös rekesznek, amiből már jócskán hiányzott néhány üveg ital.
- Sziasztok ! - nyitott be Wenford.
- Jött a jövő focistája ! - visítozott Fun boy az öltöző padon fetrengve egy cigarettával és sörrel.
- Ti is a kerítésen át jöttetek be ? kérdezte Wenford tanácstalanul.
- Naná ! - röhögött Rat.
Wenford körbe pillantott a helyiségben, meglepetésére, nem csak a fiúk, hanem három idegen lány is volt ott. Egymás mellett ültek a padon és nagyjából egyformák is voltak, mindegyiken farmer dzseki és rövid szoknya, a hajuk tupírozva, a sminkjük erős.
- Ja, akikre olyan kimeredt szemmel bámulsz, azok a csajok, Louise, Anie és Sandra ! Csajok, ez itt a haverunk Wenford. - mondta Tommy, mikor észrevette Wenford zavart viselkedését.
- Áh, szerintem nem csak a szeme meredt ki ! - szólt közbe Fun boy.
- Az biztos ! Láttátok, mindjárt elcsöppen a nyála ! - bólogatott Rat.
- Hoztál magaddal felszerelést ? - kérdezte Tommy.
Wenford a fejét rázta. 
- Sejtettem. - Tommy pár ruhát és egy cipőt nyomott Wenford kezébe.
- Kösz... - bólogatott Wenford.
- Öltözz át, mindjárt jelenésünk van ! - mondta Tommy.
Wenford az egyik padhoz vonult és lassú mozdulatokkal kezdte leszedegetni magáról a ruhákat. 
- Ennél lassabban nem tudsz öltözni bakker ? - morgolódott Rat.
- Lányok, ide süssetek ! Hiszen előttetek fog átöltözni, szemeket nagyra nyitni ! - vihorászta Fun boy.
Wenford dühösen fordult hozzá.
- Igazán befoghatnád már ! Szívességet teszek nektek azzal hogy eljöttem és megkíméllek titeket attól, hogy szarrá verjenek a srácok a harmadik utcából. Szóval le lehet akadni rólam, vagy haza megyek.
Kínos csend támadt, amit Sandra tört meg.
- És mivel foglalkozol ? - érdeklődött, miközben nem titkolt ámulattal nézte, ahogy Wenford öltözik.
- Takarítok egy kocsmában. - válaszolt halkan és szűkszavúan Wenford elkapva a lány tekintetét.
- Ugyan ember ! Ne szégyelld ! Legalább melózol és nem segélyért kuncsorogsz ! Én is így kezdtem és mára...
- És mára egész menő kis kurva lett belőled. - vágott Louise szavába Fun boy.
A lány sértődötten nézett Fun boyra.
- Fordulj fel, te szőke strici ! 
- Szeretnéd mi ? - vigyorgott Fun boy.
Tommy az öltöző ablakán kémlelt ki.
- Úgy látom, megjöttek ezek a seggfejek, szóval ha Wenford is elkészült indulhatunk is ! - mondta izgatott hangon.
Wenford vállat vont.
- Tőlem...
- Akkor irány a pálya ! - ordította Rat.
- Hé, hé fiúk várjatok ! - kiabált utánuk Louise.
- Mi van már ? - nézett vissza Fun boy.
- Itt álljatok meg ! Lefényképezlek titeket ! - kapott elő egy fényképezőgépet a lány.
A fiúk azonban nem igazán voltak fotózkodós hangulatukban. Rat és Tommy épp a várható eredményeket vitatták meg, persze nem a gép felé nézve, Fun boy, pedig igazi idiótához méltóan Wenfordot lökdöste.
A fotózás után a lányok helyet foglaltak a lelátón és megjelentek az ellenfelek is. Mind a négy srác nagydarab és igazi focista kinézetű, egyforma mezben voltak és halálosan komolyan gondolták az egészet, már így első blikkre is esélytelennek tűnt a meccs. Mindenki kezet fogott az ellenféllel és már igazán semmi sem állhatott a küzdelem kezdésének útjába.
- Hé és a himnusz ? nézett körbe Tommy.
Brian, Teddy, Charlie és Monthy kelletlenül rendeződtek egy sorba.
- Azt hittem foci meccs lesz, nem ének óra. - puffogott az egyik nagy darab fószer.
- Ezt mindenhol így szokás bunkókám. - mondta Fun boy.
- Nekem te ne ugass, kis buzi ! - fenyegetőzött az izmos delikvens.
A néző térről Anie kiabálása hallatszott.
- Kezdjétek már ! Hajrá Tommy ! 
- A barátnőd ? - kérdezte Wenford Tommytól.
- Hát...úgyis lehet mondani. - felelte kissé elvörösödve Tommy.
-Ugyan már, csak néhányszor berakta neki és a kis csaj még élvezte is ! - legyintett cinikusan Fun boy.
- Szét verem a pofád ! - fenyegetőzött Tommy és neki akart ugrani Fun boynak, de Wenford lefogta. Ekkor Rat elkezdte tök hamisan kornyikálni a himnuszt. Tommy, Fun boy, Wenford és az ellenfelek is, de semmi emelkedett hangulat nem volt az egészben. Inkább valami kabaréra hasonlított a szituáció. Wenford éneklés közben a lelátót szemlélte. Meg is akadt a szeme Sandra szőkés göndör haján. És nem...nem képzelődött a lány őt nézte ! Nem Ratot, Tommyt vagy Fun boy-t, hanem csakis, egyedül őt ! A felismerés pedig hideg zuhanyként hatott Wenfordra.

Mi van ? Foci ?

Aznap csakugyan megtapasztalta, amit Frankie mondott. Alja munka. Tényleg az volt, a koszos, repedezett italos poharakat elmosni, aztán szárazra törölve a tálcára rakni, majd a raktárban takarítani, ott ahol legalább tíz éve még csak fel sem sepertek. Undorító volt, de Wenford tudta, kell a pénz, rohadtul kell, és most már nem csak a munka, hanem az albérlet miatt is adósa Frankie-nek, nem hagyhatja cserben, tehát csinálnia kell, akkor is ha néha hányni tudott volna az egésztől. Napok teltek el és lassan bele rázódott a napi munkába. Abba, hogy reggel hatalmas felfordulás várja mindig, cigi hamus abroszok, üres üvegek és poharak mindenütt, a WC-ben hányás. Már nem lázadozott, tette amit kell, még ha nem is teljes bele éléssel. Mert a munka néha kemény volt és ezen csak az javított, ha Tommy, Rat vagy Fun boy beugrottak egy füves cigivel, amit a munka végeztével többnyire el is szívott. A fiúk legtöbbször délután érkeztek a kocsmába és Wenford még mindig nem tudta pontosan mit is csinálnak, úgy tűnt csak lógnak a vakvilágba, nem úgy nézett ki, mintha rendes állásuk lenne, de nem is érdekelte annyira. 
Azon a fáradt, egyhangú napon is délután robbant be a három srác és hülyén vihogtak, miközben azt lesték, hogy Wenford a felmosó vödörrel a kezében flangált a kocsma egyik sarkából a másikban.
- Mi a faszt röhögtök ? Fogadok, nem csináltatok még soha sem ilyet ! - morgolódott Wenford, mert már unta,hogy ő volt a viccek aznapi céltáblája.
- Igazad van, mi nem ilyen munka körben keressük a kenyerünket. - helyeselt buzgón Rat.
- Akkor meg miben, ha szabad kérdeznem ? - nézett fel Wenford.
- Nem szabad kérdezned. - vágott komoly képet Tommy. Wenford vállat vont és csinálta a dolgát tovább. De kisvártatva újabb röhögések csaptak fel a háta mögül.
- Te Wenford, milyen jól áll a kezedben a felmosó rongy ! - poénkodott Fun boy.
- Képen basszalak vele ?! - nézett fel Wenford.
- Ne, ne ! Inkább hallgass meg minket légyszi ! - kérte Fun boy és a szelíd hangnem meglepte Wenfordot. Kíváncsian fordult a három fiú felé. Tommy rövidesen bele is kezdett a mondani valójába.
- Holnap ráérsz délután ? 
- Dolgozom. Nem tűnt fel még eddig ? Én egész kibaszott nap dolgozom. - csóválta a fejét Wenford és Frankie irányába sandított, de a férfi épp a kiszolgálással foglalatoskodott.
Tommy elhúzta a száját.
- Ajj...az baj...Tudod, be kéne állni a foci csapatunkba.
Wenfordra a meglepetés erejével hatott a kijelentés.
- Foci ?
- Ja...tudod pár ember rugdos egy labdát egy pálya elnevezésű valamin és a cél, hogy bejuttassák a kapuba...- tagolta Fun boy.
- Tisztába vagyok azzal, hogy mi a foci fogalma, de pont belőletek nem néztem ki ilyesmit. Meg amúgy is mikor, hol és főleg minek...- értetlenkedett Wenford.
Fun boy erre gyorsan elmondta a tényállást.
- Az úgy volt, hogy kihívtak minket négy srác a harmadik utcából. Brian, Teddy, Monthy és az a féleszű Charlie. Hülye faszok, de focizni azt tudnak, viszont mi csak hárman vagyunk. És a tét elég nagy...
- Miért mi a tét ? - vágott közbe Wenford.
- Sör...egy egész láda sör ! - kiáltott fel Rat.
Wenford ismét Frankie felé nézett.
- És Frankie ?
- Hogy Frankie ? Ő nem játszik, már teljesen berozsdásodott a vén róka  - legyintett Tommy.
- Szóval, holnap délután olyan öt körülre beszéltük meg a városi stadionban. Nincs innen túl messze, könnyen oda találni. Szuper meccs lesz, csak segíts rajtunk ! - kérte Tommy.
- Én mennék, de mi van ha Frankie nem enged el ? Én az alkalmazottja vagyok és nem kevéssel tartozom neki. Tudjátok...- mondta Wenford.
- Nyugi, nyugi. El fog engedni ! - bólogatott Rat.
- Miért vagy ebben olyan biztos ? - kérdezte Wenford.
- Régen ez a tag nagy focista volt ám, sok mérkőzésen játszott- mesélte Tommy.
Wenford a pultnál szorgoskodó Frankie-ra nézett, aztán grimaszolt egyet.
- Mérkőzésen ? 
- Nem nézed ki belőle ? Pedig tudott valamit a srác, csak hát az idő eljárt felette...- árulta el Rat.
- Összefoglalva tehát, ő maga is nagy futball rajongó és örömmel elenged. Akkor beállsz ? - nézett Wenfordra Fun boy.
- Mondjuk hogy igen. - bólintott Wenford és a régi időkre gondolt. Amikor nem töltötte ki minden percét a kábszer utáni vágyakozás és hajsza, akkoriban sokat izgult a lelátókon. 
- Nem is kérdeztük amúgy, mennyire értesz a focihoz, egyáltalán szereted ? - kérdezte Rat. Wenford vissza zuhant a valóságba, ahonnan a nosztalgia kicsit elragadta.
- Nem nagyon játszottam csapatban, ha erre gondoltok, de szoktam nézni mérkőzéseket. - vont vállat Wenford. Bár idejét nem tudta, mikor nézett utoljára sport közvetítést, mivel tv készüléke sem volt.
- Képzeld Wenford, én gyerekkoromban még ifjúsági válogatottban is játszottam. - lelkendezett Tommy.
- És hol ? - érdeklődött Wenford.
- Á csak másod osztályban, Glasgow mellett...- szerénykedett Tommy.
- Az is valami, bár meglepett hogy ott játszottál...
- Hát skót vagyok, mi tagadás. - mosolygott büszkén Tommy.
- Ez most olyan volt, mint ha gyomron rúgnának, tök szimpatikus alak vagy, fene sem gondolta volna hogy skót származású, ez ront az összhatáson, mivel nem rajongok a skótokért, fura népek...- mondta Wenford, valami ismeretlen okból nem bírta a skótokat.
- Hé, vigyázz mit beszélsz ! - gurult dühbe Tommy.
- Na itt a hazafi ! - vihogta Fun boy.
A hangoskodásra Frankie is megjelent. 
- MI folyik itt ? - nézett körbe.
- Semmi. - mondta Rat.
- Akkor húzzatok innen és hagyjátok Wenfordot dolgozni. - morgott Frankie.
Wenford a még mindig puffogó Tommyra nézett, aztán helyeselni kezdett.
- Igen, hagyjatok dolgozni és közben inkább mondjátok el Frankie-nak mi a tervetek velem ! 
- Miről vakeráltok itt össze-vissza ? - értetlenkedett Frankie, mire Rat barátságosan átkarolta és arrébb vezette, hogy elmondja a lényeget.
- Na ez le lesz zsírozva azt hiszem. - mondta Tommy.
- Helyes. - bólogatott Wenford.
- Akkor holnap öt óra, stadion ! Ott legyél, vagy bajok lesznek ! - fordult még vissza Fun boy majd Tommyval a pult felé igyekeztek Wenfordot a felmosó rongy mellett hagyva.