Wenford a focis "baleset" után igyekezett elkerülni a kalandokat, hiszen magának is megígérte, hogy jól viselkedik majd, tiszta lappal kezd. Nem akart hülye helyzetekbe csöppenni, teljesen megfelelt neki az átlagos, tisztességesnek is nevezhető, munkás élet. Ledolgozta a napi 10-12 óráját, aztán otthon leitta magát. Ennyi. Mi volt ebben olyan rossz ?! Chelseát ritkán látta, hiszen legtöbbször este jött haza, aztán egész éjszaka a szobájában hódolt a hobbijának, a változó mértékű italozásnak. Nem akart semmibe sem belekerülni, de a sors másképp keverte a kártyákat és egy nap ismét baleset érte. Az a reggel is ugyanúgy indult, mint a többi a héten. Néhány alkoholista már hajnalban a kocsma nyitására várakozott, aztán csak a pultot támasztották üres tekintettel meredve előre. Frankie kiszolgált mindenkit, aztán mikor épp nem volt munkája, egy hirdető újsággal félre vonult az egyik asztalhoz. Wenfordnak gőze sem volt mit olvasott, de nem is hagyott neki időt a találgatásra, akadt feladata bőven. Éppen a poharakat mosta el, mikor is berobbant Rat.
- Szia Frankie ! Szia Wenford ! - üdvözölt mindenkit jókedvvel.
Frankie kérdőn húzta fel a szemöldökét.
- Na mi van veled Rat ? Eltalált az arany lövés ?! - poénkodott.
De Rat a fejét rázta.
- Nem, nem...Viszont kölcsön szeretném kérni Wenfordot...
Wenford elröhögte magát. Kölcsönkérni ? Mint valami biciklit...
Frankie nem fogadta kitörő örömmel a kérést.
- Minek ? Tudtommal elég jól elvan, ugyanis dolgozik...- morgott.
- Kéne egy ügyhöz...- felelte Rat szűkszavúan.
- Egy ügyhöz mi ? Unom már a szarságaitokat, tudtommal az én beosztottam és már volt szabadnapja elég.- dühöngött Frankie.
- Légyszi Frankie, csak még egy napra ! - könyörgött Rat és Frankiet talán meghatotta a fiú szánalmasan kérlelő képe és az idétlen szemüveg, mert végülis rábólintott a dologra.
- Megint valami sötét dolog mi ? Kábszer, vagy ilyenek...Ismerem a fajtátokat...Na jó, vidd, de előre szólok, csak most és nincs több lógási idő. Szerencse, hogy üres a kóceráj...- legyintett Frankie ezzel áldását adva a dologra, majd hátra kiáltott a raktárba.
- Wenford, fejezd be a mosogatást ! És menj ezzel az ütődöttel !
Wenfordot a hír villámcsapás szerűen érte. De örült neki, éppen elege volt a piszkos vízben való turkálásból. Megtörölte a kezét, felkapta a dzsekijét és már kint is volt a raktárból.
- Nahát Frankie, én....- kezdte, de Frankie leintette.
- Nem kell ez a hálálkodós rizsa. Köszönd Ratnak ! - csóválta a fejét és sértődöttséget színlelve elvonult a pult mögé. Wenford és Rat pedig kisiettek a kocsmából.
- Tudod, hogy életmentő vagy ? Már a faszom tele volt az egész mosogatással ! - mondta örömmel Wenford, miközben sietősen mentek az utcákon.
- Aha. - mondta Rat.
- De hova megyünk ? - kérdezte Wenford az ismeretlen környéket elnézve.
- Feladatunk van ! Ehhez pedig nem elég egy ember. - válaszolta Rat komoly képpel.
- Feladat ? Micsoda ? Narkó ? - gyanakodott Wenford.
Rat eddig komoly arcán elégedett vigyor jelent meg.
- Az ! Méghozzá egy csomó. Még a múlt hét elején rejtettük el egy régi, használaton kívüli telefon fülkében, a város leges leg szélén! Na ezt kell elhoznunk !
Bár Wenford nem mindent értett, de a hír sokkolóan hatott rá.
- A kurva életbe ! Elismerésem ! - bólintott és már látta maga előtt a sok anyagot.
- Hát igen...Tudod Fun boy, Tommy meg én egy nagy bulit, egy igazi kábulatot tervezünk Frankie kocsmájában. Lesz ott minden ami kell, pia, narkó, meg csajok ! - újságolta lelkese Rat.
Wenford nem is jutott szóhoz, de a kijelentés izgalommal töltötte el.
- És mikor ? - kérdezte kíváncsian.
- Ma este. Szóval sietnünk kell ! - gyorsított léptein Rat. Hamar kiértek a város leg lepusztultabb helyére. Itt már tényleg nem sok minden volt. Igazi lélekvesztők, elhagyatott, üres épületek álltak ott. Az ócska telefonfülke egy szemét lerakó tőszomszédságában volt. Rat elkergetett onnan pár kóbor kutyát, majd egy hajlított fémdarabbal feszegetni kezdte a telefon fülke aljában lévő szekrényt.
- Szólj, ha jön valaki ! - utasította Wenfordot.
Wenford kikémlelt a fülkéből, de a környék teljesen üres volt. Ugyan ki járna egy ilyen helyen ?!
Rat egy papírdobozt szedett ki a szekrényből és felhajtotta a doboz tetejét. Gyönyörködve nézett a sok kis egyforma műanyag zacskóra, ami a dobozban volt elhelyezve.
- Van itt minden haver...- suttogta és Wenfordra sandított, aki szakértő szemmel nézegette az árut.
- Nem semmi. - mondta remegő hangon. Nem is emlékezett, utoljára mikor látott ennyi tablettát, meg port egyszerre. Átjárta a kísértés tetőtől-talpig. Rat magához vette a dobozt.
- Na menjünk. - mondta és kiléptek a fülkéből.
- Hé, hé ti ott ! Mit műveltek ? - szelte át egy ordítás a környék csendjét és pár méterre a fülkétől két járőrrel találták szembe magukat, akik lehetséges, hogy minden lépésüket figyelték.
- Mi a fasz....- nyögte Rat.
Wenford megdermedt a döbbenettől. A két rendőr feléjük igyekezett.
- Maradjatok ott és fel a kezeket ! - szólt az egyik. Rat magához szorította a dobozt és oldalba bökte Wenfordot.
- Nehogy már azt csináld amit mondanak ! Futás ! - mondta és hirtelen elkezdett szaladni az egyik irányban. Wenford követte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése