- Félre az utamból ! - ordította Rat és a dobozkát magához szorítva tört utat magának az ott lézengő néhány ember között. Wenford hamarosan beérte a lemaradását és rövidesen ott loholt barátja mellett.
- Mégis, hova futunk ? - kérdezte lihegve.
- Honnan tudjam ?! A fő, hogy lerázzuk ezeket a seggfejeket ! - felelte zihálva Rat. Villámgyorsan bekanyarodtak egy kis utcába, ahol vészjósló csend fogadta őket. Rat megállt és a falnak dőlt. A szívére rakta a kezét. A mellkasa gyors ütemben süllyed és emelkedett.
- Rosszul vagy ? - kérdezte Wenford.
- Egyszer...szívinfarktust fogok kapni...- válaszolta Rat kifulladva.
- Nem hinném, nem olyan fából faragtak téged. - mosolyodott el Wenford.
- Szerinted elmentek ? - kérdezte Rat.
- Nem tudom. - vont vállat Wenford és a falhoz lapulva kikémlelt az kis utcából. Abban a percben nem látott senkit.
- Na ? - türelmetlenkedett Rat.
- Elhúztak...remélem...- sóhajtott megkönnyebbülten Wenford. Ám ekkor egészen közel hozzájuk hangok ütötték meg a fülüket.
- Hova a francba tűnhettek ? Itt kell lenniük. - mondta idegesen az egyik rendőr.
- Áh, faszfej drogosok...Az ilyen szemetektől hemzseg a környék... - kontrázott a másik.
Wenford ereiben megfagyott a vér. Lassan vissza lopózott a pár lépéssel odébb várakozó Rathoz, akinek szintén elég rémült ábrázata volt.
- Ezek ők...- suttogott remegő hangon Rat. Wenford nem felelt csak lassan bólogatott. A hangok közben egyre feléjük közeledtek.
- Te, nézzünk csak be ide, nem szívódhattak fel csak úgy ! - ajánlotta az egyik zsaru.
Wenford megragadta Rat csuklóját.
- Az Istenit ! El kell tűnnünk ! - mondta már-már hisztérikusan. A homlokára kiült a hideg veríték és minden porcikájában a menekülés ösztöne dolgozott. Nem mérlegelt, nem várakozott, egyenesen a rövidke kis utca másik vége felé vette az irányt és a pár háznyira lévő saroknál kirohant az úttestre. Pont akkor, mikor egy autó kanyarodott arra.
- Vigyázz ! - üvöltötte halálra váltan Rat. A hangja egészen Wenford agyáig hatolt, de már késő volt, nem tudott az autó elől elugrani. Felcsapódott a motorháztetőre, majd mikor a jármű nagy erővel fékezett, Wenford lezuhant a földre. Másodpercekig kibírhatatlanul zúgott a füle. Megmozdította az egyik karját, ép volt, aztán lassan a másikat, azt is rendben találta. Megkönnyebbülés cikázott végig rajta. A kocsi sofőrje idegesen lehúzta az autó ablakát. Igazi nehéz fiú volt, akivel jobb nem össze tűzésbe keveredni.
- Te hülye fasz, majdnem össze törted az autómat ! - ordított, majd ezekután újra elindította az autó motorját és gyorsan elhajtott. Rat Wenfordhoz rohant.
- Hé, jól vagy ?! - érdeklődött félelemtől fátyolos hangon. Wenford felült, a dereka kicsit sajgott, és lett pár horzsolása, de egyéb baja szerencsére nem esett. Maga sem értette hogy történt, de csodával határosan megúszta. Csak a szíve akart kiugrani a hirtelen eseménytől.
- Még élek. - válaszolta és az eltűnő autó után nézett. Rat egy kavicsot hajított a jármű után.
- Még csak segítséget sem nyújtott ! Ez cserbenhagyásos gázolás te Istenbarma ! - kiabálta.
- Hagyd, tényleg semmi bajom. - legyintett Wenford és feltápászkodott a földről.
- De a zsaruk eltűntek, ami tök jó. - mosolyodott el Rat.
- Szerintem itt cirkálnak a környéken és idő kérdése, mikor találjuk megint szembe velük magunkat, szóval induljuk vissza, amíg nem lesz baj. - tanácsolta Wenford. Rat bólogatott.
- Igazad van ! - és még erősebben magához szorította a kis dobozt, mintha az élete lenne benne.
Ezek után megfontoltan és gyors tempóban utcáról-utcára bújkálva igyekeztek vissza a kocsmába. Közben persze beszélgettek. Ratnak be nem állt a szája.
- Ó, bárcsak már este lenne ! Akkor lebeghetnék abba a kurvajó ködbe, amitől nincs is jobb a világon és ami elfeledteti velem az igazi világ mocskosságait ! - ábrándozott. Wenford aki nagyon is jól tudta a fiú miről beszél, akkor már percek óta az esti drog buliról szóló áradozást hallgatta. Kezdte őt is ellenállhatatlan vágy hajtani a szer és egy kis kábult lazítás után.
- Rat, és esetleg én is veletek tarthatnék ? - köszörülte meg a torkát, szégyellősen Rat felé pillantva.
A fiú szeme elkerekedett.
- El akarsz jönni ? - kérdezte.
- Aha. Szeretnék. - mondta Wenford.
Rat vállat vont.
- Oké, végülis miért ne ?! Este 8-ra gyűlünk össze, leszünk egy páran. Fasza lesz !
Wenford hálásan bólogatott.
- Nagyon köszönöm...
- Ugyan...Hagyd már...Ez a legkevesebb, miután elüttetted magad emiatt a kis doboz miatt. - vágott a szavába Rat.
A kocsmába vissza térve Wenford folytatta a munkáját és egész nap az esti narkós buli járt a fejében. Felötlött benne néhány kérdés. Hogy vajon Frankie tud a dologról ? Sejti, hogy a kocsmájában olykor züllött alakok kábítószereznek ? Ha igen, mi a véleménye ? Egyáltalán, ő hogy áll az ilyen szenvedélyekkel ? Kíváncsisága nem hagyta nyugodni és délután, mikor éppen üresen kongott a bár, megkérdezte Frankiet.
- Kérdezhetek ?
- Tőlem. - hümmögött Frankie a pultot törölgetve és látszólag mindenféle gondolatába mélyedve.
- Te narkózol ? - szegezte neki a kérdést Wenford. Mire Frankie letette a törlő rongyot.
- Úgy festek, vagy mi ? - háborodott fel.
- Én csak kérdeztem...Csak érdekelt...- szabadkozott Wenford.
- Nos, fiatal koromban sok őrültséget kipróbáltam. Főleg az államokban. Volt pár randim a heroinnal meg ezzel-azzal, de ha választhatnék a pia jobban bejön. - válaszolta nagy sokára Frankie nosztalgiázós képpel. Úgy látszott, nem rossz neki vissza gondolni azokra az időkre.
- De azt biztos tudod, hogy a fiúk narkóznak ? - kíváncsiskodott tovább Wenford.
- Mi bajod van, mi ez a kibaszott kérdezz-felelek ?! Igen, tudom mi az ábra azzal a három lököttel és azt is, hogy szívesen létesítenek kábszer tanyát a kocsmából. De hát...ez egy ilyen környék, ilyen emberekkel. - legyintett lemondóan Frankie.
- Akkor biztos tudsz a ma esti narkós össze jövetelről is... - bukott ki Wenfordból a kérdés, de azon nyomban megbánta és végképp nem értette magát, miért árulta el a barátait. Frankie arca elsötétült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése