Én mondom haver, neked egy nő kell!

Köszönöm a kommentet :) :) 

Fun boy a lány kezébe nyomta az injekciós tűt és felállt az asztaltól. A lány csodálkozva bámult rá.
- Hova mész ? Akkor nem lősz be ?
- Kicsit később. Várj itt meg ! - mondta Fun boy és a kocsma kijárata felé rohant. Wenfordot a kocsma előtti lépcsőkön találta meg, éppen cigizett.
- Hé ember ! Nehogy már zokogni kezdj ! - ült le mellé.
- Ki zokog ?! - kérdezett vissza dacosan Wenford.
- Izé...Egész jól csókolsz és még mindig oké az ajánlatom, hogy szorosabbra fűzzük a barátságunkat. - mondta váratlanul Fun boy. Wenford nem tudta leolvasni az arcáról, hogy viccel e vagy sem, de őt a szégyen égette. Nem tudta mivel magyarázni a tettét. Egyszerűen megtette, mert jól esett, de tovább nem akart lépni.
- Kösz, kihagyom...- fújta ki a füstöt idegesen.
- Megkínálsz egy cigivel ? - kérdezte nem oda illően Fun boy. Wenford felé nyújtotta a dobozt és a fiú kiszolgálta magát. Rövidesen ő is füstölögni kezdett.
- Frankie miatt nem kell kiakadni. Ha valaki boldog, akár csak öt percre is, az őt kifejezetten zavarja. - árulta el.
- Nem az a baj, hogy Frankie egy tuskó, nem vártam tőle mást, igazából csak ez az egész...Kábszer buli vagy mi, közben meg sehol semmi. Az a csaj is hogy elhajtott...Pedig jó lett volna...A börtön óta nem voltam nővel...- Wenford nem is tudta megfogalmazni a dolog lényegét. Egyszerűen elege lett úgy mindenből. Fun boy erre vigyorogni kezdett.
- Ja, hát szex hiányod van ! - bólogatott üdvözülten, majd körbe nézett és titokzatos arccal folytatta.
- Elárulok neked valamit. Én életemben csak egyetlen egyszer keféltem...Az volt az első és ezidáig az utolsó...
- Hogy mi ?! Na ne már ! - röhögött fel Wenford és nem hitte el amit hallott. Fun boyról éppenséggel sok mindent el tudott képzelni, de hogy kis kezdő a témában, azt nehezen.
- De bizony. Szóval tizenhat voltam, vagy talán tizenöt, nem lényeg, de akkoriban egy randalírozó bandával töltöttem minden időmet és ezzel idegesítettem halálra az őseimet. Rongáltunk, gyújtogattunk, mindenféle ocsmány falfirkákat készítettünk és persze ment a kábulat. Egy éjszaka betörtünk egy lakásba, hogy kiraboljuk. Azt hittük, nem laknak benne, napok óta figyeltük és ezt gondoltuk. De tévedtünk, mert laktak benne .Valami család. És a lányuk éppen otthon volt. Egy tizenhét éves forma kis csaj. Ott találtuk a zuhany alatt. Persze nem hagyhattuk úgy ott. Az összes faszi a bandából átment rajta...
- Megerőszakolta ? - hökkent meg Wenford. Fun boy bólogatott.
- Igen. Nevezhetjük úgy is. Én nem akartam, még gyerek voltam, de a többiek egyből szívózni kezdtek velem, hogy gyáva vagyok és béna. Hát bebizonyítottam, hogy nem...Megtettem...de nem volt egy nagy szám. Kurva rossz volt olyan valakit megfektetni, aki tart tőled, aki undorodik és legszívesebben tövig mártana beléd egy kést, akinek látod a szemében a félelmet, miközben mozogsz rajta. A csaj nem csinált semmit. Igazság szerint sokkot kaphatott, de az is  lehet hogy legbelül élvezte...Persze ezt azért nem hinném...de ki tudja. Azután az éjszaka után valami darabokra tört bennem és felfordult a gyomrom, ha csak erre az egészre gondoltam, ha ránéztem egy nőre, vagy bármi ilyesmi. Nekem ez nem megy. Ha mégis beindulok, hát ott a kezem, elintézem. Ennyi...
- Haver. Ez súlyos...- Wenfordnak nem jött megfelelő szó a szájára, de nagyon megdöbbentette, amit Fun boy mondott.
- Sejtettem, hogy meglepődsz, de ez az igazság, ez van...- vont vállat a fiú.
- És mi van a pasikkal ? Azokhoz sem vonzódsz ? - kérdezte egy kis csönd után Wenford. 
- Fene tudja...És mi az ábra veled ? A kaptárban biztos volt pár akciód. - tért ki az egyenes válasz alól Fun boy, miközben Wenford észre vette, hogy kicsit elpirult. Talán volt abban valami, hogy a saját neméhez vonzódik. 
- A börtön...hát...ha arra vagy kíváncsi, meg dugtak e nagy farkú sittesek és hogy élveztem e, a válaszom nem. De ott nagyon kellett vigyázni magamra. Persze nem tagadom, elkövettem ezt-azt, ami után feltettem magamnak a kérdést, melyik csapatban játszom tulajdonképpen. De soha nem hajoltam be senkinek. Ezzel pedig a témát lezártam. - mondta szűkszavúan Wenford. Nem szeretett azokra az időkre emlékezni. A börtön hideg és kemény fekhelye mintha még mindig nyomta volna a hátát, és mintha még mindig érezte volna a kiéhezett cella társai pillantását. Fázni kezdett ettől. Tudott volna még miről mesélni az életét illetően, de nem akart. Ő nem tudott csak úgy megnyílni, mint Fun boy, aki lazán előadta a zűrös sztoriját. Egy darabig hallgattak és szívták a cigarettákat, majd Fun boy törte meg a némaságot.
- Figyelj...Ha annyira izélni akarsz elvihetlek a discoba. 
- Disco ? - vágott Fun boy szavába Wenford. 
- Naná. Miért, szerinted ebben a lepukkant városban csak Frankie Azurro ótvar kocsmája van ? Lószart ! Lehet itt máshogy is szórakozni. Elviszlek a discoba, ott majd tutira felszedsz valami nőt, van pár csaj aki némi pénzért, de lehet, hogy ingyen is elmenne veled. Pénteken elmegyünk oda. Rendben ? - nézett Wenfordra Fun boy, aki buzgón bólogatni és vigyorogni kezdett.
- Kurvára ! Pénteken ! 
A disco volt Wenford egyetlen reménysége, nem csoda hát, hogy nagyon várta. Végre, lett egy kitűzött célja, lettek tervei, még ha nem is hosszú távra. De még előbb végig kellett küzdenie magát a hétköznapokon. Frankie nem firtatta, miért csókolta meg Fun boyt és Rat meg Tommy sem tudtak meg semmit. A napok először kegyetlenül lassan vánszorogtak, de a hét közepe felé szinte szállni kezdtek. Wenford észre se vette és már be is köszöntött a péntek. Ő pedig ott állt a disco fényekben úszó bejáratánál, bentről hangosan szólt a zene. Körülöttük özönlött befelé a tömeg.