Szilánkok

- Na, így kell ezt, máris egy pohárral kevesebb...- vigyorgott Frankie elégedetten a többiekre. Sikítás hallatszott lenntről, üvegcsörömpölések és vérfagyasztó, állati ordítások. Wenford rögtön sejtette, hogy baj van. A korláthoz lépett. A földszinten ekkor már kisebb tömeg sereglett össze és mind felfele nézegettek az emeleti asztalok felé. Egy tizenhét év körüli lány feküdt a padlón, a fejét, arcát véresre vagdosta az üveg, de eszméleténél volt. Wenford megszédült és lesápadt a látottaktól. Ha részeg lett volna, persze jót röhög az egészen, de most, hogy józanul gondolkodott, rájött mi is történt az elmúlt néhány másodpercben és mit tett Frankie. Dühösen nézett rá és éppen oda akart menni hozzá, de Tommy lefogta a karját.
- Ugye nem akarsz hülyeséget csinálni ? - kérdezte.
- Mi van ? - kérdezett vissza Wenford.
- Senki nem látta, hogy ő dobta le azt a poharat, ne akard bajba keverni őt...
- Te hülye vagy...Szakadj le rólam...- dühöngött Wenford.
- Ha Frankie részeg, nem tudja mit tesz és olyasmiket is művel, ami nem jellemző rá. Egyszer majdnem halántékon kapott egy faszit egy üres sörösüveggel, én csavartam ki a kezéből az üveget...Ő ilyenkor nem normális...
Wenford kicsit lecsillapodott, de a lenti kiabálások és kétségbe esett hangok felkavarták. Időközben Frankie már lent termett a föld szinten, ahol a lány feküdt és várta a mentők, valamint a rendőrség megérkezését.
Frankie szeme szigorúan villogott, ahogy végig nézett a rémült tömegen, akik mind azt találgatták, ki is dobhatta le a poharat. Fent nem volt túl nagy a tömeg, de éppen elegen voltak ahhoz, hogy ne lehessen egyértelműen azonosítani. Sokan viszont azt állították, a pohár a korlátra volt állítva és csak véletlenül esett le. Mindenesetre, Frankie úgy járt-kelt az emberek között, mint egy önjelölt igazság osztó. De bizonytalan járása tudatta mindenkivel, hogy már nem egészen józan. Sustorgás követte az útját.
- Csend legyen ! Fogja be mindenki ! - ordította az embereknek ingerülten.
- Ki dobta a lányra az üveget ? - kérdezte fennhangon. Csend lett persze, hiszen a tettes nem a tömegben volt.
- Lehet, hogy baleset volt...- szóltak páran hátulról.
- Na persze. Addig nem megyünk el innen, amíg ki nem derül, hogy ki tette ezt ezzel a szerencsétlennel ! - kiabálta Frankie és a vérző fejű, nyöszörgő fiatal lányra nézett. Magában meg jót mosolygott és élvezte, hogy senki sem gyanít róla semmit és mindenki mint megmentőre néz fel rá. 
Wenford azonban nem bírta ez tovább. Az igazság érzete, ami főleg józan állapotában nagy volt, nem hagyhatta tovább ezt a kétszínű szemétkedést. Már nem látott a dühtől, az idegesség szinte megbénította. Lerontott az emeletről és nekiugrott Frankie-nak.
- Te voltál az, te bunkó, te szemét fasz ! Mit játszod meg magad ! - ordította és egy másodpercre találkozott a tekintetük. Frankie öntelt és alkoholtól elködösült tekintete és Wenford józan, rémült szemei.
Frankie megdöbbent barátja kifakadásán, de aztán ellökte magától Wenfordot és teli torokból nevetni kezdett.
- Én voltam ? Ez egy aljas rágalom ! Látta valaki, hogy én voltam ? Na, látta ? - és végig pillantott a csodálkozó embereken. Senki nem szólt semmit, mert talán senki nem tudott mit hozzá fűzni az egészhez.
- Látod, senki nem látott semmit sem. Biztos baleset volt, egy ostoba, érthetetlen baleset ! Felfogad ?! Baleset ! - tagolta a szót Frankie. Wenford pedig undorodva emelte le róla a kezeit. Abban a percben egy szánalmas féregnek tartotta Frankie-t.
Frankie a földön fekvő, zokogó lányra nézett.
- Én...sajnálom...Remélem hamar felépülsz...- motyogta, majd részeg ábrázatával vissza tántorgott az emeletre.
A sajnálata persze csak addig tartott amíg el nem hagyták a kocsmát. A környék éjszakai csendjét Frankie üvöltözése verte fel.
- Figyeltétek, milyen nagy voltam ! Nem számít semmi sem ! Gazdag leszek és mindent megtehetek !
Rat, Tommy és Fun boy egy emberként kiabáltak rá.
- Pofa be !
Wenford is hányni tudott volna tőle, mocskosnak érezte magát, hogy a társaságában kell lennie és alig várta, hogy haza érjen.
Az az este furcsa érzéseket ébresztett Wenfordban. Belegondolt, mi lett volna, ha a lány meghal, és bebizonyosodik, hogy Frankie dobta ki azt a poharat az emeletről ? Ki mosta volna ki a szarból ? Így is csoda volt, hogy nem indult eljárás az ügyben, de a lány nem tett feljelentést. Állítólag azért, mert a szervezetében nem kevés mennyiségű party drog volt és mindenki betudta annyival, hogy rosszkor volt rossz helyen.
Szóval az az éjszaka jelentősen változtatott Wenford élet szemléletén. Átsuhant az agyán, milyen lehetett a lánynak, vagy milyen lehet a halál közelében lenni. És megborzongott tőle. Ő élni akart. Most már nagyon is.
Aztán következett a nagy sokk, az igazi halál. Wenford álmaiban sem gondolta volna, hogy ilyen borzalmas, nyers, valóságos és pont azt támadja meg, akiről feltételezni sem merte volna.

Ha elvész a kontroll...

Másnap reggel Frankie ünnepélyesen közölte a fiúkkal a hírt.
- Steelsenék megvették a bárt. Jövő év elejétől az ő vezetésük alá kerül az egész kóceráj. 
Wenford, Tommy, Rat és Fun boy vegyes érzelmekkel fogadták Frankie bejelentését. Rat szóhoz sem jutott, Tommy is csak szótlanul csóválta a fejét, Fun boy idiótán visongott és Wenford is eleinte csak bámult ostobán Frankie-ra.
- Ez komoly ? Tényleg megvették ? - kérdezte és szavaiban az irigység keveredett az áhítattal és a hitetlenséggel.
- Igen. Frankie Azzurro, ez a kis szürke hétköznapi alak eladta a bárját a nagy Steelsenéknek ! Ez az hapsikáim, elértem amit mindig is akartam ! - örömködött Frankie.
- Mit is akartál ? - kérdezte Rat.
- Meggazdagodni ? - találgatott Tommy.
- Ez jelent nekem mindent srácok ! Este ünneplünk ! De persze nem ebben az ótvar kuplerájban ! Van egy klassz kocsma a belvárosban, remélem mind velem tartotok. Minden kört én fizetek ! - jelentette ki Frankie. A dolog ellen senkinek sem volt kifogása. Wenford sem tiltakozott, főleg az ellen, hogy Frankie állja mindenki fogyasztását, ő már le volt égve, pedig egy fontot nem költött piára vagy más ártalmas dologra. A bár aznap hamarabb zárt és este 9 körül mentek az említett szórakozó helyre az elegáns belváros szívébe. A hely, tényleg baromi jól nézett ki, lennt volt a hatalmas bárpult, zenegép, tánctér, fennt a galérián pedig az asztalok. Ide ültek a fiúk. Frankie kezdésképp mindenkinek rendelt egy korsó sört, Wenfordnak még ellenkezni sem volt ideje, az ital máris előtte habzott. 
- Nahát micsoda úriember, mindig így kéne Frankie. - bólogatott Tommy.
- Ez kurvajó ! - ismerte el Rat is.
- Fiúk, most véget ért egy szakasz az életemben, mától új életet kezdek, semmi feszkó, csak a pia, csak a nők. Innentől lesz a jó. - mondta Frankie. Wenford szánakozva nézett rá. Új élet mi ? Aztán majd te is annyit szenvedsz, ha le akarsz szokni...Frankie észre vette, hogy csak ül a söre felett.
- Na mi az, te nem iszol ?  kérdezte. Wenford előbb ránézett, majd a korsó sörre.
- Leszoktam az ivásról. Jó pár napja színjózan vagyok. - mondta komolyan.
- Egy korsó sör azért csak nem árt meg, ne legyél ünneprontó. - morgolódott Rat. Wenford félre tolta a korsót.
- Kösz most tényleg kihagyom...
Frankie felháborodott.
- Jaj nehogy a csajod megtudja ! Áh, nyápic alak vagy te, kibaszott nyápic ! Na de te tudod, ide azzal a sörrel ! - ezzel maga elé kapta a sört és szinte egy szuszra megitta. Mindenki döbbenten bámult rá.
- Ez az ! Éljen az új élet ! - üvöltötte aztán Fun boy.
Azon az estén Frankie tényleg megitta a magáét. A sörök után márkás röviditalok következtek, majd ismét sör, aztán megint tömény pia. Éjfél körül Frankie már rendesen be volt állva. Ordítozott és kivetkőzött magából. A többiek hol röhögve, hol csodálkozva nézték, mert ennyire lerészegedve még nem is látták.
- Hé, hol vannak a piáim ? Miért van itt ez a sok üres pohár ? - csattant fel a rengeteg üresen álló pohár láttán.
- Azért üresek, mert mindent kiittál belőlük cseszd meg. - forgatta a szemeit Fun boy.
- De minek vannak itt ? Kinek kellenek üres poharak ? Le velük ! - kapott fel egy korsót Frankie, aztán a keze megállt a levegőben és a fiúkhoz fordult.
- Öhhm...sose igyátok le magatokat részegre ! A múlt héten az egyik vendég ott esett össze a kocsmám padlóján. Alkohol mérgezés vagy mi, aztán észhez tért és sugárban lehányta a falat. Nekem kellett haza cipelnem, mert ha nem teszem még most is a saját hányásában fetrengene. Jól bebaszott a részeges disznója..
- De te is...- jegyezte meg halkan Tommy.
- Hogy mondtad Tommy ? - pislantott rá Frankie, majd mivel senki nem szólt egy szót sem, folytatta a szánalmas monológját.
- Azt mondjátok hogy be vagyok rúgva ?! Lófaszt ! Én teljesen észnél vagyok, csak kicsit sok itt a felesleges pohár. Na le ezzel a nyamvadt korsóval. - és Frankie áthajította az üvegpoharat az emeleti fakorláton. Pont a táncolók közé.

A szex tüzében égni...

Sok szeretettel drága olvasómnak, aki nem felejt el kommentelni. Köszönöm!!!

Fun boyt már nem látta sehol, kitudja, talán megunta és hazament, de lehet, hogy megsértődött. Mindez most nem nagyon érdekelte Wenfordot. Kért egy üveg olcsót töményet, két doboz sört és már indult is. Susy a disco előtt várta a falnak dőlve, semmibe meredő szemekkel, immáron tényleg elkenődött szemfestékkel és kócos frizurával. Wenford oda nyújtotta neki az egyik sört, Susy bizonytalan kezekkel fogta meg a dobozt és igyekezett felbontani, de sikertelenül.
- Bassza meg, olyan részeg vagyok, hogy alig látok. - panaszkodott nevetgélve. Wenford segített neki felbontani a sört.
- Majd a fal mellett megyünk. - nevetett fel ő is és a homályos világításban kezdett a fal mentén tapogatózva botladozni, közben igyekezett az italok épségére is ügyelni. Susy ott volt a nyomában és irányította merre menjen.
- Mindjárt oda érünk...azt hiszem...Tökre kínos vagyok mi ? - viháncolt tovább és csak akkor fogta be a száját, mikor bele kortyolt a sörébe. Sötét, sejtelmes éjszaka vette őket körül.
Wenford mosolyogva rázta a fejét. Számára nem volt zavaró Susy viselkedése. És különben sem vághatott volna semmit a lány fejéhez, hiszen ő is eléggé ittas volt.
- Egyáltalán nem...
- Ja persze, ezt csak úgy mondod. - legyintett Susy.
- Ez az igazság. Semmi bajom veled. De váltsunk témát, említettem már, hogy börtönben ültem és vagy tizenegy hónapja nem voltam nővel ? - kérdezte Wenford, miközben majdnem megbotlott a kövekben.
Susy megtorpant és először döbbent fejet vágott.
- Miért álltál meg ? - pillantott hátra Wenford és ő is lecövekelt egy helyben. Susy hirtelen vidáman ordítozni kezdett.
- Tizenegy hónapja ? Wow, az nem semmi barátom ! Tudtam ma reggel, mikor felkeltem, hogy nem mindennapi dolgok történnek majd velem és igazam lett, mert megismertelek és már most látom, hogy ez egy durva éjszaka lesz ! És romantikus is, a maga módján. 
- Romantikus ? Úgy véled ? - húzta fel a szemöldökét Wenford.
Susy erre nem válaszolt, magához húzta a meglepődött Wenfordot és hosszan megcsókolta. A kéjes érzések úgy törtek fel a fiúban mint valami vulkán, egy másodperc után érezte magán a nemi vágyat.
- Igyekezzünk a lakásodra ! - nyögte a lány szájába, mire Susy engedelmesen bólogatott és folytatták a haza utat. Susy tényleg nem lakott messze, bár az alkoholos befolyásoltság kissé lassította őket. Egy sokemeletes, omladozó ház ajtaján mentek be. Lerobbant lépcsőház fogadta Wenfordot és dohos szag. Felkattintotta az ajtó mellett lévő villany kapcsolót.
- A negyediken lakom ! - közölte Susy a lépcsők felé imbolyogva. A lift éppen akkor érkezett meg üresen a földszintre.
- Menjünk inkább lifttel ! - ajánlotta Wenford és szabályosan bezuhant a nyitott liftajtón. Susy harsány nevetésben tört ki.
- Ez nem vicces, majdnem össze törtek a piáim. - gondolkodott hangosan Wenford. Susy belépett a liftbe és megnyomta a gombot, mire a szerkezet elindult. A lány Wenford mellé ült és üres sörös dobozával játszadozott.
- Fantasztikus ez az este ! - mondta.
- Tényleg az. - biccentett Wenford és felbontotta az üveg töményet. Valami émelyítően édes likőr volt, de jobb híján megtette. Susy nézte, ahogy Wenford pár kortyot iszik az italból, majd csábosan elmosolyodott.
- Tetszem neked Wenford ? Kívánsz ? 
Wenfordot elborította az izgalom. Gyorsan lerakta maga mellé az üvegeket és a száját a lány szájára tapasztotta.
- Akarlak Susy, kívánlak ! - bizonygatta és hogy szavainak nyomatékot adjon Susy kezét a farmernadrágjához húzta, ahol már jól lehetett érezni, mennyire szeretné a lányt.
- Wow...Teljesen bepörögtél. De azt hiszem én is...- vihogta Susy és ismét csókolózni kezdtek. A lift hamarosan megállt a negyedik emeleten. Kikászálódtak és Susy a lakás kulcsa után kutatott. Wenford addig sem vesztegette az időt, nagyokat kortyolt az italból és már nem is zavarta, hogy olyan édes ízű. A lakás ajtó végre kinyílt. 
- Gyere be ! - tárta szélesre Wenford előtt az ajtót a lány. Wenford besétált, Susy pedig kulcsra zárta az ajtót. Egy picike előszobában találta magát, ami teljesen olyan volt, mint az albérletében lévő. Susy az egyik ajtó felé ment, Wenford követte. A lány villanyt gyújtott és bántóan éles fény árasztotta el a helyiséget.
- Nos, ez a nappali. - mutatott körbe Susy. Aprócska kis szoba volt, piszkos ablakokkal, régi bútorokkal, rózsaszín falakkal, amiket már kikezdett a penész. 
- Nappali ? - értetlenkedett Wenford.
- Vicceltem. Ez az egy szoba az életterem. A birodalmam. Hát így élek én. De nem lesz mindig így, egyszer kitörök ebből. Esküszöm.- legyintett szomorúan Susy. Wenford nem tudott mit hozzá fűzni a lány szavaihoz, annyira nem ismerte eléggé, hogy véleményt alkothasson róla és mivel hasonlóan lepukkant helyen lakott, nem nagyon tudta mivel vígasztalni. Válasz helyett ivott még egy kicsit az italból. 
- Kibaszott pia. Alkoholista vagyok, újra ! Lehet hogy nem leszek valami nagy szám az ágyban...- morgolódott. Susy ledobta a táskáját az egyik fotelbe és kilépett a magassarkújából. 
- Dehogynem...- mondta bizakodóan, majd Wenfordhoz sétált, és fura szemekkel méregette. Wenford nem tudta mire gondol, de nem is volt ideje és lehetősége agyalni ezen, mert a következő pillanatban a lány olyan erővel lökte a falnak, hogy az ital egy része kilöttyent. Wenford gyorsan a szekrényre rakta az üveget és hevesen csókolózni kezdtek. A fiú valamilyen ismeretlen oknál fogva a börtön büntetés előtti lányokra gondolt. Talán mert, olyanok voltak mint Susy, szépek, fiatalok és őrülten szenvedélyesek. Mindig ők kezdeményeztek, nem kellett könyörögni nekik semmiért és mindenben benne voltak. Igazából pont annyira vették komolyan a dolgokat, mint Wenford. Aki mindent kipróbált velük, amit csak akart. 
Susy egy másodpercre megállt a csókáradatban. Wenford nem tudta, hirtelen mit akar, de a lány csak a felsőjétől szabadult meg és ott állt előtte immáron csupasz felsőtesttel. A látvány igencsak izgató volt, Wenfordnak még a hangja is elcsuklott izgalmában.
- Kurva életbe, imádlak ! - csóválta a fejét és ismét csókolni kezdték egymást. Szédülésig. Wenford észre sem vette és már az ágyként funkcionáló matracon feküdtek, gyorsan lehúzva egymás és saját ruháikat. Ajkaik úgy forrtak össze, mintha sosem akarnának szétválni. Wenford pedig azt hitte már elfelejtette a szeretkezés módját és gyönyörét, de rá kellett jönnie, ez nem igaz. Ugyanúgy tudott örömet adni mint régen, ráadásul Susy nagyon profi módon csinálta és simán kihozta belőle az állatot. Nem volt szemérmes, minden gondolatát valóra váltotta és minden egyes mozdulata közelebb vitte őt a beteljesüléshez. Ami öt villámgyors perc múlva tört rá és elképesztően jó volt ismét átélni. Miután az extázis jól ismert, kielégítő érzése végig cikázott a testén, Wenford izzadtan és holtfáradtan dőlt le a matracra. Ez szenvedélyes volt, nem kétség. 
Susy levegőért kapkodva bújt hozzá.
- Norman Wenford, te kibaszott jó fej vagy ! - suttogta csodálattal a hangjában. Talán ez volt az a romantika kettejük között, amit a lány korábban említett? Wenford nem tudta, így csak mosolygott és hallgatott. Susyt pár perc múlva elnyomta az álom, Wenford megvárta, míg szíve ismét normális ütemben kezd verni és még megitta a szekrényen hagyott felbontott üveg italt. Aztán ő is elaludt. Úgy ahogy volt. Boldogan. Meztelenül. Részegen.

Egész éjjel

Köszönöm a kommentet :) :)

Az italozás elég hamar megtette a hatását, mindannyian durva szintre kerültek a sörök folyamatos fogyasztásától. Csak ültek ott a bárpultnál üvegekkel körülvéve és hol beszéltek, hol pedig a semmibe révedtek.
- Két bajom van fiúkák. Az első, hogy már megint berúgtam, a második, meg hogy pisálnom kell. - jelentette ki fennhangon Susy és nevetett saját magán.
- Ki a fasz tart vissza ?! - dünnyögött maga elég bámulva Fun boy.
- Azt hiszem ki is megyek, de ne lépjetek le, itt várjatok. - kászálódott le a székről Susy és a WC felé bukdácsolt. Wenford Fun boyhoz hajolt.
- Kurva jó nő...Nem is mondtad, hogy ilyen ismerőseid vannak....
- Ez kurva jó ?! Ne, Wenford ! Ne kövesd el azt a hibád, hogy felszeded ezt a csajt ! Te nem ismered Susy Andrews-t igazán. A szíve jégből van, a mája pedig fehér...- vágott Wenford szavába Fun boy, de Wenford legyintett.
- Szerintem inkább te nem ismered, én viszont szeretném jobban megismerni. Rettentően izgatott vagyok ! - mondta felpörögve és testének minden részén vibrálást tapasztalt.
- Látom, nem értesz. Mondok neked valamit. Ez a nő egy orbitális ribanc, akinek nincsenek érzései. A bandából egyedül velem nem kefélt, de amúgy mindenki, a csapat összes férfi tagja átment ezen a hülye kurván ! Hallottad, nem szégyelli azt sem, hogy táncolt...- hadonászott Fun boy, de nem volt hatással Wenfordra.
- Nem érdekel, mit csinált ! Most itt van, egyedül van és ez a fő ! - erősködött.
- Nem fogod fel ugye ? - csóválta a fejét Fun boy és nagyos húzott a sörös üvegből.
- Egyáltalán nem izgat a múltja. Nekem is van, méghozzá elég sötét. És hogy őszinte legyek a véleményed sem érdekel, finoman fogalmazva, leszarom. Most megyek és megkeresem Susyt ! - Wenford előkotort a zsebéből egy cigarettát és rágyújtott.
- Látom, hiába tépem a számat ! Elszállt veled a valóság, de teljesen ! Berúgtál ! Te hülye fasz ! - ordibált megbántódva Fun boy. Wenford felkapta a pulton heverő sörös üveget és szó nélkül eltűnt a lézerfényes teremben. A disco teljesen tele volt táncoló emberekkel. Wenford ide-oda ténfergett, de Susyt sehol sem látta. Káromkodott a cigijét szívva és csak nézte a tömeget, a sok ismeretlen embert, miközben magában azt gondolta, ezt elcseszte, sosem találja meg a lányt. De aztán hirtelen meglátta. Ott állt a tánctér szélénél a korlátoknál. Wenford arca felragyogott és oda sietett hozzá.
- Hol voltál ? - kérdezte, amint a lányhoz ért.
Susy elmosolyodott, de kissé kókadozott az italtól.
- Á tudod, kettesben akartam lenni veled, mert Fun boy olyan hülye, hogy nem veszi észre, ha fölösleges egy társaságban.- felelte.
- Alig találtalak meg...- mondta Wenford kicsit szemrehányóan, de Susy vállat vont.
- Azt gondoltam, vagy annyira kreatív, hogy ha meg akarsz találni ez sikerülni is fog. És látod, így is történt. - igazgatta meg a haját.
Wenford egyenesen Susy szemeibe nézett. Erőtlenné vált a lány gondosan kifestett tekintetétől. Eldobta a cigi csikket.
- Hát most itt vagyok. Kettesben veled. - motyogta zavartan.
Éppen egy lassú dal kezdődött. Susy szeme felcsillant.
- Jössz táncolni ?

- Én nem tudok...- rázta a fejét Wenford. De Susy makacskodott.
- Jaj, csak gyere, nem kell semmit csinálnod, majd én vezetlek. - és megragadta Wenford egyik kezét, majd a táncolók közé húzta.
Wenford megdöbbent, majd melege lett és remegni kezdett, ahogy a lány átölelte. Érezte finom illatát és bőrének selymességét, ahogy hozzá simult. Egyik kezével átölelte a lányt, bár kissé ügyetlenek voltak a mozdulatai, másikban az italos üveget tartotta. Roppant különösen érezte magát, soha nem táncolt még nővel, neki ez az egész randevúzás kimaradt az életéből. Számára idáig csak a néhány mondatos párbeszéd és az utána következő gyors szex volt ismeretes. Pár másodpercig némán táncoltak.
- Jaj olyan régen nem találkoztam már ilyen sráccal mint te, Norman...Te igazi férfi vagy ! - suttogta Susy és egyik tenyerét gyorsan csúsztatta lefelé. Egyenesen Wenford hátsójára. Wenford valami jelre várt, egy kósza érintésre, egy elejtett mondatra és most, hogy ez történt vele, úgy érezte, nyert ügye lehet Susynál. Az ereiben lüktetett a vér és felvillanyozódott az érintéstől. Susy kéjesen vigyorgott.
- És te ? Nem akarsz megfogni ? - érdeklődött.
- Dehogyisnem ! Csak egy pillanat, leteszem az üveget. - vágta rá Wenford és az egyik üresen álló asztalhoz ment. Ki itta a maradék italt az üvegből, aztán csak nézte a plafonon lógó disco gömböket. Ambivalens érzelmek kavarogtak a fejében. Mi a fene ez ? Bepörgött, vagy szerelmes lett ? Ehhez elég ennyi idő is ? Lehetséges, hogy most tényleg jókor volt jó helyen ? Persze nem akart sokáig elmélkedni, úgy érezte, ha jól csinálja, ez a nő még ma éjszaka az övé lesz. Gyorsan félre is rakta a szemérmet és vissza tántorgott Susyhoz.
- Már itt is vagyok, édes ! - mondta vágytól fűtött hangon és kezei vadul simogatták Susy melleit. A lány elégedetten bólogatott.
- Hm, látom nem vagy kispályás. Ezt szeretem ! Van kedved eljönni a lakásomra ? Csak öt perc innen !  - érdeklődött csábosan. Wenford alkohol gőzös agyában pedig csakis ezt akarta.
- Persze, persze ! Menjünk a lakásodra !  Csak előtte veszek pár üveg italt, oké ? - helyeselt Wenford lelkesen, majd elengedte a lányt.
- Az jó lesz. - bólintott Susy és kacér mosolyok kíséretében bocsájtotta útjára a teljesen felizgult Wenfordot, aki egyenesen a bárpulthoz ment. 

Ő itt Susy Andrews

Bocs a késésért. És köszönöm szépen a kommentet :)

- Na nyomás befelé ! - bökte oldalba Fun boy. Wenford feleszmélt.
- Ja...megyek. - mondta és elindult barátja után, aki közben egyfolytában magyarázott.
- Az összes csaj itt lesz szerintem, akit csak ismerek. Nagy formák, majd meglátod, mindegyik azt várja csak, hogy berakd neki ! - mesélte, miközben megigazította terep színű pólóját. Wenford is kiöltözött, ami nem volt túlságosan szokása, de ma kitett magáért, mert az alkalomhoz illő tiszta farmer nadrágot és piros-sárga mintás újonnan vásárolt pólót vett fel. Bent izgalmas kép tárult elé. Nem is hitte volna, hogy egy ilyen unalmas városkában lehet még pezsgés. A disco hatalmas tánc termében elég sokan voltak már. A zene hangos volt, a vibráló kék-sárga-narancs fények elöntötték a tágas teret. Wenford alig jutott szóhoz. Elámult mindenen, mintha életében most lenne ilyen helyen először, ami nem igaz, mert párszor már megfordult ilyen jellegű rendezvényeken, de igazából a rock zenét jobban kedvelte. Most viszont nagyon bejött neki amit látott.
- Kurvajó ! - ismételgette többször egymás után.
- Az hát. Én megmondtam ! De ráérsz még bámészkodni. Először igyunk valamit ! Gyerünk a bárpulthoz ! - invitálta Wenfordot Fun boy. 
- Ha te fizeted, jöhet. - vont vállat Wenford. Rövid lökdösődés után a bárpulthoz értek.
- Adj két üveggel abból az olcsó szarból ! - hajolt a csaposhoz Fun boy. A fickó a pult mögött bólintott és máris két nagy üveg sört rakott eléjük. 
- Fizetést kaptál ? - kérdezte Wenford barátja nagyvonalúságán elcsodálkozva.
- Á dehogyis ! Csak leszoptam két zsarut és azok adtak némi borravalót...- mesélte Fun boy, de Wenford nagyon bamba képet vághatott, mert rövidesen nevetve hozzá tette.
- Nehogy el hidd ! Nem igaz ! Az a helyzet, hogy van némi félre tett pénzem. - mentegetőzött és maga elé húzta az egyik üveg italt.Wenford követte a példáját és ő is elvette az italát. Bele ivott és elégedett arccal bólogatott.
- Nem rossz, sőt ez nagyon finom ! És magas az alkohol tartalma ! Vagy nyolc-tíz üveg ilyen és bebaszok, de úgy...- kiabálta túl a zenét. Fun boy erre nem szólt semmit, elterpeszkedve ült a bárpultnál és a tömeget pásztázta.
- Hé, hé ! A kicsi Fun boy ! El sem hiszem ! - sikított ekkor egy magas női hang. Fun boy hátra fordult és a vigyor lehervadt az arcáról. Sőt, úgy nézett a mögötte álló nőre, mint aki szellemet lát.
- Wow ! Te meg itt ?! Kicsi a világ. - csodálkozott száj húzgálva.
A nő bólogatott.
- Aha. Na, meg sem hívsz semmire ? - és válaszra sem várva letelepedett Fun boy mellé, aki nagyot sóhajtva a csaposhoz fordult.
- Még egy üveggel kérnék abból az előbbi löttyből ! - mondta válasz helyett. A lány Wenfordra pillantott és rögvest konstatálta, hogy Fun boy barátja lehet. De csak sejtelmesen mosolygott. Wenford is végig nézett rajta. A nő nem lehetett több huszonnyolcnál, szőkés vállig érő haja volt, egyszerű fehér vállpántos felsőt és farmer miniszoknyát viselt. A sminkje erős volt, a parfümje szintúgy.
- Fun boy, bemutatnál ? - kérdezte Wenford türelmetlenül. Fun boy idiótán röhögni kezdett.
- Ja...ez a tag itt Norman Wenford, ő pedig itt egy haver a régi bandából. Susy Andrews. 
Susy még mindig mosolygott.
- Norman Wenford...- ismételte meg az előbb hallottakat.
- De csak szólíts Wenfordnak. - nyelt le egy korty alkoholt Wenford.
- Oké. Tudod, én meg ez az angyal arcú Fun boy egy bandában vandálkodtunk annak idején. Istenem, azok a régi szép idők ! - nosztalgiázott Susy ábrándos szemekkel.
- Én személy szerint nem mennék vissza azokba az évekbe. Most sokkal jobb nekem. De te hogy a fenébe kerülsz ide ? - kérdezte Fun boy, mire Susy mesélni kezdett.
- Amikor te kiszálltál a csapatból, utána sorra léptek le a többiek is, mindenki a jobb élet reményében állt tovább. Én utolsó előttinek hagytam el a süllyedő hajót. Nem tudtam hirtelen hova menni, jobb ötlet híján az anyámnál laktam egy darabig, majd elmentem Liverpool-ba táncolni egy éjszakai bárba. De azt is meguntam és új esélyek után néztem. Már vagy két hónapja élek itt és tetszik...- mesélte Susy és szaporán iszogatott az italból, miközben gyakran Wenfordra sandított. Wenford a pultot támasztva hallgatta és nézte a lányt. Talán kicsit bele is feledkezett a nézésébe, mert Susy észre vette.
- Mit nézel ? - kérdezte.
- Téged.- felelte Wenford kissé zavartan.
Susy fájdalmas képet vágott és az arcához kapott.
- Te jó ég, elkenődött a szem festékem ugye ? Wenford gyengéden megfogta az egyik kezét.
- A festékednek semmi baja. Szép vagy. És azért néztelek. - mondta és csodálkozva tapasztalta, hogy remeg a hangja. Susy kislányosan felnevetett, de láthatóan jól estek neki Wenford szavai.
Fun boy idegesítően visítozott a háttérben.
- Wenford, te szentimentális farok ! Erre inni kell ! - és rendelt mindenkinek még egy üveg piát. Susy kihúzta a kezét Wenford tenyeréből és hitetlenkedő arcot vágott.
- Én szép...Na persze ! - és magába döntötte az előtte lévő még félig tele üveg tartalmát. Szinte levegőt sem vett úgy hajtotta le az italt. Wenford kissé meglepődve nézett Fun boyra, aki meg értetlenül csóválta a fejét.
- Kurva élet, micsoda alkoholista ! 
Wenford erre nem reagált semmit, inkább ő is ivott. Furcsa és izgalmas volt számára ez a lány, függetlenül attól mennyi italt fogyasztott. Nem az érdekelte. Izgalom töltötte be minden porcikáját. Annyira remegett a keze, hogy az italt is magára csepegtette. Nem tudta, hogy kell udvarolni, kedveskedni egy nőnek, de érezte, talán ő sem közömbös Susy számára. És ha működik a kémia, bármi lehetséges ezen az őrült éjszakán.

Én mondom haver, neked egy nő kell!

Köszönöm a kommentet :) :) 

Fun boy a lány kezébe nyomta az injekciós tűt és felállt az asztaltól. A lány csodálkozva bámult rá.
- Hova mész ? Akkor nem lősz be ?
- Kicsit később. Várj itt meg ! - mondta Fun boy és a kocsma kijárata felé rohant. Wenfordot a kocsma előtti lépcsőkön találta meg, éppen cigizett.
- Hé ember ! Nehogy már zokogni kezdj ! - ült le mellé.
- Ki zokog ?! - kérdezett vissza dacosan Wenford.
- Izé...Egész jól csókolsz és még mindig oké az ajánlatom, hogy szorosabbra fűzzük a barátságunkat. - mondta váratlanul Fun boy. Wenford nem tudta leolvasni az arcáról, hogy viccel e vagy sem, de őt a szégyen égette. Nem tudta mivel magyarázni a tettét. Egyszerűen megtette, mert jól esett, de tovább nem akart lépni.
- Kösz, kihagyom...- fújta ki a füstöt idegesen.
- Megkínálsz egy cigivel ? - kérdezte nem oda illően Fun boy. Wenford felé nyújtotta a dobozt és a fiú kiszolgálta magát. Rövidesen ő is füstölögni kezdett.
- Frankie miatt nem kell kiakadni. Ha valaki boldog, akár csak öt percre is, az őt kifejezetten zavarja. - árulta el.
- Nem az a baj, hogy Frankie egy tuskó, nem vártam tőle mást, igazából csak ez az egész...Kábszer buli vagy mi, közben meg sehol semmi. Az a csaj is hogy elhajtott...Pedig jó lett volna...A börtön óta nem voltam nővel...- Wenford nem is tudta megfogalmazni a dolog lényegét. Egyszerűen elege lett úgy mindenből. Fun boy erre vigyorogni kezdett.
- Ja, hát szex hiányod van ! - bólogatott üdvözülten, majd körbe nézett és titokzatos arccal folytatta.
- Elárulok neked valamit. Én életemben csak egyetlen egyszer keféltem...Az volt az első és ezidáig az utolsó...
- Hogy mi ?! Na ne már ! - röhögött fel Wenford és nem hitte el amit hallott. Fun boyról éppenséggel sok mindent el tudott képzelni, de hogy kis kezdő a témában, azt nehezen.
- De bizony. Szóval tizenhat voltam, vagy talán tizenöt, nem lényeg, de akkoriban egy randalírozó bandával töltöttem minden időmet és ezzel idegesítettem halálra az őseimet. Rongáltunk, gyújtogattunk, mindenféle ocsmány falfirkákat készítettünk és persze ment a kábulat. Egy éjszaka betörtünk egy lakásba, hogy kiraboljuk. Azt hittük, nem laknak benne, napok óta figyeltük és ezt gondoltuk. De tévedtünk, mert laktak benne .Valami család. És a lányuk éppen otthon volt. Egy tizenhét éves forma kis csaj. Ott találtuk a zuhany alatt. Persze nem hagyhattuk úgy ott. Az összes faszi a bandából átment rajta...
- Megerőszakolta ? - hökkent meg Wenford. Fun boy bólogatott.
- Igen. Nevezhetjük úgy is. Én nem akartam, még gyerek voltam, de a többiek egyből szívózni kezdtek velem, hogy gyáva vagyok és béna. Hát bebizonyítottam, hogy nem...Megtettem...de nem volt egy nagy szám. Kurva rossz volt olyan valakit megfektetni, aki tart tőled, aki undorodik és legszívesebben tövig mártana beléd egy kést, akinek látod a szemében a félelmet, miközben mozogsz rajta. A csaj nem csinált semmit. Igazság szerint sokkot kaphatott, de az is  lehet hogy legbelül élvezte...Persze ezt azért nem hinném...de ki tudja. Azután az éjszaka után valami darabokra tört bennem és felfordult a gyomrom, ha csak erre az egészre gondoltam, ha ránéztem egy nőre, vagy bármi ilyesmi. Nekem ez nem megy. Ha mégis beindulok, hát ott a kezem, elintézem. Ennyi...
- Haver. Ez súlyos...- Wenfordnak nem jött megfelelő szó a szájára, de nagyon megdöbbentette, amit Fun boy mondott.
- Sejtettem, hogy meglepődsz, de ez az igazság, ez van...- vont vállat a fiú.
- És mi van a pasikkal ? Azokhoz sem vonzódsz ? - kérdezte egy kis csönd után Wenford. 
- Fene tudja...És mi az ábra veled ? A kaptárban biztos volt pár akciód. - tért ki az egyenes válasz alól Fun boy, miközben Wenford észre vette, hogy kicsit elpirult. Talán volt abban valami, hogy a saját neméhez vonzódik. 
- A börtön...hát...ha arra vagy kíváncsi, meg dugtak e nagy farkú sittesek és hogy élveztem e, a válaszom nem. De ott nagyon kellett vigyázni magamra. Persze nem tagadom, elkövettem ezt-azt, ami után feltettem magamnak a kérdést, melyik csapatban játszom tulajdonképpen. De soha nem hajoltam be senkinek. Ezzel pedig a témát lezártam. - mondta szűkszavúan Wenford. Nem szeretett azokra az időkre emlékezni. A börtön hideg és kemény fekhelye mintha még mindig nyomta volna a hátát, és mintha még mindig érezte volna a kiéhezett cella társai pillantását. Fázni kezdett ettől. Tudott volna még miről mesélni az életét illetően, de nem akart. Ő nem tudott csak úgy megnyílni, mint Fun boy, aki lazán előadta a zűrös sztoriját. Egy darabig hallgattak és szívták a cigarettákat, majd Fun boy törte meg a némaságot.
- Figyelj...Ha annyira izélni akarsz elvihetlek a discoba. 
- Disco ? - vágott Fun boy szavába Wenford. 
- Naná. Miért, szerinted ebben a lepukkant városban csak Frankie Azurro ótvar kocsmája van ? Lószart ! Lehet itt máshogy is szórakozni. Elviszlek a discoba, ott majd tutira felszedsz valami nőt, van pár csaj aki némi pénzért, de lehet, hogy ingyen is elmenne veled. Pénteken elmegyünk oda. Rendben ? - nézett Wenfordra Fun boy, aki buzgón bólogatni és vigyorogni kezdett.
- Kurvára ! Pénteken ! 
A disco volt Wenford egyetlen reménysége, nem csoda hát, hogy nagyon várta. Végre, lett egy kitűzött célja, lettek tervei, még ha nem is hosszú távra. De még előbb végig kellett küzdenie magát a hétköznapokon. Frankie nem firtatta, miért csókolta meg Fun boyt és Rat meg Tommy sem tudtak meg semmit. A napok először kegyetlenül lassan vánszorogtak, de a hét közepe felé szinte szállni kezdtek. Wenford észre se vette és már be is köszöntött a péntek. Ő pedig ott állt a disco fényekben úszó bejáratánál, bentről hangosan szólt a zene. Körülöttük özönlött befelé a tömeg.

Csajoznék...

Új rész, kommentelni ér :)

- Nos...Nem tudtam eddig...De ha fizetnek a piákért, itt nagyjából azt csinálnak amit akarnak...- mondta Frankie egy kis idő elteltével.
- Amit akarnak ? - vágott csodálkozó arcot Wenford.
- Feltéve, ha nem lesz tömeg szex és nem verik szét az asztalokat a székekkel. Ez van haver. Én a vendéglátásból élek, az ilyen faszságokat engednem kell nekem is, különben felkopik az állam...- magyarázta Frankie, aztán vissza vette magához a törlő rongyot és törölgetett némán tovább. Wenford pedig be is érte ennyivel. Frankie már kicsit bele törődöttnek látszott ilyen téren, nem izgatta különösképpen a most napvilágra került esti össze jövetel sem. Talán már túl sokat látott, tapasztalt ő is.
A kocsma este 7-re teljesen kiürült, eltűntek az állandóan ott lebzselő piások, így Frankie haza küldte Wenfordot, aki roham léptekben sietett az albérlete felé. Nem akart sokáig otthon dekkolni, csak a tegnap megmaradt alkoholt döntötte magába szomjasan, bár mire mindent megivott bele telt egy kis időbe, de még így sem volt elkésve és legalább a hangulata emelkedettebb lett tőle. Magára vette jobbik nadrágját és egy tiszta pólót, aztán indult is. A kíváncsiság majd szétvetette és kusza gondolatok vertek tanyát mámoros fejében. A bejárati ajtóban akadt össze Chelsea-val, aki épp akkor érkezett haza. Lerakta tele bevásárló szatyrait és csodálkozva nézett Wenfordra.
- Szia. Hát te, hova mész ? - kérdezte kedvesen mosolyogva.
- Szia...Én...a kocsmába vissza. - felelte Wenford zavarodottan.
- Túlóra ? - vágott együtt érző képet Chelsea.
- Ja nem...tudod...lesz ott egy jó buli...nem akarsz esetleg eljönni ? - érdeklődött Wenford, de magában azt gondolta, mekkora seggfejség volt tőle ilyet kérdezni, Chelsea nyilván nem az a fajta csaj, aki egy lerobbant kocsmában múltja az idejét mindenféle pusztulat alakokkal. Meg aztán ha mégis eljönne, biztos meg lenne a véleménye ha látná, hogy nem csak alkohol, hanem bizony a kábítószer is fontos szerepet játszik az estén.
Sejtése beigazolódott. Chelsea legyintett és a fejét csóválta.
- Ó, köszi, de nem. Menj csak egyedül. És persze érezd jól magad ! - tette még hozzá.
- Oké. - és Wenford már indult volna, de Chelsea megfogta a kabátja ujját.
- Jaj, amíg el nem felejtem. A múltkor túl sok lakbért adtál...
- De hiszen mondtam már, hogy tekintsd kauciónak...- vágott a lány szavába Wenford. Chelsea azonban makacsul rázta a fejét.
- Nem, szó sem lehet erről. Itt a maradék pénzed. - és ezzel Wenford tenyerébe nyomott némi pénzt. Egy pillanatra egymáshoz ért a kezük és Wenfordot forróság járta át, úgy érezte, mintha áram ütötte volna meg. Talán csak a sok italtól, kitudja, de felettébb jó volt ezt tapasztalni.
- Hát akkor kösz. Én megyek is, de még meggondolhatod magad, hogy velem gyere...- pillantott ismét a lányra, de tudta hogy az újból nemet mond majd.
- Most nem, de biztos jól bulizol nélkülem is ! - bólintott Chelsea, majd szatyrait felkapva befelé indult a lakásba. A keskeny ajtó nyílásban a testük akaratlanul is egymáshoz préselődött. Ettől Wenford izgatott lett. Így indult el a kocsmába, gerjedelemmel vegyes részegséggel. Alaposan leesett az álla, amikor valamivel 8 óra után belépett a kocsmába, mert egy egészen más kép tárult elé, mint amit mindennap látott. A hely tele volt ismeretlen fiatalokkal, szólt valami zene is és gyér fények világították be a helyiséget. Frankie elcsodálkozott, mikor meglátta Wenfordot a bárpulthoz lépni.
- Hát te mit keresel itt ?! - kérdezte döbbenten.
- Tisztelet beli meghívott tag vagyok. - vigyorgott Wenford.
- Hagyd ezt a rizsát, meg akarsz borulni, ugyanúgy mint ez a sok idióta itt körülötted. Adjak valamit inni ? - érdeklődött flegmán Frankie.
- Talán egy doboz sört.- bólogatott Wenford. Frankie kivett egy sört a hűtőből és oda nyújtotta felé.
- Egészségedre. - húzta el a száját. Wenford nem értette, min van úgy ki akadva, éppen ő magyarázta neki délután, hogy aki fizet, az itt azt csinál amit akar...vagyis majdnem.
- Köszi. A srácok hol vannak ? - kérdezte Wenford néhány korty sör után.
- A hátsó asztaloknál.- mutatott a legmesszebb lévő és egyben leghomályosabb sarokra Frankie. Wenford felkapva a doboz sörét arra indult. A zene dübörögve szólt, néhányan táncoltak, olyan volt az egész mint valami disco klub. Semmi sem emlékeztetett kábítószeres bulira. Az alig világító fény sejtelmesen beborította a termet, különleges hangulatot kölcsönözve neki.
- Hé, Wenford ! - Tommy vigyorgott rá az egyik asztalnál. Wenford oda ment hozzá.
- Szia. Hát te is itt ? - lepődött meg Wenford.
- Még szép ! Tele a bár kurvákkal, itt a helyem ! - mondta Tommy és meglepően csengett ez az ő szájából.
Wenford végig futtatta a szemét a kocsmában flangáló lányok sokaságán. Mindenfélék voltak, szőkék, vörösek, feketék, kihívóak vagy éppen szolidabbak, táncolók, vagy csak egyedül üldögélők.
- Ma este én is akarok egyet. - jelentette ki. 
- Na ezt rögtön gondoltam is ! - nevetett fel Tommy.
- Kit ajánlasz ? - kíváncsiskodott Wenford, mert barátja elég ismerősen mozoghatott az ilyen jellegű össze jöveteleken.
Tommy végig nézett a tömegen, majd szakértő arcal válaszolt.
- Esetleg ott...azt a csajt nézd ! Tök egyedül van és nem is olyan rossz a kinézete. Jó kis ribi lehet. Menj oda hozzá és mutass neki valami jót ! - tanácsolta Wenfordnak. Aki első másodpercben elbizonytalanodott. Olyan régen nem törődött ilyen dolgokkal ! És nem is volt az ismerkedésben nagy tapasztalata. Soha nem olyan közegben mozgott, ahol szükség lett volna a csajozós szövegekre, vagy udvarlási szokásokra. Legtöbbször a lányok találták meg őt és nem fordítva. Odamentek hozzá és többnyire nyert ügyük volt, mert Wenford nem válogatott, neki teljesen mindegy volt hogy milyen a haja, az alakja, vagy hány éves, talán ezért is volt túl huszonkét éves korára annyi semmit mondó, felejthető numerán.
Aztán persze győzött Tommy érvelése. Ezt is ki kell próbálni, egyszer, talán jól sülhet el. Tommy töltött magának egy pohár italt az asztalról, talán whiskyt.
- Na, lesz valami vagy sem ? - vigyorgott huncutul. Wenford bele ivott a sörébe, ebből merítve magának bátorságot.
- Bízd ide ! - bólintott elszántan és elindult a lány felé. Az éppen cigizett. Fekete kócos haja volt és lila vállpántos ruhája, ami jól állt a vékony alakjához, kiemelte kicsi, hegyes melleit. Unott képet vágott, nagyon nem tetszett neki a program. Wenford vett egy nagy levegőt és az izgalomtól, valamint a hangos zenétől dübörgő szívvel megszólította az ismeretlen csajt.
- Szia ! Na, hogy érzed magad ? Jó az este ? - kérdezte kicsit elcsukló hangon. Nagyon magabiztosnak és lazának akart tűnni, bár úgy érezte, inkább marhára nevetséges.
- Szarul. És ez egy irtó tré buli. - mondta a lány, de rá sem nézett Wenfordra, aki viszont annál inkább végig mérte és kezdett neki bejönni a látvány.
- Az én nevem Norman Wenford. Hívj csak Wenfordnak. - mutatkozott be, de a lány még most is csak úgy fél szemmel tekintgetett rá és lenéző undor volt a szemében, amit Wenford is érzékelt, de nem engedte elhatalmasodni magán a bizonytalanságot. Úgy döntött elő adja magát, nem játszik szerepet. Szókimondó lesz, ahogy általában. Lehet hogy bejön a lánynál a dolog.
- Biztos tudsz róla, hogy észbontóan nézel ki. Tíz méterről kiszúrtalak, jól be indítottál. Az a helyzet, hogy van egy ötletem, ha ennyire unod magad, esetleg félre vonulhatnánk valami csendes helyre...
- Mi van ? - a lány már rá nézett végre, de inkább elképedés volt az arcán, mint sem mosoly, vagy bíztatás.
Wenford folytatta, pedig volt egy sejtése, hogy el fogja szúrni. Hogy Tommy ember ismerete, úgy tűnt, csődöt mondott ezzel a lánnyal kapcsolatban.
- Nem kell túl ragozni, tudom jól, mit akarsz. Épp azt, amit én. Én pedig le szeretnék veled feküdni. Szóval hagyjuk az udvariassági köröket, volna kedved dugni ?! - és perverz vigyor ült ki az arcára, mint egy utolsó esélyként.