- Steelsenék megvették a bárt. Jövő év elejétől az ő vezetésük alá kerül az egész kóceráj.
Wenford, Tommy, Rat és Fun boy vegyes érzelmekkel fogadták Frankie bejelentését. Rat szóhoz sem jutott, Tommy is csak szótlanul csóválta a fejét, Fun boy idiótán visongott és Wenford is eleinte csak bámult ostobán Frankie-ra.
- Ez komoly ? Tényleg megvették ? - kérdezte és szavaiban az irigység keveredett az áhítattal és a hitetlenséggel.
- Igen. Frankie Azzurro, ez a kis szürke hétköznapi alak eladta a bárját a nagy Steelsenéknek ! Ez az hapsikáim, elértem amit mindig is akartam ! - örömködött Frankie.
- Mit is akartál ? - kérdezte Rat.
- Meggazdagodni ? - találgatott Tommy.
- Ez jelent nekem mindent srácok ! Este ünneplünk ! De persze nem ebben az ótvar kuplerájban ! Van egy klassz kocsma a belvárosban, remélem mind velem tartotok. Minden kört én fizetek ! - jelentette ki Frankie. A dolog ellen senkinek sem volt kifogása. Wenford sem tiltakozott, főleg az ellen, hogy Frankie állja mindenki fogyasztását, ő már le volt égve, pedig egy fontot nem költött piára vagy más ártalmas dologra. A bár aznap hamarabb zárt és este 9 körül mentek az említett szórakozó helyre az elegáns belváros szívébe. A hely, tényleg baromi jól nézett ki, lennt volt a hatalmas bárpult, zenegép, tánctér, fennt a galérián pedig az asztalok. Ide ültek a fiúk. Frankie kezdésképp mindenkinek rendelt egy korsó sört, Wenfordnak még ellenkezni sem volt ideje, az ital máris előtte habzott.
- Nahát micsoda úriember, mindig így kéne Frankie. - bólogatott Tommy.
- Ez kurvajó ! - ismerte el Rat is.
- Fiúk, most véget ért egy szakasz az életemben, mától új életet kezdek, semmi feszkó, csak a pia, csak a nők. Innentől lesz a jó. - mondta Frankie. Wenford szánakozva nézett rá. Új élet mi ? Aztán majd te is annyit szenvedsz, ha le akarsz szokni...Frankie észre vette, hogy csak ül a söre felett.
- Na mi az, te nem iszol ? kérdezte. Wenford előbb ránézett, majd a korsó sörre.
- Leszoktam az ivásról. Jó pár napja színjózan vagyok. - mondta komolyan.
- Egy korsó sör azért csak nem árt meg, ne legyél ünneprontó. - morgolódott Rat. Wenford félre tolta a korsót.
- Kösz most tényleg kihagyom...
Frankie felháborodott.
- Jaj nehogy a csajod megtudja ! Áh, nyápic alak vagy te, kibaszott nyápic ! Na de te tudod, ide azzal a sörrel ! - ezzel maga elé kapta a sört és szinte egy szuszra megitta. Mindenki döbbenten bámult rá.
- Ez az ! Éljen az új élet ! - üvöltötte aztán Fun boy.
Azon az estén Frankie tényleg megitta a magáét. A sörök után márkás röviditalok következtek, majd ismét sör, aztán megint tömény pia. Éjfél körül Frankie már rendesen be volt állva. Ordítozott és kivetkőzött magából. A többiek hol röhögve, hol csodálkozva nézték, mert ennyire lerészegedve még nem is látták.
- Hé, hol vannak a piáim ? Miért van itt ez a sok üres pohár ? - csattant fel a rengeteg üresen álló pohár láttán.
- Azért üresek, mert mindent kiittál belőlük cseszd meg. - forgatta a szemeit Fun boy.
- De minek vannak itt ? Kinek kellenek üres poharak ? Le velük ! - kapott fel egy korsót Frankie, aztán a keze megállt a levegőben és a fiúkhoz fordult.
- Öhhm...sose igyátok le magatokat részegre ! A múlt héten az egyik vendég ott esett össze a kocsmám padlóján. Alkohol mérgezés vagy mi, aztán észhez tért és sugárban lehányta a falat. Nekem kellett haza cipelnem, mert ha nem teszem még most is a saját hányásában fetrengene. Jól bebaszott a részeges disznója..
- De te is...- jegyezte meg halkan Tommy.
- Hogy mondtad Tommy ? - pislantott rá Frankie, majd mivel senki nem szólt egy szót sem, folytatta a szánalmas monológját.
- Azt mondjátok hogy be vagyok rúgva ?! Lófaszt ! Én teljesen észnél vagyok, csak kicsit sok itt a felesleges pohár. Na le ezzel a nyamvadt korsóval. - és Frankie áthajította az üvegpoharat az emeleti fakorláton. Pont a táncolók közé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése