- Hé Tommy ! Ember, merre vagy ? - ordította el magát Fun boy, de nem jött felelet.
- Lehet, hogy nincs is itthon, mi meg szétvertük az ajtóját. - jegyezte meg Rat.
- Lehet, de azért nézzünk szét. - ajánlotta Wenford és megindult a nikotintól sárgára színeződött szoba ajtó felé. Anie szipogva követte.
Az üvegen át szürkés-fehér fényt láttak, talán a tv fényeit. Wenford keze már a kilincsen volt, mikor Frankie megszólalt.
- Várjatok ! Azért kopogjunk előtte ! - szólt nagy komolyan.
- Az agyamra mész a kopogásoddal, mi vagy te, harkály ?! Ha Tommy itt lenne, már meghallotta volna, hogy berúgjuk az ajtóját. - legyintett Fun boy, de Frankie úgy csinált, mint aki meg sem hallotta barátja locsogását. Kopogott egyet, de semmi reakció nem volt. Anie nem bírta tovább.
- Az Istenért, mit szórakozunk itt ? Ez nem játék ! Nyissunk már be ! Félek ! - sírt fel kétségbe esetten. Wenford ránézett, majd Frankie-ra, és intett neki hogy nyissa ki az ajtót. Frankie engedelmeskedett, az ajtó recsegve-ropogva nyílt. Tompa puffanást hallottak, a macska állt velük szemben, nyávogott egy rövidet és kiszaladt a szobából.
- A macska legalább már megvan. - vihogott idétlenül Fun boy. Frankie óvatosan beljebb ment, a többiek szorosan a nyomában. Idegesítő félhomály volt a kis helyiségben, alig láttak az orrukig.
- Tommy ? Hol vagy ? - kérdezte furcsán megremegő hangon és tekintete végig pásztázta a sötét falakat, sarkokat.
Anie ekkor idegtépően felsikoltott, vérfagyasztó hangjára mind oda néztek. A lány a kanapé előtt térdelt, ahol Tommy is feküdt. Mind oda sereglettek köréje.
- Te jó ég, Tommy, haver, élsz még ? - hajolt Tommyhoz Frankie, majd segélykérően nézett a többiekre. A látvány sokkoló volt, Tommy teljesen mozdulatlanul hevert a földön, a szemei felakadtak, kezében a tv távirányítóját szorongatta.
- Valaki csináljon már valamit, én nem vagyok képes...- rázta a fejét Frankie és halott sápadt lett az arca. Wenford reszketve tette Tommy mellkasára a fejét, hogy hallhassa a szívdobogását, de nem hallott semmit. Anie felzokogott.
- Tommy ! Mondjátok, hogy él ! Mondjátok, hogy él ! - hajtogatta könnyek között.
Wenford akárhogy szerette volna kimondani, az egyszerű, felszabadító, rövid kis szót, nem tudta. A tény, mint villám csapás cikázott végig rajta. Halott ! Tommy halott !
- Meghalt ! - kiáltott fel és maga is megrettent a kimondott szavaitól.
- Oh Tommy...- sóhajtotta Fun boy és csak állt ott döbbenten, ahogy Frankie és Rat is. Wenford bizonytalan mozdulatokkal kelt fel a holt testtől és erős szédülés kerítette hatalmába. Akárhogy is akarta vissza fojtani, a szeméből erőszakosan előtörtek a könnyek.
- A barátom volt...- suttogta.
- És nincs többé...meghalt...- ismételgette a szavakat rezignáltan Rat. Anie sírva rogyott le Tommy mellé és egyre csak simogatta a fiú jéghideg arcát, annyira zokogott, hogy az egész teste vadul rázkódott bele. Wenford erőtlennek érezte magát, hogy vigasztalja, hiszen önmagának sem tudott vígaszt nyújtani. Elöntötte az izz

- Ti értitek ezt, mert én nem ! Hogy merte megcsinálni ?! Hogy mert meghalni ?! A rohadt életbe, Tommy meghalt ! Egy másik lehetőséget választott, egy új utat és tudjátok, lehet hogy ő tette helyesen ! Lehet, hogy mindnyájunknak így kellene tenni ! Igazad volt Tommy, én is azt akarom amit te ! Nincs miért, itt maradnom ! Nincs ! - nézett üres tekintettel a fiúkra Wenford.
- Te jó ég...- döbbent meg Rat, látva Wenford állapotát.
- Hát ez szép, te aztán frankón benarkóztál, mintha nem lenne így is elég bajunk. Nem kellett volna...- bólogatott Frankie.
- Nem bírom elviselni ! Meghalt ! A barátom volt ! Én sem akarok tovább élni ! - motyogta Wenford és érezte, hogy nagyon szédül. Megkapaszkodott a fürdőszoba ajtó kilincsében.
- Nincs egy cigitek ? - kérdezte fátyolos hangon.
- Jobb lenne, ha leülnél, úgy látom kicsit megártott neked a heroin. Na gyere ! - nyújtotta a kezét Frankie.
- Jó, megyek...- mondta megadóan Wenford és tett egy lépést, még egyet majd elsötétült a szeme előtt a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése