Tommy fura figura volt. De többnyire józan, ritkán nyúlt narkóhoz, csak elvétve ivott alkoholt és valamikor a közeljövőben becsületes életet akart élni. Anie-val. Igen, a vékonyka, szemtelenül fiatal és mindig kócos Anie volt az élete, a mindene. De egy emlékezetes ballépése óta szóba sem állt Tommy-val. Tommy viszont nem adta fel, sejtette hogy engesztelje ki a mérges lányt. Egyik délelőtt váratlanul megjelent a kocsmában egy kismacskával. Akkoriban Frankie totál begolyózott, kibírhatatlan hangulat ingadozásai voltak. Hol a sárga földig lerészegedett és csak beszélte a hülyeségét, hol totál józan és tárgyilagos volt. Néha meg abnormális és irreális dolgokat képzelt be magának. Valaki be etette, hogy Steelsenék meggondolhatják magukat és elállhatnak a vételtől, ha a dolgozók nem megfelelően vannak felöltözve, így volt pár nap, mikor Wenfordnak öltönyben kiöltözve kellett lébecolni a kocsma közepén. Frankie szerzett neki egy ősrégi, kicsit kopottas őz színű öltönyt és ezt kellett viselnie. Először nagyon utálta, de aztán rájött, hogy ha így ki van cicomázva, okkal kerülheti a munkát. Sajnos erre Frankie is elég korán rájött, így Wenfordnak mindig hoznia kellett munka ruhát a mosogatáshoz, takarításhoz, ezzel pedig az ügy el is volt intézve.
Tehát Tommy jött és hozta a macskáját.
Vézna kis jószág volt, tele bolhákkal, pedig Tommy többször is megfürdette, de hiába. Mindazonáltal a macska a srácok kedvencévé vált. Rat teljesen el volt bűvölve tőle, képzeletbeli, felhőtlen gyerekkorát hozta el és a többiek szemében is furcsa fény csillogott az állat láttán. Megérintette a szívüket, hogy a külváros kellős közepén, a szemét hegyeken ide és túl, a lepusztultságban, van valami eleven és gyönyörű. Viszont Frankie nem ájult el az ötlettől, hogy a reggelire hozott hamburgerét meg kellett osztani a kis bolhás fekete-fehér macskával. - És komolyan oda akarod adni ezt a macskát a nődnek ? - kérdezte Rat.
- A legkomolyabban. - vágta rá Tommy.
- Az fasza lesz ! Ha meglátja, egyből szétrakja neked a lábait és mehet a...
- Pofa be Fun boy ! - komolyodott el Tommy. Nem bírta ha a lányt bántják, még ha viccből is. Percekig sértődötten és mérgesen ült a macskát simogatva. Wenford a mosogató felől figyelte.
- És akkor mire vársz ? Hogy elfelejtsen végleg és felszedjen egy másik alakot ? - kérdezte, mire Tommy felkapta a fejét.
- Nem, dehogyis ! Én nem akarok ilyet, vissza szeretném kapni őt.
- Akkor ne húzd az időt. - jegyezte meg Wenford.
- Igazad van, oda is adom neki. Most rögtön ! - határozott Tommy.
- Azt én is megnézném. - vihogott Fun boy.
- Meg én is. - csatlakozott Rat.
- Egyedül megyek. Még az kéne, hogy elbasszátok nekem a dolgokat. - kapta fel a macskát Tommy és a kijárat felé igyekezett.
- Hé Tommy ! Aztán nehogy elcseszd ! Ez a nő egyszer már a tiéd volt ! - ordította röhöve Frankie.
- Tommy sok szerencsét. - kívánt neki minden jót mosolyogva Wenford.
Tommy vissza nézett az ajtóból. Ő is mosolygott és a szőke tincseit fújta a kint feltámadt szél.
- Minden rendben lesz. Tudom. Érzem. Estére jövök. - ígérte és eltűnt. Akkor látták őt utoljára élve a srácok. A napok egymás után teltek, unalmasan, Wenford élte őket és fel sem tűnt neki, hogy már vagy öt napja nem látta Tommyt. A többiek sem nagyon hiányolták. Mindannyiukat betemette a hétköznapok sivársága és nyilván mind azt hitték, Tommy újra össze jött Anie-val és élik a szerelmesek vággyal túlfűtött napjait.
Egy este épp zártak, mikor megjelent a lány.
- Már zárva vagyok ! - kiáltotta Frankie mérgesen, mikor az árnyékot megpillantotta az ajtó üvegén keresztül, de Anie benyitott.
- Mondtam, hogy bezártam, bazd meg ! - morgolódott Frankie, de Anie láttán megenyhült.
- Te vagy az Anie ? Rég láttalak. De Tommyt is. Hogy van a faszikám manapság ? - érdeklődött kedélyesen.
- Én is őt keresem. - bökte ki zavartan Anie. Wenford aki épp az asztalokat törölte, felkapta a fejét. A raktár előtt vihorászó Rat és Fun boy is.
- Hogy hogy ? - kérdezte Frankie csodálkozva.
- Vagy öt napja felkeresett engem egy kismacskával. Békülni akart, újrakezdeni mindent és jóvá tenni a hibáit, de végig sem hallgattam. Látni sem akartam Tommyt, annyira haragudtam, mert megcsalt. Nem békültünk akkor ki. Elzavartam és ő el is ment. Azóta nem tudok róla semmit. Most már bánom, hogy így tettem. Úgy sajnálom...- sírta el magát Anie.
Döbbent csend volt válasz a kirohanására.
- Én sem láttam mostanában Tommyt. Nem szokása csak úgy napokra, hetekre eltűnni. - csóválta a fejét Frankie.
- Itt valami baj lehet ! - dadogta Rat.
Anie hangosan felsírt. Wenford pedig felkapta az egyik székre dobott kord dzsekijét.
- Hol lakik Tommy ? - kérdezte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése