Ígéretemnek megfelelően

Wenford reggel zaklatottan riadt fel és szemei rögtön az éjjeliszekrényen kattogó ébresztő órára pillantottak. Fellélegzett, hogy még csak hajnal van, nem fog elkésni a munkahelyéről. Visszadőlt az ágyra és a mellette békésen szuszogó Chelsea-ra nézett. Mosoly szaladt az arcára tőle. Milyen gyönyörű ! Órákig el tudta volna még bámulni, de inkább óvatosan kikászálódott az ágyból és a konyha felé vette az irányt. Kicsit émelygett és szomjas volt, de tudta ez még nem az...Ez még nem az elvonási tünetek egyik jellegzetessége. A szervezete még nem észlelte az alkohol hiányát, talán még ma megúszhatja a rosszulléteket. Talán...Egy ilyen szenvedélyes éjszaka után úgy kellene magát éreznie, mint akinek semmi gondja nincs a világon. Csakhogy akinek problémái vannak az alkohollal, annak a boldogság sem könnyű, főleg hogy megígérte ezentúl nem iszik és nem nyúl semmilyen tudatmódosítóhoz. Wenford üresnek érezte magát, borzalmasan üresnek. Mikor berúgott, másnap mindig ilyen érzések vonták hatalmuk alá, most hogy egy kortyot sem ivott hosszú órák óta, ugyanez a helyzet. Ebből már nincs is menekülés ? Vajon hány nap fog eltelni, hogy majdnem mindenre képtelen lesz az ital hiánya miatt ? Átgondolta mit vállalt tegnap éjjel ?
Megállt a konyha közepén. Csupasz talpa fázott a hideg padlón és a fejébe bele-bele hasított a fájdalom. Ivott egy pohár vizet, aztán gondolkodni kezdett. Normális élet, ahogy megígérte. És mivel jár a normális élet ? Hálával meg köszönettel. És ő is ezt érezte, hogy tartozik Chelsea-nak, aki meg akarja menteni. Wenford nem volt egy udvarlós típus, talán mert egész életében csak egyéjszakás kalandjai voltak, ahhoz meg nem kellettek a szép szavak, virágok. De most úgy gondolta, kipróbálja ezt is. Milyen szép lenne gyengéd csókokkal ébresztgetni a lányt, de sajnálta volna felkelteni, ezért elhatározta hogy mire felkel, össze dob neki egy reggelit. Hogy fog majd csodálkozni, mikor kilép a konyhába és Wenfordot már nem találja ott, de egy tálca reggelit igen. Akkor majd biztos azt gondolja igen, megérte bízni a fickóban, mert képes, mert akar megváltozni...
Wenford nem húzta az időt, a hűtőhöz lépett és kinyitotta. Nem látott túl sok mindent benne, de egy könnyű reggelihez talán elegendő volt. Kipakolt egy tálca tojást a konyha asztalra, miközben a gázon talált kannában vizet rakott fel teának és egy serpenyőben olajat melegített a rántottának. A kenyérpirítót is be üzemelte és cigarettára gyújtva elégedetten szemlélte, hogy alakulnak a dolgok. Annyira elrévedt a semmibe bámulással, hogy nem vette észre, hogy füstöl az olaj, valamint a teás kanna is idegtépően sípol. Összerezzent és kiejtette a cigit a kezéből, ami az asztal alá gurult.
- A picsába. - suttogta dühösen és a füstölő cigaretta után mászott. Mikor fel akart állni sikeresen beverte a fejét az asztalba, de úgy hogy az asztal szélére helyezett tojások egyenként potyogtak le. Közben füstölögni kezdett a kenyérpirító is. Wenford tehát kezdett káoszba kerülni. Feltápászkodott, hogy elzárja a kanna és a serpenyő alatt a gázt, de megcsúszott az összetört tojásokon és hanyatt vágódott.
- Kurva életbe ! - szitkozódott a derekát fájlalva.
- Mi folyik itt Wenford ? - hallotta ekkor Chelsea hangját és rövidesen a konyha ajtóban megjelent a lány, meztelen testét a takaró fedte, kócos volt és gyűrött, de így is gyönyörű. Wenford meg ott ült nyakig tojásosan, miközben az egész konyhát lassan elborította a füst.
- Én csak reggelit akartam készíteni neked...- mentegetőzött Wenford és rohadtul elszégyellte magát, hogy ennyit sem bír megcsinálni. Chelsea értetlenül meredt a csatatérre ami elé tárult, majd ahelyett hogy kiakadt volna, szelíden mosolyogva csak ennyit mondott.
- Jaj Wenford...- és gyorsan elzárta a gázt, kivette az odaégett kenyereket a pirítóból, majd ablakot nyitott. És meg volt oldva majdnem minden.
Az a reggel volt Wenford új életének első napja és ettől a naptól kezdve józan életet kezdett élni. De nem volt egyszerű, nagyon nagy ára volt. Sokat szenvedett az elején a rosszul létektől, amik a hirtelen és azonnali alkohol megvonás miatt voltak. Napról napra, sőt percről percre várta, mikor lesz jobb és néha úgy tűnt ez soha sem jön el. A munkahelyén a fiúk vegyes érzelmekkel fogadták a hírt, hogy barátnője lett, aki miatt meg akar változni. Nem nagyon hittek neki, sőt fogadásokat kötöttek, mikor adja már fel. De mikor látták, hogy a napok telnek és Wenford még mindig tiszta, inkább ráhagyták. A szenvedés azonban nehezen akart elmúlni. Wenford gyakran a munkahelyén sem tudott úgy teljesíteni ahogy kell, sőt néha be sem tudott menni. Éjszakákon át fetrengett izzadtan az ágyában, az egész teste görcsben volt és légszomj gyötörte. Kívánta az alkoholt, de tudta nem ihat, ígéretet tett és ha iszik egy kortyot, hogy jobban legyen, azt újabb és újabb korty követné, ami egyenesen vezetne a Chelsea-val való kapcsolata végének. A srácokkal sem töltött már olyan sok időt mint eddig, de Frankie-val valahogy egész jó viszonyba került, ha jobb passzban volt szinte egész napot megállás nélkül végigdolgozta, és ez Frankie-nál jópont volt. Keservesen lassan, de eljött a hónap vége és Wenford a kezében tartotta a fizetését. Amiből semmit sem költött italra, hanem beszerzett tök olcsón egy használt fekete-fehér hordozható kis tv-t, ami Tommy egyik haverjáé volt, de Chelsea akkor csodálkozott el igazán, mikor egyik délután Wenford szatyrokkal megrakodva érkezett haza.
- Óriási leárazások voltak a boltban, vettem egy csomó konzervet, meg teát, meg édességet...- pakolta ki Wenford büszkén a holmikat az asztalra, Chelsea boldogan ugrott a nyakába és össze-vissza csókolgatta.
- Ez már haladás ! - kiáltotta.
Wenford csak nézte a lány szemét.
- Nagyon szeretlek...- válaszolta végül.
Szeretlek...ezen a szón sokat gondolkodott Wenford. Senkinek nem mondta ki még ezt úgy, hogy igazi érzelmei lettek volna a szavak mögött. De ez most más volt. Egy éjjel úgy hozta a sors, hogy Rat és Fun boy felszívódtak valamerre, Tommy pedig megjelent a bárban záráskor, beszélgettek egy jót Wenforddal, majd haza indultak, de végül kikötöttek a parkban. Wenford nem is bánta, Chelsea éjszakai műszakban dolgozott, úgyis csak az üres lakás várta volna, így hát leült Tommy mellé és csak szívták a cigiket megállás nélkül.
- Te, szerinted mi a szerelem ? - kérdezte hirtelen Wenford.
Tommy zavarba jött.
- Hát...izé...szóval...Ha szeretsz valakit az olyan...- dadogott, de itt nem jutott eszébe semmi.
- Tudod, ha vele vagyok egyszerűen nem bírok magammal. Ha csak látom őt, máris beleizzadok és remeg mindenem. Olyan mint a legdurvább heroin, de mégsem halálos...Miatta változtam meg és miatta küzdök még mindig az átkozott elvonástól, ami néha megőrjít. De csinálom...Miatta...Érted ? Ez lenne a szerelem ? - elmélkedett fennhangon Wenford.
- Igen Wenford, lehetséges hogy ez a szerelem. Ehhez hasonlót éreztem és érzek most is Anie iránt. Csak most van egy kis zűr...Összevesztünk és szakítottunk a múlt héten...- vallotta be Tommy.
- De hát mi történt ? - csodálkozott el Wenford.
- Én voltam a tetű. Pár haverral biliárdoztunk és piával szétcsaptam magam, aztán lefeküdtem egy hülye kurvával, azt hittem hogy Anie a szüleit megy meglátogatni Slough-ba, de közben meggondolta magát és úgy döntött, váratlanul beállít...Gondolhatod...Pont ránk nyitott...Azóta nem is beszél velem...Szégyellem magam hogy ennyire seggfej voltam, de józanul sosem tennék ilyet vele. Nem bántanám, mert szeretem...- mesélte Tommy és szomorúság bújkált az arcán az elmeséltektől.
- Ki kell vele békülnöd ! - szólt közbe Wenford. Tommy helyeslően mosolygott és a szeme fehérje szinte világított a lámpák fényében.
- Tudom és azt is, hogy mit csinálok. Szerzek neki egy kisállatot, mondjuk egy kismacskát, Anie oda van a macskákért ! - tervezgetett Tommy.
- Helyes, tedd azt. - bíztatta Wenford.
A közelben lévő templom harangja éjfélt ütött.
- Lassan hazamegyek, holnap ismét munka, fáradt vagyok. Te is menj szépen haza Tommy, aztán holnap újra találkozunk. - állt fel a padról Wenford.
- Úgy örülök, hogy megértesz és azt is hogy új életet kezdtél, csak így tovább Wenford. - szólt utána Tommy.
- Igyekszem. - biccentett Wenford és jó érzés töltötte meg, hogy Tommy mellett áll.
Tett pár lépést, mikor Tommy megint megszólalt.
- És ugye már nem is utálod annyira a skótokat ? - vigyorgott.
- Mióta ismerlek téged, azon vagyok hogy megszeressem őket...- felelte Wenford, majd eldobta a cigi csikket és rögtön újabb szálra gyújtott.