Kábulat

Boldog új évet!!!

- Ja...jó....holnap 9 órakor itt leszek. - ígérte álmatag képpel Wenford. 
Frankie a srácokra nézett, azok harsány nevetésben törtek ki.
- Ez jó, 9-re ! El vagy tévelyedve kisapám. - jelentette ki Tommy.
- Te barom, ez nem valami luxus szálló. Ez egy kocsma. Gyere 7-re ! - vihogott Fun boy.
Wenford kelletlenül bólogatott és közben behúzta a kabátja cipzárját. Nem szerette, ha rajta gúnyolódnak.
- Most már tudom. Akkor reggel 7-re jövök. - mondta halkan.
- Na így már mindjárt más. Látom, jó kollektíva leszünk mi ketten. Holnap bevezetlek a szakma rejtelmeibe. - veregette meg Wenford vállát Frankie. Wenford grimaszolt egyet, aztán elindult kifelé a kocsmából.
Haza térés előtt ivott egy üveg sört egy ital boltban, majd az albérlet felé vette az irányt. A lakásban csend fogadta. Úgy tűnt, Chelsea nincs otthon. Wenford a kabátját lehajította a székre és végig dőlt az ócska kanapén. Egy percre lecsukta a szemét, fáradt volt és álmos. Legszívesebben aludt volna, de hát még korán volt, be sem sötétedett. Felült hát az ágyán és előkotorta a zsebéből azt a cigit, amit a srácoktól kapott. Talált egy öngyújtót is. Gyorsan rágyújtott és csak fújta a füstöt a szobában. Elég régen szívott már marihuánás cigarettát, legtöbbször más, sokkal komolyabb eszközökhöz folyamodott, ha kábulni akart, heroinhoz, vagy morfiumhoz, de most jó volt ez is, jobb híján.
Hamarosan ismét érezte magán a fű jótékony, búfelejtő hatását, a gátlások feloldódását, a hihetetlenül feldobott hangulatot. Valahogy úgy volt vele, hogy az egész világ ő érte van, és ami jó és szép, vele történhet csak meg. Feküdt az ágyon és csodaszép képeket látott, már nem a valóság szürkesége tornyosult felé, az mint valami árnyék, eltűnt a színes hallucinációk fényében. 
- A kurva életbe, hugyoznom kell ! - állapította meg egyszer csak  és tántorogva vonult ki a mellék helyiségbe. Piszkos csempe és egy annál is mocskosabb padló fogadta, na meg az elhanyagolt WC kagyló, ami most mint valami ismeretlen mélység tátongott számára. Wenford undorodva csóválta a fejét.
- Micsoda átbaszás ! Hogy néz itt ki minden ! Ennyi pénzért ! 
Aztán ügyetlenül lehúzta a nadrágja cipzárját.
Miután végzett és kijött a fürdőszobából. Érezte, hogy nincs maradása. A panel lakás falai, mintha rá akarnának omlani, tiszta levegőre volt szüksége. Mire észbe kapott, már röhögve futott végig a néptelen utcákon és fogalma sem volt, merre tart. A méterek sorra tűntek el a háta mögött. Addig futott, ameddig a tüdeje perzselt és szédült a levegő hiánytól. Nevetve dobta el magát a földön és körbe sem nézett hol lehet. Az ég kékje forgott vele, ahogy minden más is. Aztán pár perc múlva felkönyökölt és megpillantotta a város határában lévő kísérteties szennyvíz tisztító csatorna rendszert, ahol hajléktalanok és a társadalom szélén álló emberek húzták meg magukat. A távolból kutya ugatás ütötte meg a fülét, de amúgy csend volt. Túl nagy csend és mintha az egész élete messze került volna tőle. Madarak cikáztak a sápadt égbolton és minden olyan békésnek tűnt Wenford elkábult agyában. Bár csak így maradhatott volna ! Wenford megkerülte a szennyvíz tisztítót és úgy indult haza. A léptei még mindig szokatlanul könnyűek voltak, a kedve határtalan és mind untalan rátört a nevetés, csak nem tudta miért. Talán, mert az élet bekábulva ilyen hazug módon gyönyörű ?!
Képek törlődtek ki az emlékezetéből, de az tisztán beugrott, amint az ócska lábtörlőn állt, a hetedik emeleten és a lakás kulcsai után keresgélt. Már teljesen be esteledett. És nem emlékezett, hol töltötte azokat az órákat, amiket elfelejtett. Bebotorkált a szobájába és lefeküdt. A reggel így talált rá, siralmas állapotban. Az ágyán hevert, mint valami ott felejtett ruha darab. Nem tudta mikor került oda. A ruhái izzadtak és nyirkosak voltak, áradt belőlük a csatorna szag. Wenford szédülve tápászkodott fel a kanapéról és a ruhái között kezdett el keresgélni, ilyen elhanyagoltan csak nem mehet első nap dolgozni. A csomagjából előhalászott egy másik farmer nadrágot és egy tiszta inget, majd három negyed 7 után a szokásos kord dzsekijében és fejében a jól ismert szorítással ott állt Frankie bárjának ajtajában. 
- Na itt van a mi kis újoncunk ! - köszöntötte Frankie, aki az üres bárban éppen billiárdozással múlatta az időt. Wenford halványan mosolygott, majd behajította a kabátját a raktárba, aztán vissza ment és egyik asztalhoz leülve figyelte a férfi játékát.
- Na mi van ? Elég fanyar a képed. Nem esett jól felkelni reggel ? - kérdezte Frankie.
- Semmi bajom.- terelte a témát Wenford, de Frankie eszén nem tudott túl járni.
- Ez mond annak, aki elhiszi. Szóval, mi a szar történt veled ?! - érdeklődött a dákóval a kezében.
Wenford hanyagul vállat vont.
- Marihuánás cigi. - felelte.
Frankie arcán döbbenet ült ki, aztán gúnyosan felkacagott.
- Beszívtál faszfej ?! És még te mondogattad, hogy új életet kezdesz ? Szerintem a mostani életed ugyanolyan, mint a börtön előtti, csak a hely és az idő más. - mondta kissé dühös hangleejtéssel.
Wenfordban is felcsaptak az indulat hullámai.
- Fogalmad sincs, milyen életem volt a sitt előtt, úgyhogy ne magyarázz, nem a te dolgod. - fortyant föl. Legbelül persze tudta, hogy Frankie-nak jogos a felháborodása, nem csak neki, hanem magának is kurva nagy csalódást okozott. És a legszarabb az egészben, hogy most már azt sem ígérheti meg, hogy nem fordul elő többször. Elkapta a gépszíj és ebből nem lehetett csak úgy kiszállni. 
Frankie széttárta a karjait.
- Oké, igazad van ! De akkor irány az a kibaszott mosogató ! Tegnap hagytam ott neked vagy 25 poharat, amit nem volt kedvem záráskor elmosni. Ja és ki kéne ganézni a raktárat. Úgy láttam, lakik ott egy nagy kövér patkány ! - adta ki komoly képpel az utasítást és ismét a billiárd asztal felé fordult. Wenford még fél másodpercig bámult a semmibe, aztán össze szedve a lelki erejét, a mosogatóhoz indult.