- Oké, adj valamit ! - bólogatott Wenford és gyomrában remegés ébredt, már az ital szó említésére is. De igyekezett higgadt benyomást kelteni.
Frankie az italok előtt álldogált.
- Mit szólnál a sörhöz ? - és válaszra sem várva egy doboz sört hajított Wenfordnak, egy másik dobozt ő kapott fel.
- Mire igyunk ? - kérdezte Wenford.
- Hát arra, hogy jó munka erő leszel ! - felelte Frankie.
Wenford szélesen elmosolyodott.
- Ne aggódj, szerintem jól megleszünk ! - és bele ivott a sörébe. Amint az ital kellemesen kesernyés ízét megérezte, máris többet akart, egyszerre az egészet, mohósága másodpercek alatt átjárta a testét. Egy szuszra félig kiitta a sörös doboz tartalmát. Frankie arcán csodákozás jelent meg.
- Ezt nevezem ! Mióta nem ittál faszikám ?
- Hát jó tizenegy hónapja. Mikor is lecsuktak. Alkoholon nőttem fel, szóval azelőtt a pia meg én elképzelhetetlenül nagy barátok voltunk. - mesélte Wenford.
- Mi miatt kerültél be a kaptárba ? - érdeklődött sörét iszogatva Frankie.
- Á, szar ügy. Valami rablás volt, rosszkor voltam rossz helyen, nem tiszta a kép, nem emlékszem teljesen, mert nagyon be voltam lőve. De kár is ezen gondolkodni, megkaptam érte ami jár, új életet kezdek.
Wenford elhatározása erős volt, talán erősebb mint a kezében lévő sörös doboz okozta csábítás. Talán...
Frankie alaposan végig mérte, kicsit gondolkodott, majd megkérdezte.
- És van hol aludnod, fiú ?
Wenford a fejét rázta.
- Öhm...nincs. De ne aggódj, holnapra legkésőbb szerzek valami lakást. - ígérte.
- Rendben. Ma éjjel aludj nálam, holnap meg majd keresünk neked egy albérletet. - és Frankie újabb doboz sört nyomott Wenford kezébe. Aki mosolyogva fogadta. Magában persze tiltakozott. Az új élethez nem így kellene hozzá fognia, de amint a hideg sörös doboz az ujjaihoz ért, a tiltakozása a semmibe veszett. Végülis pár doboz ártalmatlan sör nem számít...
- Nagyon rendes hapsi vagy te Frankie. Hogyan hálálhatom ezt meg neked ? - kérdezte és egy másodpercre meghatódott a férfi jóságától.
Frankie legyintett.
- Hát úgy hogy majd normálisan dolgozol. De most igyunk, ne törődj ezzel !
Wenford maga sem emlékezett mikor és hogyan került az ágyba. Hajnaltájt ébredt fel. A szobát, vagy inkább keskeny folyosót, ahol feküdt, kékes szürke fény homályosította el. Egy ócska kanapén hevert, pokróccal betakarva. A fejét feszítette a migrén, a gyomra émelygett és hideg veríték ült ki a homlokára. Megint berúgott. Újra, úgy mint régen. Új élet...Hogyan felejthette el az önmagának tett ígéreteit ?Nem szabad több ilyennek történnie ! A gondolatok fájtak, amik az agyában cikáztak. Lomha mozdulatokkal felült az ágyban és hunyorogva tekintgetett körbe. Hol a fenébe lehet ? Esetleg Frankie lakásán ? Mintha azt ígérte volna, hogy nála töltheti az éjszakát...Vagy mind ez csak álom ? Wenford agyában össze vissza kuszálódott a valóság és a fantázia. Egy újabb másnapos reggel, amiben volt már része nem is kevésszer. Zajt hallott. Egy alak közelített felé hangosan lépdelve. Majd megállt előtte.
- Mit csinálsz ? - kérdezte jókedvűen. Wenford a tenyerébe temette az arcát. Nyomorultul érezte magát.
- Józanodom...És te ? Itt laksz, vagy mi ? - kérdezte halkan.
- Nem, csak jöttem látogatóba. - felelte a srác.
Wenford végig nézett rajta. 20-22 év körüli fiú volt. Fekete rövid hajú és szemüveges. Minden különösebb ok nélkül vigyorgott. Majd megszólalt.
- Te vagy az a Wenford ugye ? Frankie kis barátja ?
Wenford elhúzta a száját.
- Nem a kis barátja vagyok, hanem az alkalmazottja. De a név stimmel. - bólintott.
- Örvendek. Én meg Rat vagyok....
- Szép név...- vágott közbe kissé gúnyosan Wenford.
- Igazából persze Bobby, de tudod ki égeti magát ilyen névvel...Szóval hívj csak Ratnek okés ? - nyújtotta a kezét a srác.
Wenford kezet fogott vele.
- És Frankie hol van ? - kérdezte.
- Szerintem bent van a konyhában. Gyere oda kísérlek ! - vette át Rat az irányítást és elindult a végtelen hosszúnak tűnő, sárgára festett falú, képekkel és giccsesen színes falvédőkkel díszített folyosón. Aztán benyitott egy üvegajtón. Meleg levegő és kávé illat csapta meg Wenfordot, ahogy belépett a konyhába. Ahol már többen is voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése