Munka után kuncsorogni

Bent fehér, cigaretta füsttől ködös levegő, rádióból szóló zene és a jól ismert kocsma beli nyüzsgés fogadta, de mégsem fordult fel a gyomra, pedig már majdnem egy éve, hogy nem ihatott alkoholt. Lassan a pulthoz ment, miközben szemei végig futottak a piszkos falakon, a kifakult kockás abroszokkal fedett régi asztalokon és az ott ülő, iszogató embereken. A bárpultnál, az italok között, egy negyven év körüli férfi tevékenykedett. Unottan mosogatta el a poharakat és hangos csörömpöléssel rakta le őket egy tálcára. Percek teltek el, mire észre vette Wenfordot.
- Mi kell ? - kérdezte barátságtalanul.
- Munka. - felelte Wenford széles mosollyal. Szimpatikus volt neki a fickó, a fehér köténykéjével és az életunt ábrázatával. Maga sem tudta megmondani honnan, de ismerősnek tűnt, holott egészen biztosan nem látta soha sem.
A férfi bizalmatlanul végig mérte Wenfordot. A fölényeskedőnek tetsző mondat nem tetszhetett neki.
- Ez jó...munka...- röhögött fel gúnyosan.
- Én komolyan gondoltam...- bólogatott Wenford.
- Itt ugyan nincs munka kisfiam. Nagyon eltévesztetted a házszámot, de még a környéket is, ebben biztos lehetsz. Na menj szépen a munkaügyi központba és ott kérdezősködj...- mondta egykedvűen és vissza fordult a mosogatóhoz. Wenford tett néhány lépést a kijárat fele, de megállt. Hitt a jelekben. És hitt abban, hogy a kékben és pirosban izzó neon felírat változást hozhat az életébe. Nem lehet véletlen, hogy épp erre vitte az útja.Vissza sétált a pulthoz.
- Már megint itt vagy ? Melyik szót nem értetted, nincs munka ! - mondta tagoltan a férfi és látszott, hogy kezdi elveszteni a türelmét. Wenford azonban taktikát váltott. Úgy gondolta nem veszíthet semmit, legfeljebb pár fogát, ha a tag nagyon bepöccen.
- Jó akkor beszélnék a főnökkel...- kezdett bele komoly képpel.
- Mi a faszt akarsz a főnöktől ? Elfoglalt ember, nincs ideje ilyen kis szarosokra ! - vágott közbe a férfi.
Wenford a pultra könyökölt.
- Figyeljen ide ! Ahogy beléptem láttam, mennyire nem megfelelő itt a felszereltség, a tárgyak állapota, a kiszolgálás, az italok minősége. Ezért szeretnék beszélni a góréval. Nos, hol találom ?
Wenfordnak nagyon kellett ügyelnie arra, hogy ne röhögje el magát. de a terve bevált, mert a férfi tehetetlenül lecsapta kezéből a törlő rongyot.
- Tulajdonképpen ki a frász vagy te ? Először a munka kereső dumával jössz, most meg hogy nem stimmelnek a cuccok nálam. Mit akarsz tőlem, mi a bajod haver ?!
- Csak nem maga itt a főnök ? - kérdezte megdöbbenve Wenford.
A pasas megadóan bólintott.
- De kisapám. Ha nagyon akarod tudni igen. De már úgyis tök mindegy. Biztos felnyomott valami seggfej a minőségellenőröknél, vagy az adóhivatalnál, vagy tudja az ég, hogy kinél...- dühöngött halkan és zaklatottnak látszott. Wenford megsajnálta, nem akarta ilyen helyzetbe hozni. Nyilván egy bérből és munkából élő ember ő is.
- Mondhatok valamit ? - kérdezte halkan.
- Ki vele. - vont vállat a fickó.
- Az előbb hazudtam. Nem érdekel sem a felszereltség, sem a kiszolgálás. Munkát keresni jöttem és valami azt súgta hogy itt találok, ne kérdezze micsoda, mert nem tudom. Megérzés...vagy mi...Beszéljük meg, bármit elvégzek. Ha kell a WC-t is tisztára nyalom...de tudja pénz kellene...
A pasi megszánhatta Wenford keserűen mosolygó képét.
- Egy jó nagy nyakon verést érdemelnél a kis poénodért...na, gyere be a raktárba, meglátom mit tudok tenni. - morogta és eltűnt a zöld, szakadt vászon függöny mögött. Wenford habozott kissé, majd követte.
Piszkos kis raktár helyiségbe toppant, gyér világítás fogadta, a fal penészes volt, dobozok takarták félig-meddig, egy rozoga fa asztal és négy szék állt a szoba közepén, a földön szerteszét italos rekeszek, cigarettás kartonok hevertek. A férfi lehuppant az egyik székre és cigarettára gyújtott.
- Most komolyan, ha nem az adó hivataltól vagy, mégis mi a jó életet keresel ezen a külvárosi szeméttelepen ? - tette fel a kérdést, de inkább csak magának, majd cigivel kínálta a fiút. Wenford is leült és elvett egy szál cigarettát.
- Mondtam már hogy dolgozni szeretnék. Most jöttem a sittről, nagyon kell a munka. A rendőrség a seggemben lesz ezután és figyeli majd minden lépésemet. Szóval...kell a stabil háttér...- mesélte.
A fickó erre nem szólt semmit, hümmögött és a cigijét szívta. Wenford is követte a példáját és ő is füstölögni kezdett.
- És mégis mihez értesz, milyen munka kell ? Mert itt nem pincérkedhetsz, nem lehetsz mixer. Ez nem az a hely. Itt csak legalja munkát kaphatsz...- jelentette ki pár perc hallgatás után a férfi.
- Nem baj. Én ha kell még a legszarabb melót is megcsinálom...
- Hát nem érted kisfiam, itt csak a vég van, vagy még a végnek is a vége. Itt újra elzüllhetsz, vissza juthatsz a sittre ! - szólt Wenford szavába a pasi és szomorúság ült a szemében. Mintha csak a saját életét élné át újra. Legalább is Wenford valami emlékezés szerűséget látott az arcán.
- Maga nem ért engem...Nekem lét kérdés a munka szerzés. Higgye el, bárkit leszopnék egy minimál bért fizető munkáért is. Még magát is...pedig maga...- idétlenkedett, de belül össze facsarodott a szíve. A poénja azonban betalált, mert a hapsi elvigyorodott.
- Pofa be ! Ideje bemutatkoznod. Én Frankie Azzurro vagyok és te ? - érdeklődött.
Wenford arcán magabiztos mosoly terült el.
- Nahát, mégis alkalmaz Frankie ? Meglátja, velem nem jár rosszul, majd dolgozom, mint az állat. - ígérte buzgón.
- Amúgy Norman Wenfordnak hívnak, de a Normant utálom. - tette még hozzá.
- Az a szerencséd, hogy tinédzser kori önmagamra emlékeztetsz, különben már régen kihajítottalak volna innen. De hát én is ilyen nagypofájú faszkalap voltam. Először is, tegeződjünk, nem vagyok még hetven éves. Másodszor, a munkád takarítás és mosogatás lesz a bárban. Keveset tudok fizetni és szörnyen mocskos munka, de te mondtad bármit elvégzel, nekem meg jól jön ha nem én csinálom ezeket. Harmadik pont, meg kell ismerned a barátaimat, Fun boyt, Ratot és Tommyt. De menjünk csak sorjában. nem iszol valamit ? - szegezte Wenfordnak a kérdést Frankie.