Egymásra találni

Trágár beszéd, szex jelenet féleség...

Wenford úgy érezte, övé most a pillanat, amit meg kell ragadnia. Lassan hajolt Chelsea felé és óvatosan megcsókolta. Igyekezett gyengéd lenni, nyelvét finoman csúsztatta be Chelsea szájába. Csók közben lágyan simogatta a lány combjait. Közben hallotta az autórádiót és Rat vihogását.
- Wenford ! Te azt mondtad, nincs is barátnőd ! Hazudtál nekünk, te kutya !
De Wenford nem törődött Rat idétlenkedésével, nem érdekelte semmi és senki Chelsea-n kívül. Vagy tíz percig csókolóztak és kezdtek megfeledkezni a külvilágról.  Wenfordban feltört a régen érzett vágy, sokkal jobban mint Susynál. Szerette volna az egész világot átölelni boldogságában, hiszen elérte amit akart. Chelsea is hasonlóképpen érez, mint ő és együtt lehetnek, közös, új életet kezdhetnek. A csóknak mintha sosem akart volna vége szakadni, de Wenford hirtelen rádöbbent, hogy Rat rontja az összhatást. Rá már itt semmi szükség nincsen. Elhajolt a lánytól és amint levegőhöz jutott Rathoz fordult, aki a vezető ülésben elterpeszkedve nyomta a gázt és vezette új környékre a kocsit.
- Rat, állítsd le az autót ! - lihegte Wenford. 
Egy kihalt területen haladtak át éppen. 
- Mi van ? - kérdezett vissza Rat.
- Állítsd le az autót ! - ismételte el az előbbit Wenford.
- De miért ? Mi a gond ? - érdeklődött Rat.
- Semmi, csak állj meg ! - parancsolta Wenford.
- Ahogy akarod...- ezzel Rat megállította a járművet. Hirtelen csend lett, mikor a motor elhallgatott, csak a rádió szólt még mindig, de Rat azt is kikapcsolta és kérdőn nézett Wenfordra.
- Na, most mi a fasz van ? - kérdezte türelmetlenül.
Wenford Chelsea-ra pillantott, aki szintén nem értette az előbbi közjátékot.
- Az, hogy most szépen kiszállsz innen és elmész sétálni ! - közölte Wenford.
Rat felnevetett.
- Jó vicc ! 
- Komolyan mondtam. Kopj le ! - mordult rá Wenford.
- Te begolyóztál ?! Most ? Az éjszaka közepén ? Azt sem tudom hol vagyok ! - fintorgott Rat. De Wenford nem akarta húzni az időt, idegesen rárivallt a fiúra.
- Szállj ki és tűnj el, nem érted ? Tegyél egy kört, keress egy kocsmát, mit tudom én...
Rat azonban nem volt hajlandó kiszállni.
- Haver ! Elhiszem, hogy dughatnékod van, meg hogy beújítottál egy csajt ! Gratulálok, meg minden, de nem szállok ki itt, ugye érted ? - tárta szét nyugodtan a kezét. Wenford azonban hajthatatlan volt és Rat idióta makacssága idegesítette. Meg akart szabadulni tőle, méghozzá gyorsan. Elborult az agya, de nagyon.
- Rat ! Faszomat a szádba ! Szállj ki, mert szétverem azt a kurva fejedet ! - csattant fel ellentmondást nem tűrően. Rat kissé megilletődött a váratlan hangulat váltástól, de nem szólt semmit, csak megszeppenve pislogott. Wenford a zsebébe túrt és egy kis pénzt nyomott Rat kezébe.
- Na tessék, ez elég lesz egy sörre, vagy kettőre...
De Ratot nem győzte meg túlzottan.
- De utálom, mikor ilyen vagy, te köcsög ! Többet nem segítek neked ! Rendben, haza megyek, te meg vidd haza egyedül a kocsit. Remélem összetöröd, na jó mulatást ! - morgolódott és sértődötten kikászálódott a járműből. Még az ajtót is hangosan csapta be maga után. Wenford megkönnyebbült, amint látta Ratot egyre távolodni a környékről.
- Azért nem kellett volna szegény így kirúgni...- jegyezte meg Chelsea.
- Rat egy tökös fazon, haza talál hidd el ! - legyintett Wenford, majd Chelsea szemébe nézett. Látta ott csillogni a saját vágyakozó képmását és hogy a lány is azt a vágyat érezte, amit ő.Mosolyogva ölelte át és újra csókolózni kezdtek. Wenford szinte alig vette észre és már lekerültek róluk a ruhák. Chelsea ott feküdt alatta és gyönyörű volt. Olyan szép, amilyet még sohasem látott életében. Wenford üveges szemekkel nézte percekig és a sírás szorongatta a torkát. Újabb csókok, simogatások következtek, miközben Wenford óvatosan Chelsea-ba hatolt. Igyekezett olyan figyelmes lenni, amilyen csak tud és közben végig a lány arcát bámulta. Nem, ez nem egy egyszerű szexelés volt, mint Susyval. Ez annál sokkal több volt. Szenvedélyes, szikrázó. És forróbb bármilyen tűznél. Miután elért a csúcsra, percekig csak némán zihálva feküdt a lány mellett.
- Nem is tudom, mikor éreztem így utoljára. Lehet, hogy sohasem...Lehet, hogy kurva huszonkét éves koromban kellett rájönnöm, hogy ez ilyen is lehet...- suttogta meghatottan, mire Chelsea édesen felnevetett. Csak feküdtek egymás mellett az autó hátsó ülésén, a ruháikkal betakarózva, majd miután fázni kezdtek, felöltöztek és szavak nélkül ültek a saját gondolataikba mélyedve. Volt min gondolkodnia Wenfordnak is. Fel volt dúlva, boldogsággal keveredett hitetlenség kavargott benne. Hogy egy olyan csaj, mint Chelsea leáll vele és neki adja magát ?! Alig hitte el, hogy ez megesett. 
Mivel Rat elment, neki kellett haza vezetni a kocsit, kicsit aggódott is, nehogy lekapcsolják őket a rendőrök, de végül épségben hazakeveredtek. Amint beléptek Chelsea kis lakásába, máris kiéhezve vetették egymásra magukat és megismételték amit nem rég az autóban csináltak. Ismét csak csodálatos volt, vagy ha lehet még jobb mint a legelső. Már régen elmúlt éjfél is, de Wenford és Chelsea még mindig nem aludtak. Feküdtek a szétdúlt ágyon, Chelsea szobájában. A lány Wenford mellére hajtotta a fejét és álmodozva simogatta az ott lévő halványbarna szőrt. Nem beszéltek nagyon sokáig, csak hallgatták egymás szapora lélegzetvételét. De Wenford a kíváncsiság lázában égett, mindent meg akart tudni Chelsea-ról. A múltját, jelenét és a jövőjét. Nem akart bunkónak tűnni, de csak kínozta egy kérdés, amit igyekezett elfojtani magában, de végül kinyögte.
- Figyelj, Chelsea, ki az a srác, akinek a képe a falakon van ?