- Hát ez fantasztikus ! - mondta Wenford és őszintén örült Chelsea sikerének. Bár elég pocsék hangulata volt, később rá is átragadt a lány lelkesedése.
- Meg kellene ünnepelnünk...- jegyezte meg később.
- Jó ötlet, nagy kedvem lenne most például, egy esti kocsikázáshoz. - bólogatott Chelsea, amint a konyhában ültek és a rádióból szóló halk zene mellett beszélgettek egy-egy üveg olcsó sört iszogatva. Persze Wenford az ital nagy részét percek alatt megitta. Este volt és már rátört az alkohol hiány.
- Csúcs...- helyeselt.
- Csakhogy van egy probléma...- komolyodott el Chelsea.
- Nincs autód mi ? - könyökölt az asztalra Wenford, miközben a sörösüvegét bámulta.
- Autóm az van, csak még a jogosítványom nincs meg. - mondta halkan Chelsea.
- Micsoda ? Van autód ? - nézett fel Wenford hirtelen és kíváncsi lett. Nem gondolta volna, hogy Chelsea kocsival rendelkezik, mindig csak gyalogosan látta és eddig egy szóval nem említette, hogy volna bármilyen járműve.
Chelsea a kulcsai között kutatott, majd Wenfordhoz fordult.
- Gyere és nézd meg, lent áll a garázsban !
- Oké. - ugrott fel Wenford és követte a lányt.
Még sosem járt a garázsban. Sötét volt és poros, mintha évek óta nem jártak volna ott. Chelsea feloltotta a villanyt. Az autó fekete ponyvával letakarva ott állt a garázs közepén. Chelsea felhajtotta a ponyvát. Nehéz por szállt mindenfelé. Sötét zöld színű Ford lapult a ponyva alatt.
- Kurvajó autó. - ámult el Wenford.
- Ugye ? Az apámtól kaptam nemrég. Azt hitte hamarosan megtanulok vezetni és használni fogom, de az a helyzet hogy még nem sikerült megtennem a vizsgát...
- Nem volt rá időd, vagy pénzed ? - kíváncsiskodott Wenford.
Chelsea zavarba jött.
- Időm az lenne, hiszen nem dolgoztam eddig, de a pénzzel hadilábon állok és még van pár érv ami a vezetés ellen szól...
- Mégis mi az a pár érv ? - pillantott a lányra Wenford.
- Hagyjuk, ez bonyolult ! - legyintett Chelsea, jelezve hogy egyáltalán nem akar beszélni az ügyről.
Wenford beült a volán mögé. Figyelmesen vizsgálgatta az autót.
- Minden oké, a tank is tele .Semmi akadálya annak, hogy autózzunk ! - jelentette ki, mint valami szakértő.
- De jó ! - lelkesedett Chelsea.
- Viszont azt hiszem, keresnem kell egy sofőrt, én már ittam és te sem akarod hogy a zsaruk lekapcsoljanak, vagy hogy a szép autód totálkáros legyen...- szállt ki a járműből Wenford és maga is csodálkozott, hogy ezeket a szavakat ő mondta. Régen egyáltalán nem érdekelte mennyi sör után ül be vezetni.
- Én nem tudok senkit...- bizonytalanodott el Chelsea.
- Akkor kerítek én ! - vállalkozott Wenford.
- Ne fáradj, majd máskor kocsikázunk. - mentegetőzött Chelsea, de Wenford leszerelte.
- A faszba hagyom ! Ennyit megérdemelsz, ha már találtál munkát és én is megérdemlem azt hiszem ! Rögtön itt vagyok ! - ígérte Wenford és akaratlanul is elmosolyodott. A lány is mosolyogni kezdett és Wenford ismét érezte a vibrálást kettőjük között. Alig bírta ott hagyni Chelsea-t. Újra melegség járta át a testét. Te jó ég, mi ez - kérdezte magától, miközben sietősen haladt a sötét utcákon. Először nem is tudta kihez menjen, de végül is úgy döntött felkeresi Ratot. Róla tudta, hogy szívesen segít és elég nagy autóbolond, nyilván a jogsija is megvan. Nem járt még a fiú lakásán, de tudta hol lakik. Lihegve megállt a négyemeletes lakóház előtt és kis kavicsokkal a második emeleti ablakot kezdte dobálgatni. Vagy háromszor el kellett ismételnie a műveletet, mire Rat kijött az erkélyre. Bambán nézett és szóhoz sem jutott.
- Izé..Szia ! - nyögte ki végül.
- Hello, Rat ! Kapj fel valami cuccot és gyere velem. - tért a tárgyra Wenford.
- Minek ? - kérdezte Rat.
- Ne kérdezgess, csak gyere. Tudsz autót vezetni ugye ? - érdeklődött Wenford.
Rat nem is tudta mihez kezdjen zavarában. Nem számított látogatóra. Piszkos póló volt rajta, meg melegítő nadrág. A kezében cigi.
- Tudok. - felelte kurtán és nem túl lelkesen.
- Remek, na szedd össze magad és indulás ! - adta ki a parancsot Wenford. Rat nem volt oda az ötletért, nem mondta, de lerítt róla, hogy az estét máshogy tervezte és nincs kedve az egészhez. A Wenford albérlete felé vezető utat futva tették meg.
- Látod, ezt nem bírom benned Wenford, hogy ha veled vagyok, mindig futnom kell ! - fakadt ki Rat.
Chelsea a garázsban várta őket, mikor megérkeztek.
- Chelsea ! Jó hírem van ! Találtam sofőrt. - rontott be az ajtón vidáman Wenford és Ratra mutatott, aki olyan nesztelenül simult be az ajtón mint egy macska.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése