Én mondom haver, neked egy nő kell!

Köszönöm a kommentet :) :) 

Fun boy a lány kezébe nyomta az injekciós tűt és felállt az asztaltól. A lány csodálkozva bámult rá.
- Hova mész ? Akkor nem lősz be ?
- Kicsit később. Várj itt meg ! - mondta Fun boy és a kocsma kijárata felé rohant. Wenfordot a kocsma előtti lépcsőkön találta meg, éppen cigizett.
- Hé ember ! Nehogy már zokogni kezdj ! - ült le mellé.
- Ki zokog ?! - kérdezett vissza dacosan Wenford.
- Izé...Egész jól csókolsz és még mindig oké az ajánlatom, hogy szorosabbra fűzzük a barátságunkat. - mondta váratlanul Fun boy. Wenford nem tudta leolvasni az arcáról, hogy viccel e vagy sem, de őt a szégyen égette. Nem tudta mivel magyarázni a tettét. Egyszerűen megtette, mert jól esett, de tovább nem akart lépni.
- Kösz, kihagyom...- fújta ki a füstöt idegesen.
- Megkínálsz egy cigivel ? - kérdezte nem oda illően Fun boy. Wenford felé nyújtotta a dobozt és a fiú kiszolgálta magát. Rövidesen ő is füstölögni kezdett.
- Frankie miatt nem kell kiakadni. Ha valaki boldog, akár csak öt percre is, az őt kifejezetten zavarja. - árulta el.
- Nem az a baj, hogy Frankie egy tuskó, nem vártam tőle mást, igazából csak ez az egész...Kábszer buli vagy mi, közben meg sehol semmi. Az a csaj is hogy elhajtott...Pedig jó lett volna...A börtön óta nem voltam nővel...- Wenford nem is tudta megfogalmazni a dolog lényegét. Egyszerűen elege lett úgy mindenből. Fun boy erre vigyorogni kezdett.
- Ja, hát szex hiányod van ! - bólogatott üdvözülten, majd körbe nézett és titokzatos arccal folytatta.
- Elárulok neked valamit. Én életemben csak egyetlen egyszer keféltem...Az volt az első és ezidáig az utolsó...
- Hogy mi ?! Na ne már ! - röhögött fel Wenford és nem hitte el amit hallott. Fun boyról éppenséggel sok mindent el tudott képzelni, de hogy kis kezdő a témában, azt nehezen.
- De bizony. Szóval tizenhat voltam, vagy talán tizenöt, nem lényeg, de akkoriban egy randalírozó bandával töltöttem minden időmet és ezzel idegesítettem halálra az őseimet. Rongáltunk, gyújtogattunk, mindenféle ocsmány falfirkákat készítettünk és persze ment a kábulat. Egy éjszaka betörtünk egy lakásba, hogy kiraboljuk. Azt hittük, nem laknak benne, napok óta figyeltük és ezt gondoltuk. De tévedtünk, mert laktak benne .Valami család. És a lányuk éppen otthon volt. Egy tizenhét éves forma kis csaj. Ott találtuk a zuhany alatt. Persze nem hagyhattuk úgy ott. Az összes faszi a bandából átment rajta...
- Megerőszakolta ? - hökkent meg Wenford. Fun boy bólogatott.
- Igen. Nevezhetjük úgy is. Én nem akartam, még gyerek voltam, de a többiek egyből szívózni kezdtek velem, hogy gyáva vagyok és béna. Hát bebizonyítottam, hogy nem...Megtettem...de nem volt egy nagy szám. Kurva rossz volt olyan valakit megfektetni, aki tart tőled, aki undorodik és legszívesebben tövig mártana beléd egy kést, akinek látod a szemében a félelmet, miközben mozogsz rajta. A csaj nem csinált semmit. Igazság szerint sokkot kaphatott, de az is  lehet hogy legbelül élvezte...Persze ezt azért nem hinném...de ki tudja. Azután az éjszaka után valami darabokra tört bennem és felfordult a gyomrom, ha csak erre az egészre gondoltam, ha ránéztem egy nőre, vagy bármi ilyesmi. Nekem ez nem megy. Ha mégis beindulok, hát ott a kezem, elintézem. Ennyi...
- Haver. Ez súlyos...- Wenfordnak nem jött megfelelő szó a szájára, de nagyon megdöbbentette, amit Fun boy mondott.
- Sejtettem, hogy meglepődsz, de ez az igazság, ez van...- vont vállat a fiú.
- És mi van a pasikkal ? Azokhoz sem vonzódsz ? - kérdezte egy kis csönd után Wenford. 
- Fene tudja...És mi az ábra veled ? A kaptárban biztos volt pár akciód. - tért ki az egyenes válasz alól Fun boy, miközben Wenford észre vette, hogy kicsit elpirult. Talán volt abban valami, hogy a saját neméhez vonzódik. 
- A börtön...hát...ha arra vagy kíváncsi, meg dugtak e nagy farkú sittesek és hogy élveztem e, a válaszom nem. De ott nagyon kellett vigyázni magamra. Persze nem tagadom, elkövettem ezt-azt, ami után feltettem magamnak a kérdést, melyik csapatban játszom tulajdonképpen. De soha nem hajoltam be senkinek. Ezzel pedig a témát lezártam. - mondta szűkszavúan Wenford. Nem szeretett azokra az időkre emlékezni. A börtön hideg és kemény fekhelye mintha még mindig nyomta volna a hátát, és mintha még mindig érezte volna a kiéhezett cella társai pillantását. Fázni kezdett ettől. Tudott volna még miről mesélni az életét illetően, de nem akart. Ő nem tudott csak úgy megnyílni, mint Fun boy, aki lazán előadta a zűrös sztoriját. Egy darabig hallgattak és szívták a cigarettákat, majd Fun boy törte meg a némaságot.
- Figyelj...Ha annyira izélni akarsz elvihetlek a discoba. 
- Disco ? - vágott Fun boy szavába Wenford. 
- Naná. Miért, szerinted ebben a lepukkant városban csak Frankie Azurro ótvar kocsmája van ? Lószart ! Lehet itt máshogy is szórakozni. Elviszlek a discoba, ott majd tutira felszedsz valami nőt, van pár csaj aki némi pénzért, de lehet, hogy ingyen is elmenne veled. Pénteken elmegyünk oda. Rendben ? - nézett Wenfordra Fun boy, aki buzgón bólogatni és vigyorogni kezdett.
- Kurvára ! Pénteken ! 
A disco volt Wenford egyetlen reménysége, nem csoda hát, hogy nagyon várta. Végre, lett egy kitűzött célja, lettek tervei, még ha nem is hosszú távra. De még előbb végig kellett küzdenie magát a hétköznapokon. Frankie nem firtatta, miért csókolta meg Fun boyt és Rat meg Tommy sem tudtak meg semmit. A napok először kegyetlenül lassan vánszorogtak, de a hét közepe felé szinte szállni kezdtek. Wenford észre se vette és már be is köszöntött a péntek. Ő pedig ott állt a disco fényekben úszó bejáratánál, bentről hangosan szólt a zene. Körülöttük özönlött befelé a tömeg.

Csak semmi buzulás!

Itt az új rész. Trágár beszéd, lájtos f/f. Öhhh...nem tudom mi járhatott a fejemben, mikor ezt írtam...

A lány kikerekedett szemekkel bámult Wenfordra. A tekintetében keveredett az undor és a gyűlölet. 
- Tűnj a faszba, te hülye strici ! Mit képzelsz magadról ? Húzódj arrébb, míg jó kedvem van ! És baszd meg anyádat ! - kiabálta vérig sértve és odébbállt. Wenford vágyát némileg lehűtötte a csaj nem túl udvarias válasza. Pár másodpercig nézett a semmibe, majd egy szuszra felhajtotta a sörét.
- Basszam meg anyámat ? Kösz az már megvolt, te ribanc ! - mondta és hogy zavarát leplezze, a csaj után hajította az üres sörös dobozt. 
- Na mi van Wenford, felsültél nála ? - szólalt meg ekkor tőle nem messze egy jól ismert hang. A leghátsóbb és egyben legsötétebb asztalnál Fun boy ült és vadul integetett. Wenford az asztal felé vette az irányt.
- Na mi az, nem akar veled kettyinteni ? - vihogta a szőke fiú. Wenford flegmán vállat vont.
- Ezek szerint. De úgy látom neked társaságod van...- jegyezte meg, mivel Fun boy nem egyedül ücsörgött annál a bizonyos asztalnál.
- Ja, de jó nekem...- húzta el a száját gúnyosan Fun boy.
- A barátnőd ? - bökött az asztalnál helyet foglaló fiatal lány felé  Wenford.
- Fenéket ! Csak elvállaltam, hogy belövöm...- forgatta a kezében lévő injekciós tűt Fun boy. Wenford az este folyamán először találkozott a kábszer buli egyik fő kellékével és kezdte azt hinni itt tényleg kábulat folyik legfelsőbb fokon. 
A lány izgatottan nézett Fun boyra és szaporán vette a levegőt. Fun boy szigorúan nézett rá.
- Na nyújtsd ki szépen a kezed ! - rendelkezett komoly képpel. 
Wenford megdöbbenéssel bámult rá. Valahogy most furcsa érzések kavarogtak benne, ahogy nézte a srácot. A mélykék pólójában, ami remekül illett a sötétkék szemeihez, pluszban a fehér haja, ami szinte vakított a kocsma sötétjében. Fun boy is elkapta Wenford pillantását és gyerekesen mosolygott. Majd megtapogatta a lány kezét és ráordított.
- Miért vagy ilyen értetlen, mondd ?! Huszadjára mondom neked, hogy szorítsd ökölbe a kezed, hogy megtaláljam a vénádat! 
A lány megijedt és riadtan sandított a fiúra. Fun boy csak a fejét csóválta.
- Mindent ilyen szájbarágósan kell nekik magyarázni ! Hiába, a férfiakat az eszük hozta le a fáról, a nőket meg a gravitáció ! - elmélkedett fél hangosan. Wenfordot elborította a jeges veríték, a gyomra háborgott az alkoholtól, szédült és maga sem tudta miért, de oda hajolt Fun boyhoz. Majd olyat tett, amit nem tudott mivel indokolni, mert hirtelen megcsókolta a barátját. A nyelve nem túl mélyen de behatolt Fun boy szájába, érezve a fogakat. Mindez talán tíz másodpercig tarthatott. Fun boy szóhoz sem jutott, de egyáltalán nem ellenkezett. Mikor szét vált a szájuk, csak annyit súgott Wenfordnak.
- Ha gondolod, kimehetünk a mosdóba..
Wenford rögtön kijózanodott. 
- Mi ? - dadogta és úgy érezte, egy mázsás súly gördült le a szívéről. A fiatal lány meglepve pillantott hol rá, hol Fun boy-ra. Mire Wenford mosolyogni kezdett és Fun boy is a szokásos gyerekes vigyorával. De ekkor már ott termett Frankie is.
- Mindent láttam ! - jelentette ki felháborodottan.
- Mindent ? Húha, de irigyellek ! - gúnyolódott Fun boy.
- Pofa be Fun boy ! Mondd, Wenford te homokos vagy ?! - rivallt Wenfordra Frankie. 
Wenford egyenesen Frankie szemébe nézett.
- Nem.- felelte kurtán és komolyan.
- Hát pedig nagyon úgy tűnik...
- Ugyan már, ne zsibbadj Frankie ! Ez csak egy baráti csók volt ! - legyintett Fun boy.
- Ja persze. Jobb ha csírájában elfojtom a románcotokat, nehogy még a végén halálra kúrjátok egymást ma éjjel ! Wenford, ajánlom keress inkább egy lányt, azon kicsivel több a lyuk ! - okoskodott Frankie, nem kevés iróniával a hangjában. Wenford erre ideges lett. Nem értette, mit üti bele az orrát Frankie olyanba, amihez az égvilágon semmi köze ! Nem dolgozik, a szabadidejét azzal tölti amivel csak akarja ! 
- A kurva életbe ! Te tényleg nem értesz semmit ! - csattant fel.
- De. Sajnos túl sok mindent értek. Ez itt a baj. - vonogatta a vállát Frankie.
- Dehogy ! Szart sem tudsz az egészről. Képzeld, én is emberi lény vagyok és néha én is vágyom valami kicseszett szeretetre ! - mondta feldúltan Wenford.
- Oké, ezt vágom. De miért nem inkább ezt a lányt csókolgatod itt az asztalnál ? Miért ezt a hülye punkot fűzöd ? Ez nem is képes szeretni ! - csóválta a fejét Frankie.
- Honnan a francból tudod ? Nem is ismered igazán ! Lehet, hogy Fun boy sokkal több szeretetre képes, mint hinnéd ! De hiába magyaráznám neked, úgysem érted ! - Wenford elkeseredetten felsóhajtott és kifelé indult.
Frankie az asztalra dobta a törlő ruhát.
- Ma este itt senki sem normális ! Takarítsd fel a mocskodat ! - nézett dühösen Fun boyra, majd a pulthoz ballagott. 

Csajoznék...

Új rész, kommentelni ér :)

- Nos...Nem tudtam eddig...De ha fizetnek a piákért, itt nagyjából azt csinálnak amit akarnak...- mondta Frankie egy kis idő elteltével.
- Amit akarnak ? - vágott csodálkozó arcot Wenford.
- Feltéve, ha nem lesz tömeg szex és nem verik szét az asztalokat a székekkel. Ez van haver. Én a vendéglátásból élek, az ilyen faszságokat engednem kell nekem is, különben felkopik az állam...- magyarázta Frankie, aztán vissza vette magához a törlő rongyot és törölgetett némán tovább. Wenford pedig be is érte ennyivel. Frankie már kicsit bele törődöttnek látszott ilyen téren, nem izgatta különösképpen a most napvilágra került esti össze jövetel sem. Talán már túl sokat látott, tapasztalt ő is.
A kocsma este 7-re teljesen kiürült, eltűntek az állandóan ott lebzselő piások, így Frankie haza küldte Wenfordot, aki roham léptekben sietett az albérlete felé. Nem akart sokáig otthon dekkolni, csak a tegnap megmaradt alkoholt döntötte magába szomjasan, bár mire mindent megivott bele telt egy kis időbe, de még így sem volt elkésve és legalább a hangulata emelkedettebb lett tőle. Magára vette jobbik nadrágját és egy tiszta pólót, aztán indult is. A kíváncsiság majd szétvetette és kusza gondolatok vertek tanyát mámoros fejében. A bejárati ajtóban akadt össze Chelsea-val, aki épp akkor érkezett haza. Lerakta tele bevásárló szatyrait és csodálkozva nézett Wenfordra.
- Szia. Hát te, hova mész ? - kérdezte kedvesen mosolyogva.
- Szia...Én...a kocsmába vissza. - felelte Wenford zavarodottan.
- Túlóra ? - vágott együtt érző képet Chelsea.
- Ja nem...tudod...lesz ott egy jó buli...nem akarsz esetleg eljönni ? - érdeklődött Wenford, de magában azt gondolta, mekkora seggfejség volt tőle ilyet kérdezni, Chelsea nyilván nem az a fajta csaj, aki egy lerobbant kocsmában múltja az idejét mindenféle pusztulat alakokkal. Meg aztán ha mégis eljönne, biztos meg lenne a véleménye ha látná, hogy nem csak alkohol, hanem bizony a kábítószer is fontos szerepet játszik az estén.
Sejtése beigazolódott. Chelsea legyintett és a fejét csóválta.
- Ó, köszi, de nem. Menj csak egyedül. És persze érezd jól magad ! - tette még hozzá.
- Oké. - és Wenford már indult volna, de Chelsea megfogta a kabátja ujját.
- Jaj, amíg el nem felejtem. A múltkor túl sok lakbért adtál...
- De hiszen mondtam már, hogy tekintsd kauciónak...- vágott a lány szavába Wenford. Chelsea azonban makacsul rázta a fejét.
- Nem, szó sem lehet erről. Itt a maradék pénzed. - és ezzel Wenford tenyerébe nyomott némi pénzt. Egy pillanatra egymáshoz ért a kezük és Wenfordot forróság járta át, úgy érezte, mintha áram ütötte volna meg. Talán csak a sok italtól, kitudja, de felettébb jó volt ezt tapasztalni.
- Hát akkor kösz. Én megyek is, de még meggondolhatod magad, hogy velem gyere...- pillantott ismét a lányra, de tudta hogy az újból nemet mond majd.
- Most nem, de biztos jól bulizol nélkülem is ! - bólintott Chelsea, majd szatyrait felkapva befelé indult a lakásba. A keskeny ajtó nyílásban a testük akaratlanul is egymáshoz préselődött. Ettől Wenford izgatott lett. Így indult el a kocsmába, gerjedelemmel vegyes részegséggel. Alaposan leesett az álla, amikor valamivel 8 óra után belépett a kocsmába, mert egy egészen más kép tárult elé, mint amit mindennap látott. A hely tele volt ismeretlen fiatalokkal, szólt valami zene is és gyér fények világították be a helyiséget. Frankie elcsodálkozott, mikor meglátta Wenfordot a bárpulthoz lépni.
- Hát te mit keresel itt ?! - kérdezte döbbenten.
- Tisztelet beli meghívott tag vagyok. - vigyorgott Wenford.
- Hagyd ezt a rizsát, meg akarsz borulni, ugyanúgy mint ez a sok idióta itt körülötted. Adjak valamit inni ? - érdeklődött flegmán Frankie.
- Talán egy doboz sört.- bólogatott Wenford. Frankie kivett egy sört a hűtőből és oda nyújtotta felé.
- Egészségedre. - húzta el a száját. Wenford nem értette, min van úgy ki akadva, éppen ő magyarázta neki délután, hogy aki fizet, az itt azt csinál amit akar...vagyis majdnem.
- Köszi. A srácok hol vannak ? - kérdezte Wenford néhány korty sör után.
- A hátsó asztaloknál.- mutatott a legmesszebb lévő és egyben leghomályosabb sarokra Frankie. Wenford felkapva a doboz sörét arra indult. A zene dübörögve szólt, néhányan táncoltak, olyan volt az egész mint valami disco klub. Semmi sem emlékeztetett kábítószeres bulira. Az alig világító fény sejtelmesen beborította a termet, különleges hangulatot kölcsönözve neki.
- Hé, Wenford ! - Tommy vigyorgott rá az egyik asztalnál. Wenford oda ment hozzá.
- Szia. Hát te is itt ? - lepődött meg Wenford.
- Még szép ! Tele a bár kurvákkal, itt a helyem ! - mondta Tommy és meglepően csengett ez az ő szájából.
Wenford végig futtatta a szemét a kocsmában flangáló lányok sokaságán. Mindenfélék voltak, szőkék, vörösek, feketék, kihívóak vagy éppen szolidabbak, táncolók, vagy csak egyedül üldögélők.
- Ma este én is akarok egyet. - jelentette ki. 
- Na ezt rögtön gondoltam is ! - nevetett fel Tommy.
- Kit ajánlasz ? - kíváncsiskodott Wenford, mert barátja elég ismerősen mozoghatott az ilyen jellegű össze jöveteleken.
Tommy végig nézett a tömegen, majd szakértő arcal válaszolt.
- Esetleg ott...azt a csajt nézd ! Tök egyedül van és nem is olyan rossz a kinézete. Jó kis ribi lehet. Menj oda hozzá és mutass neki valami jót ! - tanácsolta Wenfordnak. Aki első másodpercben elbizonytalanodott. Olyan régen nem törődött ilyen dolgokkal ! És nem is volt az ismerkedésben nagy tapasztalata. Soha nem olyan közegben mozgott, ahol szükség lett volna a csajozós szövegekre, vagy udvarlási szokásokra. Legtöbbször a lányok találták meg őt és nem fordítva. Odamentek hozzá és többnyire nyert ügyük volt, mert Wenford nem válogatott, neki teljesen mindegy volt hogy milyen a haja, az alakja, vagy hány éves, talán ezért is volt túl huszonkét éves korára annyi semmit mondó, felejthető numerán.
Aztán persze győzött Tommy érvelése. Ezt is ki kell próbálni, egyszer, talán jól sülhet el. Tommy töltött magának egy pohár italt az asztalról, talán whiskyt.
- Na, lesz valami vagy sem ? - vigyorgott huncutul. Wenford bele ivott a sörébe, ebből merítve magának bátorságot.
- Bízd ide ! - bólintott elszántan és elindult a lány felé. Az éppen cigizett. Fekete kócos haja volt és lila vállpántos ruhája, ami jól állt a vékony alakjához, kiemelte kicsi, hegyes melleit. Unott képet vágott, nagyon nem tetszett neki a program. Wenford vett egy nagy levegőt és az izgalomtól, valamint a hangos zenétől dübörgő szívvel megszólította az ismeretlen csajt.
- Szia ! Na, hogy érzed magad ? Jó az este ? - kérdezte kicsit elcsukló hangon. Nagyon magabiztosnak és lazának akart tűnni, bár úgy érezte, inkább marhára nevetséges.
- Szarul. És ez egy irtó tré buli. - mondta a lány, de rá sem nézett Wenfordra, aki viszont annál inkább végig mérte és kezdett neki bejönni a látvány.
- Az én nevem Norman Wenford. Hívj csak Wenfordnak. - mutatkozott be, de a lány még most is csak úgy fél szemmel tekintgetett rá és lenéző undor volt a szemében, amit Wenford is érzékelt, de nem engedte elhatalmasodni magán a bizonytalanságot. Úgy döntött elő adja magát, nem játszik szerepet. Szókimondó lesz, ahogy általában. Lehet hogy bejön a lánynál a dolog.
- Biztos tudsz róla, hogy észbontóan nézel ki. Tíz méterről kiszúrtalak, jól be indítottál. Az a helyzet, hogy van egy ötletem, ha ennyire unod magad, esetleg félre vonulhatnánk valami csendes helyre...
- Mi van ? - a lány már rá nézett végre, de inkább elképedés volt az arcán, mint sem mosoly, vagy bíztatás.
Wenford folytatta, pedig volt egy sejtése, hogy el fogja szúrni. Hogy Tommy ember ismerete, úgy tűnt, csődöt mondott ezzel a lánnyal kapcsolatban.
- Nem kell túl ragozni, tudom jól, mit akarsz. Épp azt, amit én. Én pedig le szeretnék veled feküdni. Szóval hagyjuk az udvariassági köröket, volna kedved dugni ?! - és perverz vigyor ült ki az arcára, mint egy utolsó esélyként.

Gázolás

Persze a két rendőr is azonnal futni kezdett. Lépteik, mintha Wenford agyában is ott dübörögtek volna. Az előbb még elhagyatott területet gyorsan maguk mögött tudták és hamarosan egy kissé forgalmasabb utcán rohantak végig.
- Félre az utamból ! - ordította Rat és a dobozkát magához szorítva tört utat magának az ott lézengő néhány ember között. Wenford hamarosan beérte a lemaradását és rövidesen ott loholt barátja mellett.
- Mégis, hova futunk ? - kérdezte lihegve.
- Honnan tudjam ?! A fő, hogy lerázzuk ezeket a seggfejeket ! - felelte zihálva Rat. Villámgyorsan bekanyarodtak egy kis utcába, ahol vészjósló csend fogadta őket. Rat megállt és a falnak dőlt. A szívére rakta a kezét. A mellkasa gyors ütemben süllyed és emelkedett.
- Rosszul vagy ? - kérdezte Wenford.
- Egyszer...szívinfarktust fogok kapni...- válaszolta Rat kifulladva.
- Nem hinném, nem olyan fából faragtak téged. - mosolyodott el Wenford.
- Szerinted elmentek ? - kérdezte Rat.
- Nem tudom. - vont vállat Wenford és a falhoz lapulva kikémlelt az kis utcából. Abban a percben nem látott senkit.
- Na ? - türelmetlenkedett Rat.
- Elhúztak...remélem...- sóhajtott megkönnyebbülten Wenford. Ám ekkor egészen közel hozzájuk hangok ütötték meg a fülüket.
- Hova a francba tűnhettek ? Itt kell lenniük. - mondta idegesen az egyik rendőr.
- Áh, faszfej drogosok...Az ilyen szemetektől hemzseg a környék... - kontrázott a másik.
Wenford ereiben megfagyott a vér. Lassan vissza lopózott a pár lépéssel odébb várakozó Rathoz, akinek szintén elég rémült ábrázata volt.
- Ezek ők...- suttogott remegő hangon Rat. Wenford nem felelt csak lassan bólogatott. A hangok közben egyre feléjük közeledtek.
- Te, nézzünk csak be ide, nem szívódhattak fel csak úgy ! - ajánlotta az egyik zsaru.
Wenford megragadta Rat csuklóját.
- Az Istenit ! El kell tűnnünk ! - mondta már-már hisztérikusan. A homlokára kiült a hideg veríték és minden porcikájában a menekülés ösztöne dolgozott. Nem mérlegelt, nem várakozott, egyenesen a rövidke kis utca másik vége felé vette az irányt és a pár háznyira lévő saroknál kirohant az úttestre. Pont akkor, mikor egy autó kanyarodott arra.
- Vigyázz ! - üvöltötte halálra váltan Rat. A hangja egészen Wenford agyáig hatolt, de már késő volt, nem tudott az autó elől elugrani. Felcsapódott   a motorháztetőre, majd mikor a jármű nagy erővel fékezett, Wenford lezuhant a földre. Másodpercekig kibírhatatlanul zúgott a füle. Megmozdította az egyik karját, ép volt, aztán lassan a másikat, azt is rendben találta. Megkönnyebbülés cikázott végig rajta. A kocsi sofőrje idegesen lehúzta az autó ablakát. Igazi nehéz fiú volt, akivel jobb nem össze tűzésbe keveredni.
- Te hülye fasz, majdnem össze törted az autómat ! - ordított, majd ezekután újra elindította az autó motorját és gyorsan elhajtott. Rat Wenfordhoz rohant.
- Hé, jól vagy ?! - érdeklődött félelemtől fátyolos hangon. Wenford felült, a dereka kicsit sajgott, és lett pár horzsolása, de egyéb baja szerencsére nem esett. Maga sem értette hogy történt, de csodával határosan megúszta. Csak a szíve akart kiugrani a hirtelen eseménytől.
- Még élek. - válaszolta és az eltűnő autó után nézett. Rat egy kavicsot hajított a jármű után.
- Még csak segítséget sem nyújtott ! Ez cserbenhagyásos gázolás te Istenbarma ! - kiabálta.
- Hagyd, tényleg semmi bajom. - legyintett Wenford és feltápászkodott a földről.
- De a zsaruk eltűntek, ami tök jó. - mosolyodott el Rat.
- Szerintem itt cirkálnak a környéken és idő kérdése, mikor találjuk megint szembe velük magunkat, szóval induljuk vissza, amíg nem lesz baj. - tanácsolta Wenford. Rat bólogatott.
- Igazad van ! - és még erősebben magához szorította a kis dobozt, mintha az élete lenne benne.
Ezek után megfontoltan és gyors tempóban utcáról-utcára bújkálva igyekeztek vissza a kocsmába. Közben persze beszélgettek. Ratnak be nem állt a szája.
- Ó, bárcsak már este lenne ! Akkor lebeghetnék abba a kurvajó ködbe, amitől nincs is jobb a világon és ami elfeledteti velem az igazi világ mocskosságait ! - ábrándozott. Wenford aki nagyon is jól tudta a fiú miről beszél, akkor már percek óta az esti drog buliról szóló áradozást hallgatta. Kezdte őt is ellenállhatatlan vágy hajtani a szer és egy kis kábult lazítás után.
- Rat, és esetleg én is veletek tarthatnék ? - köszörülte meg a torkát, szégyellősen Rat felé pillantva.
A fiú szeme elkerekedett.
- El akarsz jönni ? - kérdezte.
- Aha. Szeretnék. - mondta Wenford.
Rat vállat vont.
- Oké, végülis miért ne ?! Este 8-ra gyűlünk össze, leszünk egy páran. Fasza lesz !
Wenford hálásan bólogatott.
- Nagyon köszönöm...
- Ugyan...Hagyd már...Ez a legkevesebb, miután elüttetted magad emiatt a kis doboz miatt. - vágott a szavába Rat.
A kocsmába vissza térve Wenford folytatta a munkáját és egész nap az esti narkós buli járt a fejében. Felötlött benne néhány kérdés. Hogy vajon Frankie tud a dologról ? Sejti, hogy a kocsmájában olykor züllött alakok kábítószereznek ? Ha igen, mi a véleménye ? Egyáltalán, ő hogy áll az ilyen szenvedélyekkel ? Kíváncsisága nem hagyta nyugodni és délután, mikor éppen üresen kongott a bár, megkérdezte Frankiet.
- Kérdezhetek ?
- Tőlem. - hümmögött Frankie a pultot törölgetve és látszólag mindenféle gondolatába mélyedve.
- Te narkózol ? - szegezte neki a kérdést Wenford. Mire Frankie letette a törlő rongyot.
- Úgy festek, vagy mi ? - háborodott fel.
- Én csak kérdeztem...Csak érdekelt...- szabadkozott Wenford.
- Nos, fiatal koromban sok őrültséget kipróbáltam. Főleg az államokban. Volt pár randim a heroinnal meg ezzel-azzal, de ha választhatnék a pia jobban bejön. - válaszolta nagy sokára Frankie nosztalgiázós képpel. Úgy látszott, nem rossz neki vissza gondolni azokra az időkre.
- De azt biztos tudod, hogy a fiúk narkóznak ? - kíváncsiskodott tovább Wenford.
- Mi bajod van, mi ez a kibaszott kérdezz-felelek ?! Igen, tudom mi az ábra azzal a három lököttel és azt is, hogy szívesen létesítenek kábszer tanyát a kocsmából. De hát...ez egy ilyen környék, ilyen emberekkel. - legyintett lemondóan Frankie.
- Akkor biztos tudsz a ma esti narkós össze jövetelről is... - bukott ki Wenfordból a kérdés, de azon nyomban megbánta és végképp nem értette magát, miért árulta el a barátait. Frankie arca elsötétült.

Az újabb kaland

Szeretettel drága olvasó-kommentelőmnek :)

Wenford a focis "baleset" után igyekezett elkerülni a kalandokat, hiszen magának is megígérte, hogy jól viselkedik majd, tiszta lappal kezd. Nem akart hülye helyzetekbe csöppenni, teljesen megfelelt neki az átlagos, tisztességesnek is nevezhető, munkás élet. Ledolgozta a napi 10-12 óráját, aztán otthon leitta magát. Ennyi. Mi volt ebben olyan rossz ?! Chelseát ritkán látta, hiszen legtöbbször este jött haza, aztán egész éjszaka a szobájában hódolt a hobbijának, a változó mértékű italozásnak. Nem akart semmibe sem belekerülni, de a sors másképp keverte a kártyákat és egy nap ismét baleset érte. Az a reggel is ugyanúgy indult, mint a többi a héten. Néhány alkoholista már hajnalban a kocsma nyitására várakozott, aztán csak a pultot támasztották üres tekintettel meredve előre. Frankie kiszolgált mindenkit, aztán mikor épp nem volt munkája, egy hirdető újsággal félre vonult az egyik asztalhoz. Wenfordnak gőze sem volt mit olvasott, de nem is hagyott neki időt a találgatásra, akadt feladata bőven. Éppen a poharakat mosta el, mikor is berobbant Rat. 
- Szia Frankie ! Szia Wenford ! - üdvözölt mindenkit jókedvvel.
Frankie kérdőn húzta fel a szemöldökét.
- Na mi van veled Rat ? Eltalált az arany lövés ?! - poénkodott.
De Rat a fejét rázta.
- Nem, nem...Viszont kölcsön szeretném kérni Wenfordot...
Wenford elröhögte magát. Kölcsönkérni ? Mint valami biciklit...
Frankie nem fogadta kitörő örömmel a kérést.
- Minek ? Tudtommal elég jól elvan, ugyanis dolgozik...- morgott.
- Kéne egy ügyhöz...- felelte Rat szűkszavúan.
- Egy ügyhöz mi ? Unom már a szarságaitokat, tudtommal az én beosztottam és már volt szabadnapja elég.- dühöngött Frankie.
- Légyszi Frankie, csak még egy napra ! - könyörgött Rat és Frankiet talán meghatotta a fiú szánalmasan kérlelő képe és az idétlen szemüveg, mert végülis rábólintott a dologra.
- Megint valami sötét dolog mi ? Kábszer, vagy ilyenek...Ismerem a fajtátokat...Na jó, vidd, de előre szólok, csak most és nincs több lógási idő. Szerencse, hogy üres a kóceráj...- legyintett Frankie ezzel áldását adva a dologra, majd hátra kiáltott a raktárba.
- Wenford, fejezd be a mosogatást ! És menj ezzel az ütődöttel ! 
Wenfordot a hír villámcsapás szerűen érte. De örült neki, éppen elege volt a piszkos vízben való turkálásból. Megtörölte a kezét, felkapta a dzsekijét és már kint is volt a raktárból.
- Nahát Frankie, én....- kezdte, de Frankie leintette.
- Nem kell ez a hálálkodós rizsa. Köszönd Ratnak ! - csóválta a fejét és sértődöttséget színlelve elvonult a pult mögé. Wenford és Rat pedig kisiettek a kocsmából. 
- Tudod, hogy életmentő vagy ? Már a faszom tele volt az egész mosogatással ! - mondta örömmel Wenford, miközben sietősen mentek az utcákon.
- Aha. - mondta Rat.
- De hova megyünk ? - kérdezte Wenford az ismeretlen környéket elnézve. 
- Feladatunk van ! Ehhez pedig nem elég egy ember. - válaszolta Rat komoly képpel.
- Feladat ? Micsoda ? Narkó ? - gyanakodott Wenford.
Rat eddig komoly arcán elégedett vigyor jelent meg.
- Az ! Méghozzá egy csomó. Még a múlt hét elején rejtettük el egy régi, használaton kívüli telefon fülkében, a város leges leg szélén! Na ezt kell elhoznunk ! 
Bár Wenford nem mindent értett, de a hír sokkolóan hatott rá.
- A kurva életbe ! Elismerésem ! - bólintott és már látta maga előtt a sok anyagot.
- Hát igen...Tudod Fun boy, Tommy meg én egy nagy bulit, egy igazi kábulatot tervezünk Frankie kocsmájában. Lesz ott minden ami kell, pia, narkó, meg csajok ! - újságolta lelkese Rat.
Wenford nem is jutott szóhoz, de a kijelentés izgalommal töltötte el. 
- És mikor ? - kérdezte kíváncsian.
- Ma este. Szóval sietnünk kell ! - gyorsított léptein Rat. Hamar kiértek a város leg lepusztultabb helyére. Itt már tényleg nem sok minden volt. Igazi lélekvesztők, elhagyatott, üres épületek álltak ott. Az ócska telefonfülke egy szemét lerakó tőszomszédságában volt. Rat elkergetett onnan pár kóbor kutyát, majd egy hajlított fémdarabbal feszegetni kezdte a telefon fülke aljában lévő szekrényt.
- Szólj, ha jön valaki ! - utasította Wenfordot.
Wenford kikémlelt a fülkéből, de a környék teljesen üres volt. Ugyan ki járna egy ilyen helyen ?!
Rat egy papírdobozt szedett ki a szekrényből és felhajtotta a doboz tetejét. Gyönyörködve nézett a sok kis egyforma műanyag zacskóra, ami a dobozban volt elhelyezve.
- Van itt minden haver...- suttogta és Wenfordra sandított, aki szakértő szemmel nézegette az árut.
- Nem semmi. - mondta remegő hangon. Nem is emlékezett, utoljára mikor látott ennyi tablettát, meg port egyszerre. Átjárta a kísértés tetőtől-talpig. Rat magához vette a dobozt.
- Na menjünk. - mondta és kiléptek a fülkéből.
- Hé, hé ti ott ! Mit műveltek ? - szelte át egy ordítás a környék csendjét és pár méterre a fülkétől két járőrrel találták szembe magukat, akik lehetséges, hogy minden lépésüket figyelték.
- Mi a fasz....- nyögte Rat.
Wenford megdermedt a döbbenettől. A két rendőr feléjük igyekezett.
- Maradjatok ott és fel a kezeket ! - szólt az egyik. Rat magához szorította a dobozt és oldalba bökte Wenfordot.
- Nehogy már azt csináld amit mondanak ! Futás ! - mondta és hirtelen elkezdett szaladni az egyik irányban. Wenford követte.