Betépve

Drága kommentelőmnek :)

A Speed tartotta benne a lelket, ugyanakkor hihetetlen agressziót váltott ki belőle. Legszívesebben szétverte volna az első útjába kerülő telefonfülkét, vagy szemeteskukát. De nem tette, csak belül forrongott és gyűlölete Susy iránt egyre nagyobb lett. Haza ment. Mi mást tehetett volna ?! Legnagyobb meglepetésére, Chelsea otthon volt, éppen reggelit készített. Wenford nem akart vele találkozni, gyorsan beköszönt neki, majd egyenesen a szobájába sietett. A szokásos, homályos, nyomasztó kép fogadta. Remegő kezekkel tépte fel a beépített szekrényt, hogy megmaradt alkohol után keresgéljen, de tudta, hogy sikertelen lesz a kutatása, mivel tegnap este mielőtt a discoba indult volna, mindent megivott. 
- A picsába... - dühöngött az üres üvegek láttán, majd csalódottságában földhöz vágott egyet. 
- Minden rendben ? - hallotta Chelsea hangját, aki valószínűleg észlelte az üvegcsörömpölést. 
- Persze. - nyögte Wenford és szedegetni kezdte a földön lévő üvegdarabokat. Közben folyt róla a veríték és fázott is egyben, az ajkai teljesen kiszáradtak. Gondolatai máshol jártak és hangosan felszisszent, amint egy üvegszilánk fúródott az tenyerébe. 
- Remek...- suttogta és kábult tekintettel nézte az ujjain végig csorgó kövér vércseppet, ami egyenesen a szőnyegre hullott. Kicsit megszédült, majd rátört a mehetnék. Az összetört üveget egy üres zacskóba rakta, majd betette a szekrénybe, a vérző kezét pedig zsebre vágta, nem törődött vele, nem volt annyira nagy szám. Chelsea még mindig a konyhában volt.
- Szia ! - köszönt neki Wenford kifelé menet.
- Szia Wenford ! Nem kérsz reggelit ? - mutatott Chelsea az asztalon sorakozó friss omlettre és pirítósokra. 
- Nem...köszi...nem vagyok éhes...- hárította el a kedves invitálást Wenford.
- Te tudod...Ja, el is felejtettem mondani, kerestek a barátaid. Valami Frankie meg Tommy, a másik kettő nevére sajnos nem emlékszem. Azt üzenték neked, ha ráérsz menj fel Frankie lakására, ott lesznek és várnak téged. - mondta Chelsea.
Wenfordra hirtelen ráomlott az egész tegnap éjjel előtti élete. A barátai, Frankie kocsmája, ami egyben a munkahelye is, mintha tegnap óta minden egy kicsit háttérbe szorult volna a Susy ügy miatt. Teljesen megfeledkezett ezekről az emberekről.
- Köszi. Rögtön indulok is. - bólogatott, Chelsea ránézett és valószínűleg észrevette Wenford zavaros tekintetét.
- Ugye nem vettél be valami drogot ? - érdeklődött kissé rémülten.
- Mi van ?! Miről beszélsz ? - fordult el Wenford felháborodottan.
A lány a vállára rakta a kezét.
- Kérlek...Nézz rám ! 
Wenford kifakadt.
- Hát ez nem igaz ! Jobban ismersz, mint az anyám ! A kurva életbe ! Igen, bevettem egy tablettát, mert nehéz éjszakám volt, Kicsit kikészített valaki, akinek nem kellett volna hinnem, de hagyjuk is. Ez az egész nem nagy ügy, nem vagyok drogos, nem kell felfújni ! - magyarázkodott.
- Tudtam, hogy valami nem stimmel.- jegyezte meg Chelsea.
- És most mi lesz, kirúgsz ? - vont vállat keserűen Wenford.
Chelsea elmosolyodott.
- Nézd, én azt hiszem nem kérek sokat. Csak azt hogy ne igyál és narkózz annyit. Ez ésszerű kérés szerintem. Nem arról van szó, hogy félek tőled, vagy attól, hogy betépve kárt teszel bennem...Csak nem  gondolom, hogy ilyen fiatalon ezt az életutat kell járnod...Féltelek. Érted ?!
A szavai meglepték Wenfordot. Meg is állapította magában, hogy milyen rendes ez a lány ! Alig ismeri, mégis minden hátsó szándék nélkül, emberségesen és kedvesen beszélgetett vele. Embernek nézte. Lehet, hogy csak ő az egész világon. Most sem fordult el tőle, nem undorodott és ez jó érzéssel töltötte el Wenfordot.
- Nagyon rendes vagy, de nem kell félteni, jól vagyok. - mondta és zavarában a padlót, majd az ablakokat kezdte tanulmányozni. Lehet, hogy a Speed is szerepet játszott ebben, de ezektől a szavaktól az egész Susy dolog már nem is fájt annyira. A csalódás és keserűség helyébe ismeretlenül jó érzések költöztek és ezt Chelsea megértő viselkedésének köszönhette.
- Rendben, azért csak vigyázz magadra. - biccentett Chelsea és a fiú szemébe nézett. Olyan mélyen, hogy Wenford azt hitte, talán bele lát a gondolataiba is. Gyorsan az ajtó felé indult.
- Mennem kell. Majd később jövök ! - ígérte és még vissza nézett Chelsea-ra, aki az asztalhoz ülve nekilátott reggelizni.  
Wenford pedig elindult Frankie házához. Az úton végig futott, a Speed most váltotta ki igazán a hatását, meg sem kottyant neki a rohanás. 

Tőr a szívbe

Trágár beszéd!

Késő reggel volt, mikor Wenford felébredt, vagyis inkább magához tért. Az ablakon beáramló napfény bántotta, a  hányinger fojtogatta, a fejfájás majd kettészakította az agyát. Hanyatt feküdt és döbbenten vette tudomásul, hogy Susy már nincs ott mellette, csak a tegnapi ruhái hevernek a szétdúlt matracon.
- Na mi az, felébredt a királyfi ? - hallotta Susy hangját, ami tegnap még nagyon tetszett neki, de most másnaposan kissé fülsértő volt. Nem felelt, csak nézett maga elé.
- Szarul festesz ! - állapította meg Susy, aki akkor már felöltözve rohangált a fürdőszoba és a konyha között. Wenford nem értette hova készül, és azt sem, mitől olyan friss, mikor tegnap jól beivott. Az meg főleg nem fért a fejébe, miért olyan furcsa, hiszen tegnap alig bírta levakarni magáról.
- Hova mész ? - ült fel a matracon nehézkesen Wenford.
- Dolgozni. - válaszolta szűkszavúan a lány egy hajkefével a kezében.
- Szombaton ? - hökkent meg Wenford.
- Nem mondtam még, hogy nem a legyek hordták össze azt amim van ?! Meg kell érte dolgoznom, több állásom is van. Nemrég munkát vállaltam egy helyi telefon szex vonalnál, én vagyok Sandy a szende szűz...- felelte Susy és sminkelni kezdte magát egy kis tükörben, miközben néha Wenfordra pillantgatott, aki aligha tudta eldönteni, most viccel e a lány. De abban biztos volt, hogy Susy tekintetében a tegnap éjszakai csodálatnak nyoma sem látszott. Sőt, félelmetesen kimért és tárgyilagos volt.
- Tehát call girl vagy ? - ámult el Wenford és igyekezett valami párbeszéd félét produkálni, de Susy szinte sértésnek vette a faggatózását.
- Azzal ne foglalkozz, rohadtul nem a te dolgod ! - háborgott. Wenford vissza dőlt a matracra, mert a szoba forgott vele.
- Hé Susy, nincs valami gyorsítód, vagy ilyesmi ? - kérdezte csukott szemmel, mert nem hitte el, hogy annyi ital után Susy csak úgy magától van ilyen jó formában.
- Minek az neked ? - kérdezett vissza gúnyosan Susy.
- Szerinted minek ?! Szét vagyok csúszva mint a szar és ilyen állapotban nem mehetek Frankie-hez. - mondta kissé ingerülten Wenford. Idegesítette, hogy a tegnap csodálatos hangulatnak már a szikrája sem maradt. Sőt, Susy arrogáns és beképzelt lett hirtelen, holott tegnap nem ilyen volt. Nagyon nem. De a megérzései legalább nem csaltak az anyagot illetően.
- Várj...megnézem...- morgott Susy egy barna szekrényben kezdett el kutatni. Rövidesen vissza tért és egy fehér tablettát nyomott Wenford kezébe, aki egyből felismerte, hogy Speed. Vigyor ült ki az arcára,amint gyorsan bekapta.
- Köszi. - bólogatott és végig simította Susy melleit, aki durván eltolta a fiú kezét onnan.
- Nőj már fel végre légyszi, mert amit csinálsz totál gáz. Ezzel a kiscserkészes, full másnapos fogdosódással nem mész semmire nálam, max. kiröhögteted magadat. Jobb ha felöltözöl és szépen eltűnsz. - mondta és látszott rajta, hogy nagyon is komolyan beszél. Arcán nyoma sem volt annak, hogy esetleg poénkodna.
Wenford rohadtul nem értett semmit. Nem Susy kezdett ki vele ? Nem ő hívta a lakására? És nem ő vele szeretkezett az éjjel ? Nem sűrűn volt hozzá szokva az elutasításhoz, talán mert eddig egyik reggel sem ébredt az előző napi partnere mellett, többnyire egy gyors menet után lelépett és marhára nem érdekelte a lány mit gondolt, vagy akart igazából. 
Dühösen felcsattant.
- Elárulod végre, mi a fasz a problémád ?!
- Az Norman ! Pont az, egy fasz, egy jó nagy fasz ! - vágott vissza Susy.
- Nem értem, mit csináltam rosszul ?! Most úgy viselkedsz, mintha tegnap nem lett volna köztünk semmi az égvilágon ! Nem te lovagoltál rajtam éjszaka, itt ezen a kibaszott matracon ?! - ordította magából kikelve.
Susy flegmán vállat vont.
- Az tegnap volt és nekem nem jelentett egyebet egy középszerű kamatynál, amit egy exsittes, nálam fiatalabb sráccal csináltunk, aki az első percekben elélvezett. Ma viszont új nap van, ami számomra új lehetőséget jelent. Te nem vetted észre, hogy minden nap egy új kezdet ?! És hogy ez egy kaland ? Egy játék ? Nekem az ! Ha neked nem, hát sajnálom. - jelentette ki. A szavai éles késként hatoltak Wenfordba. Felfogta, mire ment ki az egész.
- Te még mindig kurva vagy...- suttogta dühösen.
- Válogasd meg a szavaidat ! - vágott közbe Susy.
- Megbaszatod magad és kész ! Pénteken velem, ma mással, és holnap megint csak mással ! Ugye ennyi az egész, te lotyó ! - kiáltotta csalódottságtól eltorzult arccal. Susy egy pillanatig megdöbbent, talán mert egy másodpercre szembesítették önmagával, de aztán ismét csak vállat vont, pont úgy, mint az előbb.
- Lejárt lemez vagy ! Öltözz fel és takarodj innen ! - mondta higgadt hangon és újra a tükréhez hajolt, hogy befejezze a sminkjét. 
- Nyald ki a seggem Susy, igaza volt Fun boy-nak, te csakugyan egy büdös kurva vagy ! - vetette oda a lánynak lenézően, aki erre gúnyosan felkacagott.
- Fun boy egy fatökű buzeráns, nem bírt megfarkalni, mert a fiúkra bukik, nem nagyon adok a véleményére ! Na húzz el innen de gyorsan ! - parancsolta. Wenford alig látott az idegességtől, remegő kezekkel magára rángatta a ruhaneműit, majd elindult kifelé a lakásból. Egy szót sem szólt Susyhoz, aki miután a fiú kilépett a lépcsőházba, jól becsapta mögötte az ajtót. 
Wenford nem várta meg a liftet, gyalog indult el a lépcsőkön, közben küzdött az agyában cikázó gondolatokkal. Gyűlölte a lányt, akit tegnap még felhevülve csókolgatott. Gyűlölte, mert kihasználta őt. Régebben az ilyesmi Wenford stílusa volt, megdugta a nőket, aztán másnap meg sem ismerte őket az utcán. De az a börtön előtti időkben volt. Wenford azóta megkomolyodott, talán fel is nőtt annyira, hogy rájöjjön, rohadt szar az élet, ha egyedül csinálja és szeretett volna tartozni valakihez. Susy bejött neki, vele akár el is tudta volna képzelni, hogy együtt maradnak, nem csak másnap reggelig, hanem sokkal tovább. Sosem hitte volna, hogy ez a lány ilyenekre képes, hogy így él, ez az életfelfogása. 

A szex tüzében égni...

Sok szeretettel drága olvasómnak, aki nem felejt el kommentelni. Köszönöm!!!

Fun boyt már nem látta sehol, kitudja, talán megunta és hazament, de lehet, hogy megsértődött. Mindez most nem nagyon érdekelte Wenfordot. Kért egy üveg olcsót töményet, két doboz sört és már indult is. Susy a disco előtt várta a falnak dőlve, semmibe meredő szemekkel, immáron tényleg elkenődött szemfestékkel és kócos frizurával. Wenford oda nyújtotta neki az egyik sört, Susy bizonytalan kezekkel fogta meg a dobozt és igyekezett felbontani, de sikertelenül.
- Bassza meg, olyan részeg vagyok, hogy alig látok. - panaszkodott nevetgélve. Wenford segített neki felbontani a sört.
- Majd a fal mellett megyünk. - nevetett fel ő is és a homályos világításban kezdett a fal mentén tapogatózva botladozni, közben igyekezett az italok épségére is ügyelni. Susy ott volt a nyomában és irányította merre menjen.
- Mindjárt oda érünk...azt hiszem...Tökre kínos vagyok mi ? - viháncolt tovább és csak akkor fogta be a száját, mikor bele kortyolt a sörébe. Sötét, sejtelmes éjszaka vette őket körül.
Wenford mosolyogva rázta a fejét. Számára nem volt zavaró Susy viselkedése. És különben sem vághatott volna semmit a lány fejéhez, hiszen ő is eléggé ittas volt.
- Egyáltalán nem...
- Ja persze, ezt csak úgy mondod. - legyintett Susy.
- Ez az igazság. Semmi bajom veled. De váltsunk témát, említettem már, hogy börtönben ültem és vagy tizenegy hónapja nem voltam nővel ? - kérdezte Wenford, miközben majdnem megbotlott a kövekben.
Susy megtorpant és először döbbent fejet vágott.
- Miért álltál meg ? - pillantott hátra Wenford és ő is lecövekelt egy helyben. Susy hirtelen vidáman ordítozni kezdett.
- Tizenegy hónapja ? Wow, az nem semmi barátom ! Tudtam ma reggel, mikor felkeltem, hogy nem mindennapi dolgok történnek majd velem és igazam lett, mert megismertelek és már most látom, hogy ez egy durva éjszaka lesz ! És romantikus is, a maga módján. 
- Romantikus ? Úgy véled ? - húzta fel a szemöldökét Wenford.
Susy erre nem válaszolt, magához húzta a meglepődött Wenfordot és hosszan megcsókolta. A kéjes érzések úgy törtek fel a fiúban mint valami vulkán, egy másodperc után érezte magán a nemi vágyat.
- Igyekezzünk a lakásodra ! - nyögte a lány szájába, mire Susy engedelmesen bólogatott és folytatták a haza utat. Susy tényleg nem lakott messze, bár az alkoholos befolyásoltság kissé lassította őket. Egy sokemeletes, omladozó ház ajtaján mentek be. Lerobbant lépcsőház fogadta Wenfordot és dohos szag. Felkattintotta az ajtó mellett lévő villany kapcsolót.
- A negyediken lakom ! - közölte Susy a lépcsők felé imbolyogva. A lift éppen akkor érkezett meg üresen a földszintre.
- Menjünk inkább lifttel ! - ajánlotta Wenford és szabályosan bezuhant a nyitott liftajtón. Susy harsány nevetésben tört ki.
- Ez nem vicces, majdnem össze törtek a piáim. - gondolkodott hangosan Wenford. Susy belépett a liftbe és megnyomta a gombot, mire a szerkezet elindult. A lány Wenford mellé ült és üres sörös dobozával játszadozott.
- Fantasztikus ez az este ! - mondta.
- Tényleg az. - biccentett Wenford és felbontotta az üveg töményet. Valami émelyítően édes likőr volt, de jobb híján megtette. Susy nézte, ahogy Wenford pár kortyot iszik az italból, majd csábosan elmosolyodott.
- Tetszem neked Wenford ? Kívánsz ? 
Wenfordot elborította az izgalom. Gyorsan lerakta maga mellé az üvegeket és a száját a lány szájára tapasztotta.
- Akarlak Susy, kívánlak ! - bizonygatta és hogy szavainak nyomatékot adjon Susy kezét a farmernadrágjához húzta, ahol már jól lehetett érezni, mennyire szeretné a lányt.
- Wow...Teljesen bepörögtél. De azt hiszem én is...- vihogta Susy és ismét csókolózni kezdtek. A lift hamarosan megállt a negyedik emeleten. Kikászálódtak és Susy a lakás kulcsa után kutatott. Wenford addig sem vesztegette az időt, nagyokat kortyolt az italból és már nem is zavarta, hogy olyan édes ízű. A lakás ajtó végre kinyílt. 
- Gyere be ! - tárta szélesre Wenford előtt az ajtót a lány. Wenford besétált, Susy pedig kulcsra zárta az ajtót. Egy picike előszobában találta magát, ami teljesen olyan volt, mint az albérletében lévő. Susy az egyik ajtó felé ment, Wenford követte. A lány villanyt gyújtott és bántóan éles fény árasztotta el a helyiséget.
- Nos, ez a nappali. - mutatott körbe Susy. Aprócska kis szoba volt, piszkos ablakokkal, régi bútorokkal, rózsaszín falakkal, amiket már kikezdett a penész. 
- Nappali ? - értetlenkedett Wenford.
- Vicceltem. Ez az egy szoba az életterem. A birodalmam. Hát így élek én. De nem lesz mindig így, egyszer kitörök ebből. Esküszöm.- legyintett szomorúan Susy. Wenford nem tudott mit hozzá fűzni a lány szavaihoz, annyira nem ismerte eléggé, hogy véleményt alkothasson róla és mivel hasonlóan lepukkant helyen lakott, nem nagyon tudta mivel vígasztalni. Válasz helyett ivott még egy kicsit az italból. 
- Kibaszott pia. Alkoholista vagyok, újra ! Lehet hogy nem leszek valami nagy szám az ágyban...- morgolódott. Susy ledobta a táskáját az egyik fotelbe és kilépett a magassarkújából. 
- Dehogynem...- mondta bizakodóan, majd Wenfordhoz sétált, és fura szemekkel méregette. Wenford nem tudta mire gondol, de nem is volt ideje és lehetősége agyalni ezen, mert a következő pillanatban a lány olyan erővel lökte a falnak, hogy az ital egy része kilöttyent. Wenford gyorsan a szekrényre rakta az üveget és hevesen csókolózni kezdtek. A fiú valamilyen ismeretlen oknál fogva a börtön büntetés előtti lányokra gondolt. Talán mert, olyanok voltak mint Susy, szépek, fiatalok és őrülten szenvedélyesek. Mindig ők kezdeményeztek, nem kellett könyörögni nekik semmiért és mindenben benne voltak. Igazából pont annyira vették komolyan a dolgokat, mint Wenford. Aki mindent kipróbált velük, amit csak akart. 
Susy egy másodpercre megállt a csókáradatban. Wenford nem tudta, hirtelen mit akar, de a lány csak a felsőjétől szabadult meg és ott állt előtte immáron csupasz felsőtesttel. A látvány igencsak izgató volt, Wenfordnak még a hangja is elcsuklott izgalmában.
- Kurva életbe, imádlak ! - csóválta a fejét és ismét csókolni kezdték egymást. Szédülésig. Wenford észre sem vette és már az ágyként funkcionáló matracon feküdtek, gyorsan lehúzva egymás és saját ruháikat. Ajkaik úgy forrtak össze, mintha sosem akarnának szétválni. Wenford pedig azt hitte már elfelejtette a szeretkezés módját és gyönyörét, de rá kellett jönnie, ez nem igaz. Ugyanúgy tudott örömet adni mint régen, ráadásul Susy nagyon profi módon csinálta és simán kihozta belőle az állatot. Nem volt szemérmes, minden gondolatát valóra váltotta és minden egyes mozdulata közelebb vitte őt a beteljesüléshez. Ami öt villámgyors perc múlva tört rá és elképesztően jó volt ismét átélni. Miután az extázis jól ismert, kielégítő érzése végig cikázott a testén, Wenford izzadtan és holtfáradtan dőlt le a matracra. Ez szenvedélyes volt, nem kétség. 
Susy levegőért kapkodva bújt hozzá.
- Norman Wenford, te kibaszott jó fej vagy ! - suttogta csodálattal a hangjában. Talán ez volt az a romantika kettejük között, amit a lány korábban említett? Wenford nem tudta, így csak mosolygott és hallgatott. Susyt pár perc múlva elnyomta az álom, Wenford megvárta, míg szíve ismét normális ütemben kezd verni és még megitta a szekrényen hagyott felbontott üveg italt. Aztán ő is elaludt. Úgy ahogy volt. Boldogan. Meztelenül. Részegen.

Egész éjjel

Köszönöm a kommentet :) :)

Az italozás elég hamar megtette a hatását, mindannyian durva szintre kerültek a sörök folyamatos fogyasztásától. Csak ültek ott a bárpultnál üvegekkel körülvéve és hol beszéltek, hol pedig a semmibe révedtek.
- Két bajom van fiúkák. Az első, hogy már megint berúgtam, a második, meg hogy pisálnom kell. - jelentette ki fennhangon Susy és nevetett saját magán.
- Ki a fasz tart vissza ?! - dünnyögött maga elég bámulva Fun boy.
- Azt hiszem ki is megyek, de ne lépjetek le, itt várjatok. - kászálódott le a székről Susy és a WC felé bukdácsolt. Wenford Fun boyhoz hajolt.
- Kurva jó nő...Nem is mondtad, hogy ilyen ismerőseid vannak....
- Ez kurva jó ?! Ne, Wenford ! Ne kövesd el azt a hibád, hogy felszeded ezt a csajt ! Te nem ismered Susy Andrews-t igazán. A szíve jégből van, a mája pedig fehér...- vágott Wenford szavába Fun boy, de Wenford legyintett.
- Szerintem inkább te nem ismered, én viszont szeretném jobban megismerni. Rettentően izgatott vagyok ! - mondta felpörögve és testének minden részén vibrálást tapasztalt.
- Látom, nem értesz. Mondok neked valamit. Ez a nő egy orbitális ribanc, akinek nincsenek érzései. A bandából egyedül velem nem kefélt, de amúgy mindenki, a csapat összes férfi tagja átment ezen a hülye kurván ! Hallottad, nem szégyelli azt sem, hogy táncolt...- hadonászott Fun boy, de nem volt hatással Wenfordra.
- Nem érdekel, mit csinált ! Most itt van, egyedül van és ez a fő ! - erősködött.
- Nem fogod fel ugye ? - csóválta a fejét Fun boy és nagyos húzott a sörös üvegből.
- Egyáltalán nem izgat a múltja. Nekem is van, méghozzá elég sötét. És hogy őszinte legyek a véleményed sem érdekel, finoman fogalmazva, leszarom. Most megyek és megkeresem Susyt ! - Wenford előkotort a zsebéből egy cigarettát és rágyújtott.
- Látom, hiába tépem a számat ! Elszállt veled a valóság, de teljesen ! Berúgtál ! Te hülye fasz ! - ordibált megbántódva Fun boy. Wenford felkapta a pulton heverő sörös üveget és szó nélkül eltűnt a lézerfényes teremben. A disco teljesen tele volt táncoló emberekkel. Wenford ide-oda ténfergett, de Susyt sehol sem látta. Káromkodott a cigijét szívva és csak nézte a tömeget, a sok ismeretlen embert, miközben magában azt gondolta, ezt elcseszte, sosem találja meg a lányt. De aztán hirtelen meglátta. Ott állt a tánctér szélénél a korlátoknál. Wenford arca felragyogott és oda sietett hozzá.
- Hol voltál ? - kérdezte, amint a lányhoz ért.
Susy elmosolyodott, de kissé kókadozott az italtól.
- Á tudod, kettesben akartam lenni veled, mert Fun boy olyan hülye, hogy nem veszi észre, ha fölösleges egy társaságban.- felelte.
- Alig találtalak meg...- mondta Wenford kicsit szemrehányóan, de Susy vállat vont.
- Azt gondoltam, vagy annyira kreatív, hogy ha meg akarsz találni ez sikerülni is fog. És látod, így is történt. - igazgatta meg a haját.
Wenford egyenesen Susy szemeibe nézett. Erőtlenné vált a lány gondosan kifestett tekintetétől. Eldobta a cigi csikket.
- Hát most itt vagyok. Kettesben veled. - motyogta zavartan.
Éppen egy lassú dal kezdődött. Susy szeme felcsillant.
- Jössz táncolni ?

- Én nem tudok...- rázta a fejét Wenford. De Susy makacskodott.
- Jaj, csak gyere, nem kell semmit csinálnod, majd én vezetlek. - és megragadta Wenford egyik kezét, majd a táncolók közé húzta.
Wenford megdöbbent, majd melege lett és remegni kezdett, ahogy a lány átölelte. Érezte finom illatát és bőrének selymességét, ahogy hozzá simult. Egyik kezével átölelte a lányt, bár kissé ügyetlenek voltak a mozdulatai, másikban az italos üveget tartotta. Roppant különösen érezte magát, soha nem táncolt még nővel, neki ez az egész randevúzás kimaradt az életéből. Számára idáig csak a néhány mondatos párbeszéd és az utána következő gyors szex volt ismeretes. Pár másodpercig némán táncoltak.
- Jaj olyan régen nem találkoztam már ilyen sráccal mint te, Norman...Te igazi férfi vagy ! - suttogta Susy és egyik tenyerét gyorsan csúsztatta lefelé. Egyenesen Wenford hátsójára. Wenford valami jelre várt, egy kósza érintésre, egy elejtett mondatra és most, hogy ez történt vele, úgy érezte, nyert ügye lehet Susynál. Az ereiben lüktetett a vér és felvillanyozódott az érintéstől. Susy kéjesen vigyorgott.
- És te ? Nem akarsz megfogni ? - érdeklődött.
- Dehogyisnem ! Csak egy pillanat, leteszem az üveget. - vágta rá Wenford és az egyik üresen álló asztalhoz ment. Ki itta a maradék italt az üvegből, aztán csak nézte a plafonon lógó disco gömböket. Ambivalens érzelmek kavarogtak a fejében. Mi a fene ez ? Bepörgött, vagy szerelmes lett ? Ehhez elég ennyi idő is ? Lehetséges, hogy most tényleg jókor volt jó helyen ? Persze nem akart sokáig elmélkedni, úgy érezte, ha jól csinálja, ez a nő még ma éjszaka az övé lesz. Gyorsan félre is rakta a szemérmet és vissza tántorgott Susyhoz.
- Már itt is vagyok, édes ! - mondta vágytól fűtött hangon és kezei vadul simogatták Susy melleit. A lány elégedetten bólogatott.
- Hm, látom nem vagy kispályás. Ezt szeretem ! Van kedved eljönni a lakásomra ? Csak öt perc innen !  - érdeklődött csábosan. Wenford alkohol gőzös agyában pedig csakis ezt akarta.
- Persze, persze ! Menjünk a lakásodra !  Csak előtte veszek pár üveg italt, oké ? - helyeselt Wenford lelkesen, majd elengedte a lányt.
- Az jó lesz. - bólintott Susy és kacér mosolyok kíséretében bocsájtotta útjára a teljesen felizgult Wenfordot, aki egyenesen a bárpulthoz ment. 

Ő itt Susy Andrews

Bocs a késésért. És köszönöm szépen a kommentet :)

- Na nyomás befelé ! - bökte oldalba Fun boy. Wenford feleszmélt.
- Ja...megyek. - mondta és elindult barátja után, aki közben egyfolytában magyarázott.
- Az összes csaj itt lesz szerintem, akit csak ismerek. Nagy formák, majd meglátod, mindegyik azt várja csak, hogy berakd neki ! - mesélte, miközben megigazította terep színű pólóját. Wenford is kiöltözött, ami nem volt túlságosan szokása, de ma kitett magáért, mert az alkalomhoz illő tiszta farmer nadrágot és piros-sárga mintás újonnan vásárolt pólót vett fel. Bent izgalmas kép tárult elé. Nem is hitte volna, hogy egy ilyen unalmas városkában lehet még pezsgés. A disco hatalmas tánc termében elég sokan voltak már. A zene hangos volt, a vibráló kék-sárga-narancs fények elöntötték a tágas teret. Wenford alig jutott szóhoz. Elámult mindenen, mintha életében most lenne ilyen helyen először, ami nem igaz, mert párszor már megfordult ilyen jellegű rendezvényeken, de igazából a rock zenét jobban kedvelte. Most viszont nagyon bejött neki amit látott.
- Kurvajó ! - ismételgette többször egymás után.
- Az hát. Én megmondtam ! De ráérsz még bámészkodni. Először igyunk valamit ! Gyerünk a bárpulthoz ! - invitálta Wenfordot Fun boy. 
- Ha te fizeted, jöhet. - vont vállat Wenford. Rövid lökdösődés után a bárpulthoz értek.
- Adj két üveggel abból az olcsó szarból ! - hajolt a csaposhoz Fun boy. A fickó a pult mögött bólintott és máris két nagy üveg sört rakott eléjük. 
- Fizetést kaptál ? - kérdezte Wenford barátja nagyvonalúságán elcsodálkozva.
- Á dehogyis ! Csak leszoptam két zsarut és azok adtak némi borravalót...- mesélte Fun boy, de Wenford nagyon bamba képet vághatott, mert rövidesen nevetve hozzá tette.
- Nehogy el hidd ! Nem igaz ! Az a helyzet, hogy van némi félre tett pénzem. - mentegetőzött és maga elé húzta az egyik üveg italt.Wenford követte a példáját és ő is elvette az italát. Bele ivott és elégedett arccal bólogatott.
- Nem rossz, sőt ez nagyon finom ! És magas az alkohol tartalma ! Vagy nyolc-tíz üveg ilyen és bebaszok, de úgy...- kiabálta túl a zenét. Fun boy erre nem szólt semmit, elterpeszkedve ült a bárpultnál és a tömeget pásztázta.
- Hé, hé ! A kicsi Fun boy ! El sem hiszem ! - sikított ekkor egy magas női hang. Fun boy hátra fordult és a vigyor lehervadt az arcáról. Sőt, úgy nézett a mögötte álló nőre, mint aki szellemet lát.
- Wow ! Te meg itt ?! Kicsi a világ. - csodálkozott száj húzgálva.
A nő bólogatott.
- Aha. Na, meg sem hívsz semmire ? - és válaszra sem várva letelepedett Fun boy mellé, aki nagyot sóhajtva a csaposhoz fordult.
- Még egy üveggel kérnék abból az előbbi löttyből ! - mondta válasz helyett. A lány Wenfordra pillantott és rögvest konstatálta, hogy Fun boy barátja lehet. De csak sejtelmesen mosolygott. Wenford is végig nézett rajta. A nő nem lehetett több huszonnyolcnál, szőkés vállig érő haja volt, egyszerű fehér vállpántos felsőt és farmer miniszoknyát viselt. A sminkje erős volt, a parfümje szintúgy.
- Fun boy, bemutatnál ? - kérdezte Wenford türelmetlenül. Fun boy idiótán röhögni kezdett.
- Ja...ez a tag itt Norman Wenford, ő pedig itt egy haver a régi bandából. Susy Andrews. 
Susy még mindig mosolygott.
- Norman Wenford...- ismételte meg az előbb hallottakat.
- De csak szólíts Wenfordnak. - nyelt le egy korty alkoholt Wenford.
- Oké. Tudod, én meg ez az angyal arcú Fun boy egy bandában vandálkodtunk annak idején. Istenem, azok a régi szép idők ! - nosztalgiázott Susy ábrándos szemekkel.
- Én személy szerint nem mennék vissza azokba az évekbe. Most sokkal jobb nekem. De te hogy a fenébe kerülsz ide ? - kérdezte Fun boy, mire Susy mesélni kezdett.
- Amikor te kiszálltál a csapatból, utána sorra léptek le a többiek is, mindenki a jobb élet reményében állt tovább. Én utolsó előttinek hagytam el a süllyedő hajót. Nem tudtam hirtelen hova menni, jobb ötlet híján az anyámnál laktam egy darabig, majd elmentem Liverpool-ba táncolni egy éjszakai bárba. De azt is meguntam és új esélyek után néztem. Már vagy két hónapja élek itt és tetszik...- mesélte Susy és szaporán iszogatott az italból, miközben gyakran Wenfordra sandított. Wenford a pultot támasztva hallgatta és nézte a lányt. Talán kicsit bele is feledkezett a nézésébe, mert Susy észre vette.
- Mit nézel ? - kérdezte.
- Téged.- felelte Wenford kissé zavartan.
Susy fájdalmas képet vágott és az arcához kapott.
- Te jó ég, elkenődött a szem festékem ugye ? Wenford gyengéden megfogta az egyik kezét.
- A festékednek semmi baja. Szép vagy. És azért néztelek. - mondta és csodálkozva tapasztalta, hogy remeg a hangja. Susy kislányosan felnevetett, de láthatóan jól estek neki Wenford szavai.
Fun boy idegesítően visítozott a háttérben.
- Wenford, te szentimentális farok ! Erre inni kell ! - és rendelt mindenkinek még egy üveg piát. Susy kihúzta a kezét Wenford tenyeréből és hitetlenkedő arcot vágott.
- Én szép...Na persze ! - és magába döntötte az előtte lévő még félig tele üveg tartalmát. Szinte levegőt sem vett úgy hajtotta le az italt. Wenford kissé meglepődve nézett Fun boyra, aki meg értetlenül csóválta a fejét.
- Kurva élet, micsoda alkoholista ! 
Wenford erre nem reagált semmit, inkább ő is ivott. Furcsa és izgalmas volt számára ez a lány, függetlenül attól mennyi italt fogyasztott. Nem az érdekelte. Izgalom töltötte be minden porcikáját. Annyira remegett a keze, hogy az italt is magára csepegtette. Nem tudta, hogy kell udvarolni, kedveskedni egy nőnek, de érezte, talán ő sem közömbös Susy számára. És ha működik a kémia, bármi lehetséges ezen az őrült éjszakán.